7.rész A vámpír vonzásába +18

A vámpír vonzásába 

Erősen markoltam ingjét, mérgemben most kitekerném a nyakát, de le kell higgadnom. Nem térhetek ki újra a hitemből, mert ha mégis, akkor Suga-nak befellegzett. Soha sem szerettem, ha hozzá nyúlnak a dolgaimhoz. Erősebben markoltam és egyre jobban nyomtam fel a falon, nem ellenkezett, hiszen hogyan merné királyával szemben!? Egy erős rántással áthajítottam a másik szoba végére, mire nagyot csapódót a falnak. Mikor lezuhant a nagy üveges szekrényre dőlt, így minden mi volt széttörőt alatta. Nagy nehezen állt fel, majd lehajtotta fejét.
- Nem tettem semmit, csak épp, hogy beszéltem vele.
- Megmondtam, hogy még csak a közelébe se menny. Nem emlékszel?
- De, és sajnálom, de uram.. –ahogy felnézet rám tudtam mit akar mondani, de gyors leintettem.
- Nem vagyok kíváncsi szavaidra, sem a tanácsaidra, nincs semmi érzelem köztünk, csak testi vágy. Szóval ne gyere nekem a felnőttes viselkedéseddel, nem vagyok kíváncsi rá. – Kivettem zsebemből egy kést, majd felé dobtam. – Vedd fel, ma van egy feladatod.
- Ez az a tör, mitől nem gyógyult be a sebem.
- Igen, nagyon vigyáz rá, mert csak egy van ilyen a földön, ez az egyetlen egy ilyen tör mivel ölni lehet egy vámpírt, úgy hat ránk mint a halandókra az átlagos kés.
- Rendben, mi lenne a feladatom?
- Meg kell ölnöd valakit. De vigyáz… elég erős ahhoz, hogy végezzen veled. – Mikor magamra hagyott öntöttem magamnak egy pohár vörös vért. Az ablak elé sétáltam, majd élveztem a kilátást. Ahri éppen a zuhany alól léphetett ki, mert meztelen teste csurom víz volt. Haja vizesen hullott le csípőjéig, mikor felfogta, megpillantottam tökéletes vonalát, mintha csak egy festményből lépet volna ki. Kerekded mell, keskeny derék, és gömbölyű fenék, mire még máig is emlékszem mennyire kezemre állt. Még mindig hallom, ahogy kéjes hangjával nyögdécselt alattam. Lassan kortyolgattam a pohárból, majd mikor kifogyott, lenyaltam az utolsó csepp vért ajkamról, majd egy gyors mozdulattal Ahri ablaka alatt teremtem. Megvártam, míg felhúzta csipkés fehérneműjét, mitől még jobban kívántam, és egy mozdulattal kinyitottam erkélye ajtaját.

Ahri

Ma valamivel korábban tértem haza, de nem is bánom, és holnap nem kell bemennem, imádom mikor az igazgató elrepül, ilyenkor végre fellélegezhetek. Felhúztam magamra fehérneműmet, majd tükör elé állva néztem magam. Mintha egy kicsit híztam volna, talán vissza kellene fognom az éjszakai evészetből. Épp arcomat vizsgáltam, mikor valaki berontott az erkély ajtaján, felkiáltva kaptam magam elé ruhám.
- Jin, az istenért, nem tudsz az ajtón közlekedni? Hogy jöttél be? – Megindult felém, majd kikapta kezemből ruhám és messze dobta. Kezét csípőmre helyezte, míg másik kezével, hajam alá kapott és hirtelen ajkához húzott. Olyan gyorsan történt, hogy még levegőt sem tudtam venni. A csókja olyan mély volt, hogy lábaim majdnem feladták magukat. Ő az első férfi ki így felcsigázta az érdeklődésemet, még soha sem voltam egy éjszakánál tovább egy férfival. De ő olyan más, egész nap rá gondolok, és azon kapom magam, hogy bugyim nedves, és csak is ő tehet mindenről. Mikor elhúzódott, összekulcsolta csípőm háta mögött kezét, majd mosolyogva nézet le rám.
- Annyira hiányoztál már, nem bírtam betelni azzal, hogy csak néztelek az ablakon át.
- Te néztél titokban? Ezek után elhúzom a függönyt.
- Nem teheted, mert akkor meg foglak büntetni, és az csak nekem lesz élvezet. – Most hogy belegondolok, fogalmam sincs mit művelek. Miért engedem, hogy így bánjon velem, hiszen soha sem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk.
- Jin. – eltoltam magamtól, majd felhúztam felsőm, mi leért combomig, igaz, hogy a volt szeretőmé, de imádom, hogy ilyen nagy. – Valamit meg kellene tárgyalnunk, pontosan… mi is van köztünk?
- Vágy, miért? Egy nő, és egy férfi, ki vonzódik egymásért.
- Ha nem vetted volna észre, úgy viselkedünk mint egy pár. – Jin néma csendben állt, majd hirtelen hangosan nevetni kezdet.
- Mi? Dehogy, én nem akarok barátnőt, és csak egy nőt akarok kivel együtt tölthetem az éjszakát, és te nagyon tetszel, nem akarok komoly kapcsolatot, nem szeretek randevúzni. – Tudtam, hogy így gondolja, én sem akarok komoly kapcsolatot, de miért fájt ennyire szavai? Nem akarok egy könnyű nőcskének tűni, de néha be kell látni, hogy jól esik a szex, és ha vele kellene csinálni, nem bánnom.
- Azt mondod… hogy csak arra kellek, hogy kiéld a vágyaid?
- Miért, mit hittél? Azt hiszed, hogy csak köztünk van ilyen kapcsolat, dehogy. Másik is így csinálják, kik nem akarnak komoly párkapcsolatot. Te nem így vagy vele?
- De, pont így képzeltem el én is, már azt hittem, hogy komolyan gondolod velem. – Hazudtam, azt hittem, hogy vele kitudok jól jönni, még soha sem akartam így egy férfit. De ezt sem bánom, legyünk csak szeretők, nekem ez is bőven elég. Újra elém állt, majd csókot lehelt ajkamra.
- Tudtam, hogy így gondolod, te vagy az első nő, ki így gondolkodik, ezért is tetszel, erős és akaratos vagy, olyan ki mindig megszerzi mi kell neki.
- Igen, ilyen vagyok, jól kiismertél. – Megfogtam kezemmel nyakkendőjét, mit lehúztam, hogy szinte összeérjen ajkunk. – Mire vársz? Azt akarod, hogy helyben elélvezzek? – Elmosolyogta magát, majd felültetett a szekrényre. Feljebb húzta felsőmet.
- Ettől szabadulj meg, majd én adok neked egy férfiinget. – Ahogy kijelentette, lehúzta rólam és messze dobta.
- Csak nem féltékeny vagy?
- Én, kibaszottul. – Letéptem róla ingét, amikor felsőteste csupasszá vált, tenyeremet a sima bőrhöz és feszes izmokhoz dörzsöltem. – Szent isten. – Jin felnyögött, ahogy kezem nadrágjába csúsztattam, és kezem kemény férfiasságára tévedt. Miközben nyelvét szívogattam, az alsónadrág vékony ruhaanyagján keresztül simogattam, amíg a hímvesszőjének hegye ki nem kandikált a boxer derékrésze felett. Ahogy bőre az enyémet érte, megtörte csókunkat, és mély levegőt szívott fogain keresztül. Ekkor lerántottam nadrágját bokszerjével együtt. Lefelé haladva csókolgattam, harapdáltam bőrét, ahogy kezemmel megragadtam férfiasságát, Jin alsó ajkába harapott, és izzó tekintettel nézet le rám. Ahogy számhoz emeltem volna, megállított.
- Várj… el kell mondanom valamit, mit eddig nem mondtam. Sok nővel voltam együtt, és te vagy az első ki így feltüzelt, néha durva tudok lenni, ha kell.
- Ez minden?
- Nem, nincs se betegségem, de nem egy nővel szoktam csinálni. – Most, hogy visszagondolom, ugyan így volt akkor is mikor megláttam őt két nővel. – De te vagy eddig a legértékesebb. Szóval finom szeretnék veled bánni, így nézd el, ha véletlen kellemetlenkedek.
- Olyan értékesnek érzem magam a szavaidtól.
- Gyere ide, és megmutatom, hogy pontosan milyen értékes is vagy! – Jin gyengéden felhúzott vállaimnál fogva, de nem hagytam, helyette gyors mozdulattal számba vettem férfiasságát. Jin felnyögött, csípője felemelkedett, és mélyebbre tolta merev hímveszőjét. Egyre mélyebben szívtam magamba a férfit, Jin belemarkolt a vállamba, bicepsze megfeszült, mellizmai és kockahasa úgyszintén. Lenyűgöző látványt nyújtott. Nagy, erőteljes teste a kritikus pontig felizgatott. Ahogy nyelvemmel érintettem veszőjét azon voltam, hogy minél nagyobb élvezett adjak számára. Hajamba túrt, így tudtam, hogy mit kell tennem, egyre gyorsabban mozgattam fejem és nyelvem. De nem engedte, hogy gyönyört adjak neki, gyors felhúzott és ledöntött ágyamra. Óvó kezével tompította a zuhanás erejét, ő is jött velem, izmos, kőkemény testével maga alá gyűrt. Éreztem ágaskodó vágyát. Hatalmasnak és sziklaszilárdnak tűnt, ahogy testünk közé ékelődött. Kezem a férfi hátára siklott, a ingje alá, éreztem a feszes, rugalmas izomkötegeket, ahogy Jin megmozdult. Felültem, amíg arcom egy vonalba nem került a rajtam lovagló ülésben elhelyezkedő férfiéval. Mélyen a szemébe néztem, belekapaszkodva a macskaszerű pupillákba, miközben finoman simogattam Jin arcát, állat, csodásán érzéki száját. Nem bírtam magammal, mélyen, hosszan megcsókoltam, meglepődtem tettemen, de nem bírtam kivárni, hogy ő lépjen, iszonyatosan kívánom. Felnyögtem, amikor ujjait hajamba túrta, miközben visszacsókolt. Teljesen elvesztem, nem bírtam magammal. Szent egek, az egésznek semmi értelme nem volt ennek az őrült vágynak, egy szinte ismeretlen férfi iránt, akitől jobban tenném, ha rettegnék, és nem úgy csókolnám, mintha ezen múlna az életem. De nem akartam abbahagyni. Karomat a férfi nyaka köré fontam és magamra húzta, le az ágyra. Jin haja selymes volt a tenyerem alatt, szája forró és követelődző. Keze erős, ám gyengéd, ahogy melltartóm alá csúsztatta, majd meztelen mellemre simította. Megvonaglottam a cirógatástól, mialatt a férfi ujjai addig ingerelték mellbimbómat, míg a vágytól fájón lüktető kis gombokká keményedtek, miközben nyelve ajkamon kalandozott. Jin mélyebbre fészkelődött a combjaim között, térdével még szélesebbre tárva őket, merev hímtagját hozzápréselve bugyimon keresztül. Már attól majdnem elélveztem, hogy testünk ilyen szorosan egymáshoz simult. Krisztus a mennyben, nem kellett hozzá sok, hogy tényleg elmenjek. Csípője köré kulcsoltam a lábamat, tudatva vele, benne vagyok bármiben, amit ő tervez. Nem voltam hozzászokva, hogy így valakinek a lába elé vessem magam. Jin fogai közé harapta alsó ajkam, miközben csípőjét enyémnek feszítette. Jin ujjai lábam közé kúsztak, becsusszanva forró, nedves hasítékomba, így képtelen voltam visszafogni kiáltásomat, amely feltört torkomból. Nem kellet sok, hogy kéjes hang mellet elélvezzek, már ennyitől az égbe repültem, nem tagadás, ez a férfi maga a szenvedély, és a szex istene.

Jin mosolyogva vált el ajkamtól, teljesen letolta magáról nadrágját és lehúzta ingét, majd megszabadult csipkés bugyimtól. Újra felém kerekedet, majd egy mozdulattal belém hatolt, hátam megfeszült a vágytól és kéjtől. Lassan mozgatni kezdte csípőjét, mitől kezén fel-le mozogtak az izom tömegek. Ahogy a szobát a kéj és szex forró illata csapta meg, annál közelebb értünk a csúcshoz. Jin lehajolt, hogy birtokba vegye ajkam, majd nyakam, valami éles felkarcolta, teljesen felizgultam, ahogy fájdalmat éreztem nyakamban. Nem tudom mi volt az, de vérem kibuggyant, Jin ezt kihasználva sebemre tapasztotta ajkát és szívogatni kezdte, magam is meglepődtem, de nem tudtam ellökni, egyszerűen élveztem, és csak fokozta vágyamat, hogy érintsem. Egyre gyorsabban lökött, mitől azt hittem kettészakad csípőm, kezemmel megragadtam izmos fertályát, így sürgetve, hogy gyorsabban. Egyre mélyebben, gyorsabban lökött rajtam, mitől egyszerre törtünk fel a csúcsra. Mind ketten elszakadtunk egymástól, és kéjes hanggal felnyögtünk. Jin nem húzódott ki belőlem, mélyen szemembe nézett. Szeme pirosan izzott, ajkára pedig a saját vérem tapadt. Akkor jöttem rá, hogy mit is tettem az előbb. Ő… tényleg vámpír?

6.rész Egy vér

Egy Vér 

Suga

Ahogy kezemben pihent a férfi nyaka, szemeim izzani kezdtek. Maga a düh és nyomor adott erőt, hogy végezzek eme vérszívóval. Az ilyenek mint ők, nem érdemlik meg, hogy halhatatlanok legyenek. Az ilyeneket el kell pusztítani. Éreztem, ahogy roppant a csontjai ujjaim alatt, szájából tömörnyi vér tört elő, de nem álltam le, nekem ennél sokkalta több kell, egy halandó már rég belehalt volna, de egy száz éves vámpír ennél sokkalta erősebb. Mikor szemeiből is vér szivárgót elengedtem, élettelen teste a mocskos földre eset, saját vérébe. Kezemen lévő vért számhoz emeltem, majd lenyaltam, társaim hátam mögött nyögdécseltek. Átléptem a testet, majd zsebembe nyúltam a dobozz cigarettáért. Kivettem belőle egy szállat mit számba raktam és meggyújtottam. Ahogy elhaladtam a sok ember közt az alkohol és szex illata csapta meg orromat. Ezért sem szeretem a halandókat, legszívesebben megölném mindegyiket, és addig kínoznám őket míg egy csepp vér sem maradna bennük. Ahogy beléptünk a hatalmas buli helyszínére, csak a tömörnyi füstöt lehetett látni, és a színes fényeket, mi körbe-körbe forog, egyszóval idegesítő. Mind a négyen helyet foglaltunk a szokásos helyünkön, V és Jungkook velem szembe ültek, míg J-Hope mellettem foglalt helyet. Egy csinos kis halandó lépet hozzánk, hogy felvegye rendelésünket, a szokásost kértük, a legerősebbet. Az alkohol nem hat ránk, szóval annyit iszunk amennyit csak akarunk, olyan mintha vizet innánk. V fordult felém.
- Ha Jin rájön, hogy megint megöltél egy emberünket… nagyon pipa lesz rád, ügye tudod, hogy már így is mérges rád, nem kell sok neki, hogy felnégyeljen. Emlékszel mi lett az előtted lévő jobb kezével? Megégette, majd megetette a kutyáival, éget és közben ették, te is így akarsz járni?
- Miért? Jin bír engem, olyan mintha egy vér lennénk, soha sem ölne meg, és nagyon jól tudja, hogy hozzám fogható katonát nem talál sehol. – J-Hope is beszállt a beszélgetésbe.
- Őt is bírta, sőt… saját testvére volt. Azok vannak a legnagyobb veszélyben, kikben a legjobban megbíz. Jin kívülről jó királynak tűnik, az is, de ha kitér a hitéből, akkor eljön a világvége. Nem húznék vele kezet, senki sem tudja legyőzni. Ő az utolsó leszármazott, az utolsó tisztavérű. Nekünk van a leghatalmasabb uralkodónk, nem kell sokk idő, hogy a többi vámpír is hozzánk csatlakozzanak.
- Ha tényleg olyan hatalmas uralkodó – előredőltem – akkor kivégzi a volt csaját, és nem húzódik be a sötét szobájába. Miért fél akkor egy olyan nőtől ki nem tud neki ártani? Miért nem rendezi le egyszer és mindenkor? És tudjátok… ő hozta be azt a szabályt, hogy ne szeressünk bele egy halandó nőbe… mégis a szomszéd csajt dugja.
- ELÉG. – J-Hope mérgesen csapot az asztalra. – Fogd már be, kezdem azt hinni, hogy lázadsz, nem értem miért viselkedsz így, Jin semmit sem ártott neked. Mindig mindent elnézet neked, te pedig mindig valami kifogást keresel, hogy hátba szúrd. – Felállt és felkapta kabátját. – Már nem szeretek a társaságodban lenni, tudom, hogy van egy kis betegséged, de próbáld valahogy máshogy megoldani a szaros ügyeid. Elegem van, hogy miattad folyton bajba kerülök. Én mentem. – Ahogy távozott a többiek is követték. Egymagam-maradtam. Ahogy lehúztam az italt, újat és újabbat kértem. Miért nem tudok berúgni, néha irigylem ez miatt az embereket, ha valami bajuk van, fogják magukat és az italba fojtják bánatukat. Untam a zenét, untam az egész bulit, ez a hej is kezd lepukkanni. Felkaptam kabátom, majd előhalásztam kocsim kulcsát. Nagy nehezen halásztam elő.

Ahogy hazaértem órámra pillantottam, nemsokára kell a nap. Utálom, hogy sietnem kell haza, hogy meg ne égjek mint egy csirke, újra akarom látni a napot, érezni akarom a meleg sugarakat. Bárcsak… újra ember lennék. Zsebembe vágtam kezem, majd bal oldalt hangokat véltem felfedezni. Mikor odafordultam a szomszédlányt vettem észre. Kint ült egymaga a hidegben. Mivel még van egy órám gondoltam beszélek vele, hiszen Jin odáig van érte.
- Helló. – Mikor felém pillantott elmosolyogta magát.
- Helló… hmm Suga?
- Igen, emlékszik. – Intett, hogy foglaljak helyet, nem kellet sokat könyörögnie. – Miért van fent ilyen korán?
- Nem tudtam aludni… és szeretem nézni, ahogy felkel a nap a házak mögül.
- Ahh… irigylem. – Kérdően meredt rám.
- Miért? Maradhat… nagyon szép, önmagamra emlékeztet.
- Miért?
- Hogy is mondjam, a nap fel kell, majd le… ugyan azt csinálja minden nap. Nincs semmi változás, ahogy nekem se, felkelek, ugyan azt csinálom minden nap a munkahelyemen, majd hazatérek és lefekszem, majd újra és újra ismétlődnek a napok. Annyiban különbözünk, hogy várják, hogy felkeljen, hogy újabb nap kezdődjön, de nekem mintha megállt volna az idő, és beleuntam.
- Azta, ezen még nem gondolkoztam el. De van valami benne, de higgye el, nem csak ön van így vele. Én is így vagyok vele, csak én éjszakai életet élek, nem is tudom melyik a jobb. – Pár másodpercre néma csend telepedet köztünk.
- Ohh, biztos nem volt kíváncsi rám, sajnálom, hogy ilyenekkel tömöm a fejét, haha, de csak úgy kijött.
- Semmi baj, ön kedves nő… remélem még tudunk így beszélni. – Felálltam, majd elköszöntem, de ahogy elindultam volna utánam szólt.
- Jin, jól van?
- Miért kérdi?
- Mostanában nem beszéltem vele. – Miért vagyok féltékeny Jin-re? Ahogy elnéztem Ahrit, valami furcsa kezdet megmozdulni gyomromban. Olyan gyönyörű nő, bárcsak magamnak tudhatnám.
- Jin… elfoglalt, de szólok az érdekében.
- Köszönöm, de nem kell, nem akarom, hogy azt higgye, hogy nyomulós vagyok, mert nem igaz. – Felnevettem.
- Rendben. Néha nézzen át, és ha társaságra vágyik… csak szóljon.
- Oké, de tegezzen, viszlát. – Amint hazaértem benyitottam Jin szobájába, nem volt bent, így gondoltam elmegyek lezuhanyozni, de akkor valami tárgyat véltem felfedezni az asztalán. Kezembe vettem, egy tőr volt, minek pengéjén írás díszelgett, nem tudtam megfejteni. Markolatán pedig piros gyémánt. Még soha sem láttam, de biztos vagyok benne, hogy nagyon régi darab lehet. Ahogy vissza akartam tenni az asztalra megsebeztem vele kezem.
- Auu, fáj… nem múlik el. – Jobban szemügyre vettem kezemen lévő sebet, miért nem múlik el? Már rég el kellet volna tűnnie, vérzik, olyan mintha halandó lennék, ki megsebezte ujját.
- Mit csinálsz? – Hang felé kaptam fejem, Jin lépet mellém, majd kitépte kezemből a tőrt. – Ki engedte meg, hogy be gyere a szobámba?
- Mondani akartam valamit, de nem voltál bent… éppen kimentem mikor…
- Mikor? Ne nyúlj a cuccaimhoz.
- Oké… de mi a faszom ez? Nem áll el a vérzés.
- Nem fog, varrd össze. – Jin bebugyolálta a tőrt, majd betette fiókjába.
- Meg se kérdezzem mi volt ez?
- Ne, mert úgysem mondom meg. – Elvettem Jin-től a felém nyújtott ruhaanyagot, majd ujjamra csavartam.
- Miért méregetsz így? – Közelebb lépet.
- Érzem… érzem rajtad Ahri illatát. – Hirtelen megragadta ingem, majd a falnak préselt. – MI A FASZT KERESTÉL TE NÁLA?

5.rész Új uralkodó

Új uralkodó 

Jin

Ahogy hazaértem a fiúk mind a halban vártak, nem volt valami jó kedvük, és arcuk elárulta, hogy valami nincs rendben. Ledobtam kabátom a fotelra, majd a bálpulthoz sétáltam önteni magamnak egy jó hideg viszkit. Ráadásnak feldobtam két jégdarabbal, nem fordultam velük szembe, de Jimin így is belekezdtet mondandójába. Mivel jó kedvem volt, nem hittem volna, hogy ilyen hamar fel tudnak húzni, de tévedtem, minden jókedv eltűnt szempillantás alatt.
- Hol voltál? Mindenki téged kereset, azt hittem beleörülök a várakozásba. – Megvakartam fejem, majd számhoz emeltem poharam, hogy érezzem az alkohol finom mámorát. – Rossz dolog történt… nem tudtam megállítani. – Mivel általában hallgatok, a fiúk megtanulták, hogy soha sem szólok előre, megvárom míg kihozzák a lényeget. Így nem várnak arra, hogy rájuk nézzek, hogy kérdéseket tegyek fel. – Ma átlépték a határt a vörösök. – Erre a mondatra lefagytam, mérges tekintetemmel a falon logó tükörbe bámultam. A tekintettem izzott a dühtől, poharamat kezembe összenyomtam, minek szilánkja húsomba vájt, minek sebéből vér szivárgott. Mély levegőt vettem, majd Jimin-nel szembe fordultam, nem kereste tekintettemet, helyette a földet bámulta, mint egy félszeg gyermek, ki fél anyja leszidásától. A kezembe lévő szilánkokat a földre söpörtem, lassan közelítettem Jimin felé, nem hátrált, mert tudta, hogy nem szeretem, ha valaki menekülni próbál. Megálltam előtte, kezemet pedig élénk színű ingjére helyeztem, mibe beletöröltem véremet. Közben nagyokat löktem vállán. – Sajnálom.
- Igen, a szokásos sajnálom… tudod te, hogy mennyit hallottam ezt az egyetlen szót mióta a csapatomban vagy? Már számolni sem bírom. – Jimin letérdelt, úgy könyörgött életéért. Derekamra tettem kezem, mérgemben nem tudtam mihez kezdjek, legszívesebben itt helyben felnégyelném ezt a barmot. – Oké, átlépték, egyszer bíztam rád a határvonal őrzését, akkor is elkurtad, oké… ezt elnézem. De árad rólad az emberi vér szaga, ami azt jelenti, vagy te ittál emberi vért… vagy azok a mihasznák ölték meg, mert ügye a vér bűze rohadtul erős. – Leguggoltam elé. – De tudod, nagyon jó a szaglásom, mennyi is? Egy… áhh, ez rohadtul három ember szaga. Azt ne mond, hogy megöltél három embert egy éjszaka alatt.
- Nem, dehogy… nem én voltam.
- Persze, tudom én. De mond meg őszintén. Ki képes három embert megölni? Ha egy újszülött tette volna, már rég halott lenne. Hányan voltak? – Újra felegyenesedtem, a többiek némán figyelték cselekedetünket, jobban is járnak, ha csendben maradnak, az idegeimnek is van határa. Helyet foglaltam az egyik üres fotelban, majd jobb lábamat átdobtam másikon. Jimin még mindig ugyan úgy térdelt előttem, ahogy ott hagytam.
- Ha számításaim igaz, öten voltak. Mire kiértem három halottat találtam, mind kurva volt, és olyan húsz körüliek. – Jobb kezemmel dobolni kezdtem a karfát, ami annyit jelent lassan kitör belőlem a méreg, és ilyenkor jobb elkerülni, a fiúk ezt nagyon jól tudják. Jimin félelemteli arccal meredt rám.
- Öten? Értem… de miért? Ez itt a nagy kérdés, miért szegték meg a szerződést? – Előre dőltem, hogy jobban lássam arcát.
- Talán… azt akarják, hogy ránk szálljon a kormány, hiszen ha embert ölünk... akkor háború lesz. – Csettintettem újammal.
- Pontosan… háborút akarnak szítani köztünk és a halandók közt. Elment az eszed? Ha mi háborúba kerülünk, akkor az nekik is rossz lesz, az emberek nem foglalkoznak, hogy melyik rész gyilkolt, akkor az összes vérszívott kiirtják.
- De akkor… miért?
- Talán. – Monster lépet előre. – Figyelemfelkeltés. Hiszen ha jól hallottam új királyuk van, a régit leváltották.
- Mi? Elbukott a nagy vámpírok ura? Komoly? Haha, de jó tudni róla. És ki az új?
- Nem tudjuk, de állítólag rettegnek tőle a vörösök. Az a monda járja, hogy gyilkol az elméjével. – Erre felkaptam fejem.
- Elmegyilkolás? Arra csak egy ősvámpír képes, és ha jól tudom én vagyok az utolsó leszármazott. Ezt ki kell derítenem, holnap ahogy lemegy a nap… ellátogatunk a vörösökhöz.

Másnap, vagyis mikor a nap ahhoz a ponthoz ért, hogy mi vámpírok ne égjünk meg, összeszedtem emberimet. Felfegyverkeztünk, hiszen kitudja mi vár ránk a túloldalon. Bőr nadrág, bőrkabátot húztam magamra, miben minden elrejtett helyen fegyvert helyeztem el. Szóltam V-nek, hogy álljon ki méregdrága autómmal, hiszen mint király nem utazhatok egy autóban embereimmel. Ahogy elkészültünk, mind a heten megindultunk a vak világ felé, már vagy több évszázada jött létre köztünk ez a szerződés, senki sem lépheti át a határvonalat. Ha igen, azzal megszegi a szerződést, miből háború keletkezik, de én pont ezt szeretném megállítani, félek, hogy újra át kell élnem a történteket. Nem akarom újra elveszíteni a fontos személyeket, kik közel állnak hozzám. Amint megérkeztem katonák ezrei jöttek elém, kiket miniszterek követtek. Nagy mosoly mellett üdvözöltek, mitől hányingerem lett.
- Micsoda meglepetés, nem vártuk látogatását, a minap nagyon meglepődtünk, hiszen milyen rég is volt, hogy a két szövetség együtt lettek volna.
- El az utamból, vezess az új királyotokhoz. – Meghajolva lépet mellém, majd kitárt karokkal mutatta az utat. Ahogy gondoltam, ez a hej bűzlik az emberi vér bűzétől, mi keveredik a szexualitás odor szagával. A hely maga volt a luxus, minden a legdrágább darab volt, az új király igen kitett magáért, a szerződés megkötésekor az előbbi királynak adtam a várat, nem szerettem volna ez miatt is háborút, és amúgy sem vagyok az a régimódi, ki az egész udvarral él együtt. Jobban szeretek úgy élni, ahogy most, mint egy átlagos ember, és a várért cserébe megkaptam a fekete sereget, szerintem sokkalta jobban jártam. Ahogy nagy csarnokba értünk, intettek, hogy foglaljak helyet, de társaimnak kint kellet maradniuk. Nem kellet sokat várni, mikor is a szemben lévő hatalmas ajtó kinyílt. Nem illő ilyenkor megbámulni a személyt, de nem tudtam levenni róla tekintetemet. Ő volt az, felismertem, biztos vagyok benne. Leült velem szembe, kecses, vékony lábát átdobta másikon, majd intett egy szolgálónak, hogy hozzon italt. Némán meredt rám, ahogy azt én is tettem.
- Angel.
- Jin, wow, nagyon sokat változtál. Sokkalta erősebb a kisugárzásod, férfiasabb lettél, bár akkor is az voltál mikor együtt voltunk. Emlékszel?
- Persze, hogyan felejthetném el? Maga volt a pocsék időszak.
- Haha, nekem tetszet, imádtam veled lenni. Kár, hogy vége lett. – A beszélgetésünk abbamaradt, mikor is a szolgáló lány megérkezett kétpohárnyi vérrel. Mikor megint magunk maradtunk Angel intett, hogy szolgáljam ki magam.
- Térjünk a lényegre, tegnap az embereid átlépték a határvonalat, és megöltek három halandó nőt.
- MII? Erről miért csak most hallok? – Mérgesen vágta a földre poharát, mi több darabra tört szét, és a vér szétfolyt a földön.
- Nem tudom, hogy lett belőled uralkodó, de ez most nem számít, megszegtétek az ígéreteteket. Tudod mit jelent? Háború.
- Ne már, nem akarok háborút, ígérem megtalálom őket, és a saját szemed előtt fogom megölni őket, rendben? Lépjünk túl a múlton, kezdjük előröl, mint két veterán uralkodó. Felejtsük el, hogy régen mi történik köztünk, és folytassuk a békét. Nekem más nem számít.
- Nekem se számít, csak azt akarom, hogy az én embereim ne szenvedjenek, három napot adok, ha addigra sem mutatod be a gyilkosokat, én magam küldök ide embereket, már az engedélyed is kérem.
- Rendben, legyen, de magam intézem el. – Filigrán mozdulattal felállt, majd kinyújtotta felém kezét, ha nem lenne semmilyen politikai kapcsolat köztünk, erősen lökném el kezét. A mi múltunk nem valami fényes. – Remélem… jól kijövünk egymással. – Ezek után nem törődtem vele. Teljesen kivagyok, nem számítottam ilyen nagy meglepetésre, nehezen töröltem ki emlékezetemből az arcát, de néha-néha napján még így is megjelenik előttem, akkor most mégis mit keres itt? Hogy lett belőle királynő? Jobban utána kell járnom. Ahogy kiértem autómhoz Jungkook-hoz fordultam.
- Néz utána, nekem itt valami bűzlik. – Ahogy hazaértem nem bírtam nyugton maradni. Fel-le járkáltam, mint valami örült. Angel arca teljesen belém éget, az a gúnyos mosoly, ahogy lenézet rám, teljesen máshogy nézet ki, olyan mintha nem is ő lenne, teljesen kicserélték. Ahogy megfordultam Suga arca jelent meg előttem, mitől megijedtem. – Nem illik kopogni?
- Kopogtam, nem is egyszer, mi köt le ennyire? Csak nem az új király?
- De, egyszerűen nem tudom kirakni a kirakót. Hogyan… hogyan volt képes legyőzni egy ősi vámpírt? Nekem ez túl magas.
- Ez igaz, Angel… halandóként született, így lett belőle vámpír… míg az ezelőtti uralkodó tisztavérű volt. Nekem sem megy kirakni a hiányzó darabokat.
- Te is úgy érzed, hogy van valaki a háttérben?
- Igen, de ki?
- Nem tudom… de érzem, hogy itt valami rossz készülődik.