6.rész Egy vér

Egy Vér 

Suga

Ahogy kezemben pihent a férfi nyaka, szemeim izzani kezdtek. Maga a düh és nyomor adott erőt, hogy végezzek eme vérszívóval. Az ilyenek mint ők, nem érdemlik meg, hogy halhatatlanok legyenek. Az ilyeneket el kell pusztítani. Éreztem, ahogy roppant a csontjai ujjaim alatt, szájából tömörnyi vér tört elő, de nem álltam le, nekem ennél sokkalta több kell, egy halandó már rég belehalt volna, de egy száz éves vámpír ennél sokkalta erősebb. Mikor szemeiből is vér szivárgót elengedtem, élettelen teste a mocskos földre eset, saját vérébe. Kezemen lévő vért számhoz emeltem, majd lenyaltam, társaim hátam mögött nyögdécseltek. Átléptem a testet, majd zsebembe nyúltam a dobozz cigarettáért. Kivettem belőle egy szállat mit számba raktam és meggyújtottam. Ahogy elhaladtam a sok ember közt az alkohol és szex illata csapta meg orromat. Ezért sem szeretem a halandókat, legszívesebben megölném mindegyiket, és addig kínoznám őket míg egy csepp vér sem maradna bennük. Ahogy beléptünk a hatalmas buli helyszínére, csak a tömörnyi füstöt lehetett látni, és a színes fényeket, mi körbe-körbe forog, egyszóval idegesítő. Mind a négyen helyet foglaltunk a szokásos helyünkön, V és Jungkook velem szembe ültek, míg J-Hope mellettem foglalt helyet. Egy csinos kis halandó lépet hozzánk, hogy felvegye rendelésünket, a szokásost kértük, a legerősebbet. Az alkohol nem hat ránk, szóval annyit iszunk amennyit csak akarunk, olyan mintha vizet innánk. V fordult felém.
- Ha Jin rájön, hogy megint megöltél egy emberünket… nagyon pipa lesz rád, ügye tudod, hogy már így is mérges rád, nem kell sok neki, hogy felnégyeljen. Emlékszel mi lett az előtted lévő jobb kezével? Megégette, majd megetette a kutyáival, éget és közben ették, te is így akarsz járni?
- Miért? Jin bír engem, olyan mintha egy vér lennénk, soha sem ölne meg, és nagyon jól tudja, hogy hozzám fogható katonát nem talál sehol. – J-Hope is beszállt a beszélgetésbe.
- Őt is bírta, sőt… saját testvére volt. Azok vannak a legnagyobb veszélyben, kikben a legjobban megbíz. Jin kívülről jó királynak tűnik, az is, de ha kitér a hitéből, akkor eljön a világvége. Nem húznék vele kezet, senki sem tudja legyőzni. Ő az utolsó leszármazott, az utolsó tisztavérű. Nekünk van a leghatalmasabb uralkodónk, nem kell sokk idő, hogy a többi vámpír is hozzánk csatlakozzanak.
- Ha tényleg olyan hatalmas uralkodó – előredőltem – akkor kivégzi a volt csaját, és nem húzódik be a sötét szobájába. Miért fél akkor egy olyan nőtől ki nem tud neki ártani? Miért nem rendezi le egyszer és mindenkor? És tudjátok… ő hozta be azt a szabályt, hogy ne szeressünk bele egy halandó nőbe… mégis a szomszéd csajt dugja.
- ELÉG. – J-Hope mérgesen csapot az asztalra. – Fogd már be, kezdem azt hinni, hogy lázadsz, nem értem miért viselkedsz így, Jin semmit sem ártott neked. Mindig mindent elnézet neked, te pedig mindig valami kifogást keresel, hogy hátba szúrd. – Felállt és felkapta kabátját. – Már nem szeretek a társaságodban lenni, tudom, hogy van egy kis betegséged, de próbáld valahogy máshogy megoldani a szaros ügyeid. Elegem van, hogy miattad folyton bajba kerülök. Én mentem. – Ahogy távozott a többiek is követték. Egymagam-maradtam. Ahogy lehúztam az italt, újat és újabbat kértem. Miért nem tudok berúgni, néha irigylem ez miatt az embereket, ha valami bajuk van, fogják magukat és az italba fojtják bánatukat. Untam a zenét, untam az egész bulit, ez a hej is kezd lepukkanni. Felkaptam kabátom, majd előhalásztam kocsim kulcsát. Nagy nehezen halásztam elő.

Ahogy hazaértem órámra pillantottam, nemsokára kell a nap. Utálom, hogy sietnem kell haza, hogy meg ne égjek mint egy csirke, újra akarom látni a napot, érezni akarom a meleg sugarakat. Bárcsak… újra ember lennék. Zsebembe vágtam kezem, majd bal oldalt hangokat véltem felfedezni. Mikor odafordultam a szomszédlányt vettem észre. Kint ült egymaga a hidegben. Mivel még van egy órám gondoltam beszélek vele, hiszen Jin odáig van érte.
- Helló. – Mikor felém pillantott elmosolyogta magát.
- Helló… hmm Suga?
- Igen, emlékszik. – Intett, hogy foglaljak helyet, nem kellet sokat könyörögnie. – Miért van fent ilyen korán?
- Nem tudtam aludni… és szeretem nézni, ahogy felkel a nap a házak mögül.
- Ahh… irigylem. – Kérdően meredt rám.
- Miért? Maradhat… nagyon szép, önmagamra emlékeztet.
- Miért?
- Hogy is mondjam, a nap fel kell, majd le… ugyan azt csinálja minden nap. Nincs semmi változás, ahogy nekem se, felkelek, ugyan azt csinálom minden nap a munkahelyemen, majd hazatérek és lefekszem, majd újra és újra ismétlődnek a napok. Annyiban különbözünk, hogy várják, hogy felkeljen, hogy újabb nap kezdődjön, de nekem mintha megállt volna az idő, és beleuntam.
- Azta, ezen még nem gondolkoztam el. De van valami benne, de higgye el, nem csak ön van így vele. Én is így vagyok vele, csak én éjszakai életet élek, nem is tudom melyik a jobb. – Pár másodpercre néma csend telepedet köztünk.
- Ohh, biztos nem volt kíváncsi rám, sajnálom, hogy ilyenekkel tömöm a fejét, haha, de csak úgy kijött.
- Semmi baj, ön kedves nő… remélem még tudunk így beszélni. – Felálltam, majd elköszöntem, de ahogy elindultam volna utánam szólt.
- Jin, jól van?
- Miért kérdi?
- Mostanában nem beszéltem vele. – Miért vagyok féltékeny Jin-re? Ahogy elnéztem Ahrit, valami furcsa kezdet megmozdulni gyomromban. Olyan gyönyörű nő, bárcsak magamnak tudhatnám.
- Jin… elfoglalt, de szólok az érdekében.
- Köszönöm, de nem kell, nem akarom, hogy azt higgye, hogy nyomulós vagyok, mert nem igaz. – Felnevettem.
- Rendben. Néha nézzen át, és ha társaságra vágyik… csak szóljon.
- Oké, de tegezzen, viszlát. – Amint hazaértem benyitottam Jin szobájába, nem volt bent, így gondoltam elmegyek lezuhanyozni, de akkor valami tárgyat véltem felfedezni az asztalán. Kezembe vettem, egy tőr volt, minek pengéjén írás díszelgett, nem tudtam megfejteni. Markolatán pedig piros gyémánt. Még soha sem láttam, de biztos vagyok benne, hogy nagyon régi darab lehet. Ahogy vissza akartam tenni az asztalra megsebeztem vele kezem.
- Auu, fáj… nem múlik el. – Jobban szemügyre vettem kezemen lévő sebet, miért nem múlik el? Már rég el kellet volna tűnnie, vérzik, olyan mintha halandó lennék, ki megsebezte ujját.
- Mit csinálsz? – Hang felé kaptam fejem, Jin lépet mellém, majd kitépte kezemből a tőrt. – Ki engedte meg, hogy be gyere a szobámba?
- Mondani akartam valamit, de nem voltál bent… éppen kimentem mikor…
- Mikor? Ne nyúlj a cuccaimhoz.
- Oké… de mi a faszom ez? Nem áll el a vérzés.
- Nem fog, varrd össze. – Jin bebugyolálta a tőrt, majd betette fiókjába.
- Meg se kérdezzem mi volt ez?
- Ne, mert úgysem mondom meg. – Elvettem Jin-től a felém nyújtott ruhaanyagot, majd ujjamra csavartam.
- Miért méregetsz így? – Közelebb lépet.
- Érzem… érzem rajtad Ahri illatát. – Hirtelen megragadta ingem, majd a falnak préselt. – MI A FASZT KERESTÉL TE NÁLA?