5.rész Új uralkodó

Új uralkodó 

Jin

Ahogy hazaértem a fiúk mind a halban vártak, nem volt valami jó kedvük, és arcuk elárulta, hogy valami nincs rendben. Ledobtam kabátom a fotelra, majd a bálpulthoz sétáltam önteni magamnak egy jó hideg viszkit. Ráadásnak feldobtam két jégdarabbal, nem fordultam velük szembe, de Jimin így is belekezdtet mondandójába. Mivel jó kedvem volt, nem hittem volna, hogy ilyen hamar fel tudnak húzni, de tévedtem, minden jókedv eltűnt szempillantás alatt.
- Hol voltál? Mindenki téged kereset, azt hittem beleörülök a várakozásba. – Megvakartam fejem, majd számhoz emeltem poharam, hogy érezzem az alkohol finom mámorát. – Rossz dolog történt… nem tudtam megállítani. – Mivel általában hallgatok, a fiúk megtanulták, hogy soha sem szólok előre, megvárom míg kihozzák a lényeget. Így nem várnak arra, hogy rájuk nézzek, hogy kérdéseket tegyek fel. – Ma átlépték a határt a vörösök. – Erre a mondatra lefagytam, mérges tekintetemmel a falon logó tükörbe bámultam. A tekintettem izzott a dühtől, poharamat kezembe összenyomtam, minek szilánkja húsomba vájt, minek sebéből vér szivárgott. Mély levegőt vettem, majd Jimin-nel szembe fordultam, nem kereste tekintettemet, helyette a földet bámulta, mint egy félszeg gyermek, ki fél anyja leszidásától. A kezembe lévő szilánkokat a földre söpörtem, lassan közelítettem Jimin felé, nem hátrált, mert tudta, hogy nem szeretem, ha valaki menekülni próbál. Megálltam előtte, kezemet pedig élénk színű ingjére helyeztem, mibe beletöröltem véremet. Közben nagyokat löktem vállán. – Sajnálom.
- Igen, a szokásos sajnálom… tudod te, hogy mennyit hallottam ezt az egyetlen szót mióta a csapatomban vagy? Már számolni sem bírom. – Jimin letérdelt, úgy könyörgött életéért. Derekamra tettem kezem, mérgemben nem tudtam mihez kezdjek, legszívesebben itt helyben felnégyelném ezt a barmot. – Oké, átlépték, egyszer bíztam rád a határvonal őrzését, akkor is elkurtad, oké… ezt elnézem. De árad rólad az emberi vér szaga, ami azt jelenti, vagy te ittál emberi vért… vagy azok a mihasznák ölték meg, mert ügye a vér bűze rohadtul erős. – Leguggoltam elé. – De tudod, nagyon jó a szaglásom, mennyi is? Egy… áhh, ez rohadtul három ember szaga. Azt ne mond, hogy megöltél három embert egy éjszaka alatt.
- Nem, dehogy… nem én voltam.
- Persze, tudom én. De mond meg őszintén. Ki képes három embert megölni? Ha egy újszülött tette volna, már rég halott lenne. Hányan voltak? – Újra felegyenesedtem, a többiek némán figyelték cselekedetünket, jobban is járnak, ha csendben maradnak, az idegeimnek is van határa. Helyet foglaltam az egyik üres fotelban, majd jobb lábamat átdobtam másikon. Jimin még mindig ugyan úgy térdelt előttem, ahogy ott hagytam.
- Ha számításaim igaz, öten voltak. Mire kiértem három halottat találtam, mind kurva volt, és olyan húsz körüliek. – Jobb kezemmel dobolni kezdtem a karfát, ami annyit jelent lassan kitör belőlem a méreg, és ilyenkor jobb elkerülni, a fiúk ezt nagyon jól tudják. Jimin félelemteli arccal meredt rám.
- Öten? Értem… de miért? Ez itt a nagy kérdés, miért szegték meg a szerződést? – Előre dőltem, hogy jobban lássam arcát.
- Talán… azt akarják, hogy ránk szálljon a kormány, hiszen ha embert ölünk... akkor háború lesz. – Csettintettem újammal.
- Pontosan… háborút akarnak szítani köztünk és a halandók közt. Elment az eszed? Ha mi háborúba kerülünk, akkor az nekik is rossz lesz, az emberek nem foglalkoznak, hogy melyik rész gyilkolt, akkor az összes vérszívott kiirtják.
- De akkor… miért?
- Talán. – Monster lépet előre. – Figyelemfelkeltés. Hiszen ha jól hallottam új királyuk van, a régit leváltották.
- Mi? Elbukott a nagy vámpírok ura? Komoly? Haha, de jó tudni róla. És ki az új?
- Nem tudjuk, de állítólag rettegnek tőle a vörösök. Az a monda járja, hogy gyilkol az elméjével. – Erre felkaptam fejem.
- Elmegyilkolás? Arra csak egy ősvámpír képes, és ha jól tudom én vagyok az utolsó leszármazott. Ezt ki kell derítenem, holnap ahogy lemegy a nap… ellátogatunk a vörösökhöz.

Másnap, vagyis mikor a nap ahhoz a ponthoz ért, hogy mi vámpírok ne égjünk meg, összeszedtem emberimet. Felfegyverkeztünk, hiszen kitudja mi vár ránk a túloldalon. Bőr nadrág, bőrkabátot húztam magamra, miben minden elrejtett helyen fegyvert helyeztem el. Szóltam V-nek, hogy álljon ki méregdrága autómmal, hiszen mint király nem utazhatok egy autóban embereimmel. Ahogy elkészültünk, mind a heten megindultunk a vak világ felé, már vagy több évszázada jött létre köztünk ez a szerződés, senki sem lépheti át a határvonalat. Ha igen, azzal megszegi a szerződést, miből háború keletkezik, de én pont ezt szeretném megállítani, félek, hogy újra át kell élnem a történteket. Nem akarom újra elveszíteni a fontos személyeket, kik közel állnak hozzám. Amint megérkeztem katonák ezrei jöttek elém, kiket miniszterek követtek. Nagy mosoly mellett üdvözöltek, mitől hányingerem lett.
- Micsoda meglepetés, nem vártuk látogatását, a minap nagyon meglepődtünk, hiszen milyen rég is volt, hogy a két szövetség együtt lettek volna.
- El az utamból, vezess az új királyotokhoz. – Meghajolva lépet mellém, majd kitárt karokkal mutatta az utat. Ahogy gondoltam, ez a hej bűzlik az emberi vér bűzétől, mi keveredik a szexualitás odor szagával. A hely maga volt a luxus, minden a legdrágább darab volt, az új király igen kitett magáért, a szerződés megkötésekor az előbbi királynak adtam a várat, nem szerettem volna ez miatt is háborút, és amúgy sem vagyok az a régimódi, ki az egész udvarral él együtt. Jobban szeretek úgy élni, ahogy most, mint egy átlagos ember, és a várért cserébe megkaptam a fekete sereget, szerintem sokkalta jobban jártam. Ahogy nagy csarnokba értünk, intettek, hogy foglaljak helyet, de társaimnak kint kellet maradniuk. Nem kellet sokat várni, mikor is a szemben lévő hatalmas ajtó kinyílt. Nem illő ilyenkor megbámulni a személyt, de nem tudtam levenni róla tekintetemet. Ő volt az, felismertem, biztos vagyok benne. Leült velem szembe, kecses, vékony lábát átdobta másikon, majd intett egy szolgálónak, hogy hozzon italt. Némán meredt rám, ahogy azt én is tettem.
- Angel.
- Jin, wow, nagyon sokat változtál. Sokkalta erősebb a kisugárzásod, férfiasabb lettél, bár akkor is az voltál mikor együtt voltunk. Emlékszel?
- Persze, hogyan felejthetném el? Maga volt a pocsék időszak.
- Haha, nekem tetszet, imádtam veled lenni. Kár, hogy vége lett. – A beszélgetésünk abbamaradt, mikor is a szolgáló lány megérkezett kétpohárnyi vérrel. Mikor megint magunk maradtunk Angel intett, hogy szolgáljam ki magam.
- Térjünk a lényegre, tegnap az embereid átlépték a határvonalat, és megöltek három halandó nőt.
- MII? Erről miért csak most hallok? – Mérgesen vágta a földre poharát, mi több darabra tört szét, és a vér szétfolyt a földön.
- Nem tudom, hogy lett belőled uralkodó, de ez most nem számít, megszegtétek az ígéreteteket. Tudod mit jelent? Háború.
- Ne már, nem akarok háborút, ígérem megtalálom őket, és a saját szemed előtt fogom megölni őket, rendben? Lépjünk túl a múlton, kezdjük előröl, mint két veterán uralkodó. Felejtsük el, hogy régen mi történik köztünk, és folytassuk a békét. Nekem más nem számít.
- Nekem se számít, csak azt akarom, hogy az én embereim ne szenvedjenek, három napot adok, ha addigra sem mutatod be a gyilkosokat, én magam küldök ide embereket, már az engedélyed is kérem.
- Rendben, legyen, de magam intézem el. – Filigrán mozdulattal felállt, majd kinyújtotta felém kezét, ha nem lenne semmilyen politikai kapcsolat köztünk, erősen lökném el kezét. A mi múltunk nem valami fényes. – Remélem… jól kijövünk egymással. – Ezek után nem törődtem vele. Teljesen kivagyok, nem számítottam ilyen nagy meglepetésre, nehezen töröltem ki emlékezetemből az arcát, de néha-néha napján még így is megjelenik előttem, akkor most mégis mit keres itt? Hogy lett belőle királynő? Jobban utána kell járnom. Ahogy kiértem autómhoz Jungkook-hoz fordultam.
- Néz utána, nekem itt valami bűzlik. – Ahogy hazaértem nem bírtam nyugton maradni. Fel-le járkáltam, mint valami örült. Angel arca teljesen belém éget, az a gúnyos mosoly, ahogy lenézet rám, teljesen máshogy nézet ki, olyan mintha nem is ő lenne, teljesen kicserélték. Ahogy megfordultam Suga arca jelent meg előttem, mitől megijedtem. – Nem illik kopogni?
- Kopogtam, nem is egyszer, mi köt le ennyire? Csak nem az új király?
- De, egyszerűen nem tudom kirakni a kirakót. Hogyan… hogyan volt képes legyőzni egy ősi vámpírt? Nekem ez túl magas.
- Ez igaz, Angel… halandóként született, így lett belőle vámpír… míg az ezelőtti uralkodó tisztavérű volt. Nekem sem megy kirakni a hiányzó darabokat.
- Te is úgy érzed, hogy van valaki a háttérben?
- Igen, de ki?
- Nem tudom… de érzem, hogy itt valami rossz készülődik.