Tűz
Mérgesen dőltem le az ágyra, nem akartam elhinni, hogy minek voltam tanúja. A szemem láttán csalt meg az a szemét. Azt hittem, hogy ő más, rossz vicc az egész. Valamiért sokkalta nagyobb fájdalmat érzek mellkasomba, mint az eddigi kapcsolataim után. Talán többet is reméltem tőle, hiszen minden szempontomnak megfelelt. Magas, jóképű, gazdag és még kedves is, talán pont ez volt a baj, túl filmbe illő személy. A való életben nem sok ilyen férfi van, de ha találkozol is eggyel, csak el kell kerülni, hiszen a kedves maszkja alatt sokkalta rosszabb maszk van. Miért nem jöttem rá előbb, hogy csak neki is az kell mint az összes többi férfinak? Tudom jól, hogy eddig csak egyéjszakás kalandjaim voltak, de pont ez miatt, nem akarom, hogy megsebezzék szívemet. Mert félek, hogy nem tudnám elviselni, hiszen ennyi kis dologtól is kiborultam. Mi lett volna, ha teljesen neki adtam volna magam? Bele is örültem volna. Jobb előbb túllenni rajta, minthogy a végén koppanj nagyot, mikor már nem tudod hol a határ, mikor már azon kapod magad, hogy vele szeretnél lenni minden percben, hogy ő is olyan lesz számodra mint a levegő, nem tudsz és nem is akarsz nélküle élni. Ennek így kellet lennie, de vajon a barátja… miért mutatta meg nekem? Hiszen simán hazudhatott volna, de nem, miért? Ezen rágódtam vagy egy óráig, mikor is valami zajra kaptam fel fejem. Mi lehetett ez? Nincs se macskám, se kutyám. Felkeltem az ágyról, majd kezembe vettem a közelebb eső tárgyat, mellkasom elé emeltem, így védve magam. Lassan sétáltam végig a folyóson, majd le a lépcsőn. Nem akartam semmilyen hangot kiadni, álltalábban nem félek, hiszen egyedül élek, de mégis csak nő vagyok. Hiába vagyok erős, néha én is berezelek. Ahogy a konyhához értem, megálltam pár másodpercre nekitámaszkodván a falnak. Majd mély levegőt vettem, és kiugrottam, de sehol sem volt egy lélek. Megnéztem a hang okozóját. Egy pohár volt, de hogyan eshetett le? Hiszen soha sem hagyom szanaszét a holmiimat. Leguggoltam, majd egyesével szedtem fel a törött darabokat, mikor megvágtam ujjam. Felszisszentem, számba vettem és szívni kezdtem a vért, undorító íze volt. Felálltam és akkor hirtelen valaki megragadta kezem. Felkiáltottam, majd mikor lenyugodtam felismertem Jint.
- Mi a fasz? Hogyan jöttél be? Egyszer már meg akartam kérdezni.
- Azta… hát nem ilyen reakciót vártam tőled. Azt hittem sikítani fogsz, mint valami rossz hárpia, de nem… ehelyett csúnyán káromkodsz. Nem szép egy nőtől, főleg akkor nem ha egy férfi is jelen van. – Kirántottam kezem.
- Egy… ne keverj össze azokkal a hisztis picsákkal, kettő akkor beszélek csúnyán mikor jólesik, három… nem tekintelek férfiként. Menj el. Új zárat kell csináltatnom. – Újra számba vettem ujjam, mert nagyon vérzett, és nem akartam semmit sem össze vérezni.
- Ezt ne csináld.
- Mit? – Megint szívni kezdtem, de erősebben, mert láttam rajta, hogy nem tetszik neki. De ekkor hirtelen a falnak lökött, mitől felmordultam. Egész testével a falnak préselt, nem tudtam mozdulni. Meglepődtem, még soha senki sem csinálta ezt velem.
- Teljesen felizgultam… imádom, ha egy nő saját vérét szívogatja. Ilyenkor elképzelem, milyen ha az én farkam szívja. Hmm, már most kemény vagyok. Kívánlak. – Megcsókolt, olyan sebesen, hogy nem tudtam elhúzódni. Teljesen birtokba vette ajkam. Próbáltam ellökni, ütöttem ahol értem, de még csak fel sem szisszentet, állta ütéseimet, mintha nem érezne semmit. Egyik kezével hajamba túrt, és egy erőteljes rántással hátra döntötte fejem, míg másik kezével nyakamat kezdte el cirógatni. – Micsoda kecses nyak, finom, puha bőr, és azok az erek, érzem, ahogy folyik ereidben a vér. Meg kell kóstolnom. – Miről beszél ez az idióta? Valamit tennem kell, ha nem teszek semmit, még a végén megerőszakol ez a barom, légy bátor Ahri, erős vagy, te semmitől sem félsz.
- Jin… hagyd abba, így semelyikünk sem fogja élvezni, ha le akarsz velem feküdni, akkor már had élvezzem én is, de ahhoz engedned kell, hogy hozzád érjek. – Pár percig gondolkodott, majd elengedet, elhúzódót és leült egy székre. Lábát átdobta másikon, kezét összefűzte mellkasa előtt, majd méregetni kezdte.
- Rendben, nem vicc miatt vittelek el vacsorázni, és nem viccből vettem neked minden nap virágot. Tényleg tetszel Ahri, és nagyon kívánlak, de a mai nap volt köztünk egy kisebb félreértés. Alig ismersz, ahogy én is alig ismerlek, pedig jól megakarlak ismerni.
- Miért? Miért pont én? Vannak nálam szebb lányok.
- Nem… nekem te vagy a legszebb. – Újra felállt, majd megfogta kezem, és szájába vette sebes újam, és szívni kezdte róla a vért. Meglepődtem, de nem húzódtam el tőle. Nagyon jól esik közelsége, még magam sem értem miért vagyok ilyen. Ahogy szemébe néztem mintha megállt volna az idő, nem érzékeltem a külvilágot. Teljesen elvesztem tekintetében. Csak két dologra tudtam gondolni, akarom, kell nekem. Közelebb húzott, közben elengedte kezem, bal kezét derekamra helyezte, míg másikkal arcomhoz nyúlt, mivel a keze nagy, így teljesen eltakarta törékeny kipirult arcom, egyre jobban közeledet ajka ajkam felé, szinte éreztem, ahogy lehelete csiklandozta bőröm. El kellene löknöm magamtól, hiszen még pár orrával ezelőtt szemtanúja voltam, ahogy két nővel enyeleg, akkor mégis miért vagyok most itt, ilyen helyzetben? Miért akarom ennyire, hiszen alig ismerem, miért vonz ennyire? Mikor ajka enyémhez ért, nem forróságot éreztem, hanem tüzet, az államon, a puha arcomon, ahogy odasimult, a hajtövemnél a fülem alatt. Égési sebeket hagytak a csókjai. Teljesen elvesztem, tudtam, hogy ebben a minutumban alatta szeretnék feküdni. Mind két karomat átdobtam nyaka körül, válaszként mind két kezét combom alá csúsztatta, így két lábamat átfűztem dereka körül. Mélyen, hevesen birtokolta számat, mintha attól félne, hogy nem lesz több ilyen alkalom. Valahogy elértünk a kanapéhoz, lassan ledöntött rá, majd felém kerekedet. De ajkunk egy másodpercre sem vált szét. Egyik kezemet pólója alá csúsztattam, mitől felfedeztem kidolgozott hasát. Válaszként belemosolygót csókunkba, jobb kezével letépte rólam nadrágom, és egyből nőiességemhez vándorolt. Nem kellett felizgatnia, mert már attól beindultam, ahogy közelembe tudhattam. Eltávolodott, hogy le tudja venni ingjét és nadrágját. Ledobta a földre, majd megszabadult felsőmtől.
- Gyönyörű vagy, még soha-soha sem találkoztam hozzád fogható teremtménnyel. Mikor megpillantottalak erről a pillanatról álmodoztam, hogy egyszer majd alattam fogsz sikítani a gyönyörtől mit neked nyújtok. – Vállára helyeztem mind két kezem és lehúztam magamhoz.
- Tudod én nem olyan nő vagyok kikkel eddig dolgod volt, én csak az egyéjszakás kalandok híve vagyok.
- Tudom, ezért is tetszel, mert más vagy, de csak, hogy tud, ez után az éjszaka után könyörögni fogsz, hogy újra és újra megdugjalak. – Elmosolyogtam magam, majd újra megcsókolt. Keze bugyim alá vándorolt, mikor nőiességem nyílásához ért beleremegtem. Kellemes érzés volt ahogy kényeztetett, még soha sem ért így hozzám senki. Hátam ívbe feszült, kezemet hátába vájtam. Egy rántással letépte rólam fehérneműmet, majd ő is megszabadult bokszerétől. Nem kellet lenéznem, hogy lássam készen áll. Erős, izmos karjával megtámaszkodott fejem mellett, majd lassan belém hatolt. Halk sóhaj hagyta el ajkam, lassan mozogni kezdet bennem, teljesen átvette az irányítást. Újra és újra lökött csípőjén, teljesen elvesztem a mámorban, lehajolt és csókolgatni kezdte arcom, nyakam, levette rólam melltartóm, és szájába vette kemény bimbómat. Közben egyre gyorsabban diktálta a tempót, egyre hangosabban sóhajtottam a kéjtől, testünk felcsillant, ahogy mozogtunk, mintha a fény táncolna bőrünkön. Újra belé kapaszkodtam, így mondván, hogy gyorsítson. Vette az adást, mert egyre gyorsabban mozgott bennem, éreztem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy a mennybe repüljek. Felpillantottam társam szemébe, mi nem barna volt, hanem piros, lángoló színben pompázott. Meg kellet volna rémülnöm, de lehet, hogy csak a gyönyörtől láttam ilyennek. Mind ketten hirtelen nyögtünk fel, Jin gyorsan kihúzódott belőlem, majd hasamra lőtte magját. Felállt, majd karjába fogott. Nem kérdezte meg tőlem, hogy hol található a fürdő, egyből tudta az utat. Lett a hideg csempére, majd megereztette a zuhanyt, mikor kellemes hőmérsékletű lett a víz bevezetett. Jin kezébe öntötte a tusfürdött, de mielőtt hozzám érhetett volna megállítottam.
- Magam is meg tudom csinálni.
- Hagyd, hogy kényeztesselek, hiszen most hercegnő vagy, enged, hogy szolgád legyek, nem mindig adódik ilyen lehetőség.
- Igaz, legyen. – Megfordított, hátamnál kezdte, le a lábamig, nagyon jól eset. Mikor végzet újra szembe fordított.
- Csodálatos vagy, újra és újra érezni akarlak.
- Engednem kellene? Nagyon sokan állnak kegyeim előtt. – A hideg csempének nyomott, kezével megtámaszkodott fejem felett, úgy nézet le rám.
- Én nem vagyok olyan mint azok a szánalmas fickók. Rá kellett jönnöd, hogy teljesen más vagyok, hiszen még mindig kívánsz nem? – Ha belegondolok igaza van, soha sem zuhanyoztam egy férfival sem szeretkezés után, soha sem hagytam, hogy így hozzám érjenek, általában mindig elküldtem őket. De őt még mindig kívánom, akarom. – Belátod, igazam van?
- Igen, tényleg különleges vagy. De miért érzek ekkora vonzalmat?
- Mert különleges vagyok, mert sokkalta másabb vagyok mint egy átlagos halandó, mert hatalmasabb vagyok maga az elnöknél is. Légy az enyém, és olyan dolgokat kaphatsz meg, miről álmodni sem mernél.
- Miért kellene megbíznom benned?
- Nem kell… mert nem az vagyok kinek hiszel. – Maga is belátja, hogy félnem kellene tőle, de akkor miért nem menekülök el? Miért vágyok rá? Félnem kellene
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése