10. rész Vágy

Vágy 

 Jin

Ahogy kezemmel poharamért nyúltam megállt a világ, a szél szélsebesen hatolt a függönyön át. Felpillantottam, tudtam, éreztem, hogy az egész világ ellenem fordult, csak is erre tudtam gondolni. Csak arra tudtam gondolni, hogy „ne, ne tedd meg, kérlek… állj meg”. Hiába reménykedtem, éreztem, ahogy fogát kedvesem nyakába mélyesztette. Ekkor tört el bennem valami, mérgesen a falnak csaptam a kezemben ütköző tárgyat, mi több darabként hullott szét. Mérgesen fújtattam, mint valami örült, látásom elhomályosodót, mindent pirosan kezdtem látni. Agyam csak egyre tudott gondolni „ölnöm kell”. Ahogy kimondtam szélsebesen csaptam ki ablakom, hogy jobban kiférjek, majd egy hatalmasat ugrottam, így pontosan Ahri ablaka előtt landoltam az erkélyen. Remegő kezemmel téptem fel a célom előtt álló hatalmas ablakot. De a kezem nem a félelem miatt remegett, hanem a düh miatt. Izzó szemekkel léptem egyre beljebb a szobába, a látványtól lesokkoltam. Suga asszonyomon feküdt, kinek véres volt nyaka, és szoknyája teljesen fel volt tűrve. Sugan nem volt felső, és nadrágja ki volt gombolva. Nem hittem saját szememnek, a legjobb emberem-ellenem fordult, azzal, hogy asszonyomra emelte kezét. Nem az bántott, hogy forró vágyak hajtották Ahri iránt, hanem az, hogy képes volt utánam inni véréből. Pedig minden vámpír nagyon jól tudja, ez egy nagyon fontos szabály. Ha egy vámpír megkóstol egy halandó nő vérét, azzal megpecsételi, és a férfi saját illata lengi be a nőt, így minden másik férfi vámpír, ki utána vágyakozna, nem közelíti meg, de ha mégis, azzal kihívja maga ellen. Láttam rajuk, hogy megvoltak lepődve, Ahri gyors lerántotta szoknyáját, majd lelökte Sugat magáról, mintha misem történt volna, felállt. Csak is miatta fogtam vissza magam, ha nem lett volna, Suga rég halott lenne.
- Ahri… kimennél?
- Nem, ez az én házam, és elegem van, hogy folyton az engedélyem nélkül törsz be.
- Én? Akkor ő mit keres itt, és miért turkált a szoknyád alatt? Ha?? – Tiszta erőből kiabáltam, fogalmam sem volt, hogy így ki fogok akadni, hiszen semmi érzés nem kötött e nő iránt, de talán tévedtem. Nem csak a szex miatt közelítettem meg, hanem a szívem miatt is, ezt már jól tudtam.
- Miért kiabálsz? Emlékszel… csak a szex köt minket össze, felőlem azzal kefélsz akivel akarsz, akkor hadd tegyem én is azt. – Nem akartam elhinni miket mond, emlékszem, hogy megmondtam neki, hogy csak engem használhat fel vágyai iránt. Többé nem akarok, és nem is tudok bízni benne, tudom, hogy nem jártunk, de képes lettem volna érte mindenre.
- Oké, legyen így, ezek után ne is keress, felőlem azt csinálsz Suga-val amit akarsz, de remélem azt tudod, hogy most egyszerre két férfival vagy összekötve. Ami egyet jelent… veszélyben vagy, de én nem leszek, hogy megvédjelek. – Nem tudtam tovább nézni arcát, féltem, hogy visszasírom magam. Így kettesben hagytam vele, kitől nagyon is féltettem.

A szobám oly csendes, csak a kinti fák halk moraját lehetett hallani. Kezemre pillantottam, hol még mindig rajta voltak az előbb szerzet égés nyomok. Mit is gondoltam? Hiszen kint nappal van, sütött a nap. Hogy voltam képes csak úgy kirohanni, mi lett volna, ha valami ért volna? Nem tudtam gondolkodni, csak is az járt az szemben, hogy elveszíthetem, és én hülye voltam az ki eldobta. De nem fogok vissza menni, nem fogok egy alattam lévő halandónak könyörögni. Ledőltem az ágyra, és élveztem a sötét szobám hangulatát. Jobb kezemet fejemre helyeztem, hogy a kis fény ami van, eltudjam takarni. Egy kisebb levegő csapta meg arcom, majd Suga erős illata csapta meg orrom.
- Mit akarsz? Aludni szeretnék. – Nem néztem rá, sőt jobban eltakartam arcom. Nem akartam, hogy észrevegye mennyire le vagyok törve.
- Itt? Miért nem mész le a pincébe?
- És te miért vagy még itt? Szerintem nagyon jól tudod, hogy jobb lenne, ha nem kerülnél elém… olyan pár napig.
- Sajnálom… de… komoly sérüléseket szereztem… arra kaptam fel a fejem, hogy édes vér illatot érzek, nem gondolkodtam… és lesújtottam, ha tudtam volna, hogy Ahri az… nem tettem volna. – Hallottam hangján, hogy megbánta.
- Ezt nem vitatom… de…- nagy erőből felugrottam és Suga előtt jelentem meg, megragadván a széttépet ingét – azt már nem nézem el, hogy megakartad dugni, azt ami az enyém. Jól figyelj, ez volt az utolsó dobásod, ha még egyszer elcseszel valamit, vagy ha arról kell hallanom, hogy gond van veled… kivégeztetlek. A gyűlés szeme láttán, vágom… le… a fejed. Értve vagyok?
- Igen uram.
- Mióta vagy ilyen szófogadó? – Nagyot löktem rajta, így hangosan csapódott neki az asztalnak. Még mindig nem mert szemembe nézni, és lehajtott fejjel válaszolt.
- Tanultam a hibáimból, de… teljesítettem a kérését, megöltem őt. És… soha többé nem megyek az asszonya közelébe, ígérem.
- Oké – helyeselve bólintottam – ezt én is így gondoltam, de… nem a kedvesem, sem az asszonyom, csak egy tárgy… kit akkor használok mikor akarom.
- De az előbb…
- Kuss… mit érdekel téged, hogy mi volt az előbb, az a múlt… és én a jövőnek élek. Most pedig hord el a segged. Mielőtt mérgemben betöröm a fejed.

Suga

Köddé váltam, majd szobámban öltöttem testet. Mély és nagy levegőt kellet vennem, hogy letudjam magam nyugtatni. Elegem van ebből az egész elcseszett világból, bárcsak hatalmasabb lennék mint ez az elkényeztetett senkiházi. És akkor enyém lenne a világ, az összes halandó nő az enyém lenne, és senki sem merne velem szórakozni. De miért… miért pont ő? Hangos kiabálás mellett söpörtem végig az asztalon. Hangosan fújtattam, kezem pedig remegni kezdet. Bármit megadnék azért, hogy Jin szívébe egy tőrt döfjek. Ha kell… eladom mindenem, eladom magam a démonnak.
- Suga. – A hang felé kaptam fejem, hol Jungkook nyitott ajtót. – Minden rendben, azt hittem komolyabb bajod van.
- Tűnj el… nincs kedvem beszélgetni, csak aludni szeretnék. Hiszen a nap… nemsokára nyugovóra tér.
- Jáá, komolyak a sérüléseid? – Mellém állt és vizsgálni kezdte testem.
- Azt mondtam TŰNÉS. Miért nem figyelsz rám?
- Csak aggódóm, de látom jól vagy. Szánalmas vagy öcsém. – Mérgesen csapta be maga mögött az ajtót.
- Még ő van felháborodva? Lemert öcsémezni, mikor idősebb vagyok? Ha… - Ledobtam magamról ruháimat és a tükör elé álltam. Végig néztem testemen, a sebeim eltűntek, hála Ahri vérén. Számhoz emeltem kezem, és végig húztam hüvelyujjamat ajkamon. Az a finom, puha bőr, ahogy fogamat belemélyesztettem, szinte még érzem a vágy édes illatát. Bárcsak enyém lehetett volna, bárcsak magamnak tudhatnám. Jobb kezemmel megtámaszkodtam a tükrön, majd közelebb hajoltam. Másik kezemmel eltűrtem hajam szememből, majd gúnyos mosoly csaltam számra.
- De hiszen… megízleltem a vérét… vagyis… nem csak Jin asszonya, hanem az enyém is… az én illatom is érződik rajta. Ha… haha. – A mosoly hirtelen lefagyott ajkamról. – Itt az ideje harcolnom ellene, Ahri… az enyém lesz.

9.rész Kihez is vonzódom?

Kihez is vonzódom? 

 Jin

Suga eltűnt. Alig akartam elhinni, hiszen ő a legjobb emberem, ezért is őt kértem meg erre a feladatra. Megmondtam neki, hogy legyen óvatos, lehet, hogy néha elveti a sulykot, de akkor is az én emberem, hisz olyan mintha a fivérem lenne. Mi heten alkotunk egy családot, mikor megkoronáztak akkor lettek szolgáim, ők a fekete hadsereg. Kiváló katonák, senki sem tudja őket legyőzni, vagyis ez a monda járja, persze ez nem igaz, egy nála sokkalta erősebb és idősebb vámpír simán elbánna velük, vagyis én, hiszen rajtam kívül már nincs senki ki oly régóta élne mint én. Ezért is tudom jól, hogy Suga jól van, hogy él és virul, sokszor kiabáltam már rá mióta mellettem van, de csak is azért, hogy tanuljon. Hisz a csapatba ő a legrosszabb, soha sem hallgat rám, ahogy társaira sem. Mindig a feje után megy, amit elhatároz, annak úgy is kell lennie, ezt nagyon jól tudom. Minden emberemet, kit közel engedek magamhoz jól megfigyelem, hogy kitudjam ismerni, ha véletlen valami baj törne ki. Én ilyen vagyok, szeretek tisztában lenni a környezetemmel. Így biztos vagyok benne, hogy semmi baja, csak megint eltűnt, mint ahogy azt tenni szokta. Mondhatjuk úgy is, hogy a fekete hadseregben ő a fekete bárány. Soha sem felejtem el, mikor szerelmes volt egy nőbe, képes volt ellenem szegülni. Nemet mondott parancsomnak, pedig mindenki tudja, hogy a király szava szent és sérthetetlen. Meg kellet volna büntetnem, de tudom milyen szerelmes lenni, hogy ekkor sokkalta erősebnek érzi magát az ember, és nincs megállj. Magam is átéltem ezeket, én is szerelmes voltam egy nőbe, méghozzá egy halandóba, kiből most halhatatlan lett. Az ő neve Angel, jól ismeritek, ő lett a vörösök királynője, mi engem is meglepet.
- Jimin, készülj, ha nem kerül elől négy napon belül, ahogy szokott, akkor ellátogatunk a vörösekhez. – Bólintott, majd magamra hagyott.

Ahri

Képtelen voltam aludni, folyamatosan ő járt a fejembe, és a vámpír sztorija. Nem tudom mit kellene hinnem, oké, valljuk be, hogy igen is léteznek. Akkor most mit kellene tennem, zárkózzak be, soha se menjek ki éjszaka? De hiszen akkor nem is élhetek, hiszen majdnem mindennap késő este érek haza, nem tudom felfogni, hogy vannak élőhalottak, olyan mintha egy filmbe keveredtem volna. Hajamba téptem, olyan tehetetlennek éreztem magam. Erős nőnek születtem, ennyitől csak nem örülök meg. Felültem az ágyon, majd az ablakra néztem, hol az előbb megjelent Jin. Jobb lenne, ha valami zárat raknék rá, de mit is érek el vele? Hiszen könnyen áttöri. Újra visszadőltem az ágyra, aludnom kellene. De egyszerűen képtelen vagyok rá, olyan mintha egész nap aludtam volna. Talán el kellene mennem valahová, úgy talán elfeledkezhetek róla, vagyis addig míg újra nem magam leszek.
- Igen, elmegyek egy jót bulizni, és holnap beteget jelentek, igen… így lesz a legjobb. – Felhívtam barátaimat, kik nagyon közel állnak hozzám, voltak kik nem tudtak eljönni, de a parti arcok mint belementek. Gyors lezuhanyoztam, mert még mindig éreztem Jin érintését, ahogy erős karjával vont maga alá, ahogy csókokkal lepte el minden porcikám, nem hagyva ki egy részt sem, mikor erős kezével hajamba túrt. Gyors megráztam fejem, mikről nem képzelődőm. Pont őt akarom elfelejteni, akkor miért gondolok rá? A hideg zuhany nagyon jót tett most bőrömnek, pont ezt kellet nekem. Egy száll csipkés fehérneműben ültem le tükröm elé. Vizsgálni kezdtem arcom, vajon milyen sminket dobjak magamra? Gyors begöndörítettem hajam, majd piros ajakfényt dobtam ajkamra, szemhéjtűst használtam szemem kihúzására, majd megnövesztettem szempillámat. Kisebb púdert raktam arcomra, hála szép egészséges bőröm miatt, nem kellet ilyenekhez fordulnom. Mikor elkészült sminkem, megindultam a gardróbba. Itt mindig gondban vagyok, soha sem tudom mit kellene felvennem. De mivel piros az ajkam, így egy piros miniszoknyára eset választásom. Mell részénél kivágott, így jól kiadta idomaimat, derekamtól felfelé tiszta csillogós anyagból volt varrva, míg deréktól lefelé könnyed anyag takarta, mit takarni kell. Egy hozzá illó táskát és magas sarkút választottam.
- Kész is vagyok, és még nincs is késő este. – Órámra pillantottam, majd gyors lerohantam, levettem a kulcsokat a falról, majd jól bezártam magam után az ajtót. Nem akarom, hogy megint váratlan vendégem legyen. Ahogy odaértem a garázshoz zajt halottam meg hátam mögött. Ledermedtem, kezem nem mozdult, olyan mintha megállt volna az idő. A zaj egyre hangosabb volt, ahogy egyre közelebb ért. A szívem egyre hevesebben vert, éreztem torkomban, ahogy ver. Mély és nagyokat nyeltem, remegő kézzel nyúltam a zár felé, de kulcs kieset kezemből. Lassan, remegő térddel leguggoltam érte, de mikor felnéztem, megláttam az ablakon át, a két vörösen izzó szempárt. Nem szóltam, egy hang sem hagyta el torkom. Ismerős volt, ahogy egyre jobban kirajzolódót arca az ablakon. – Suga. – Megfordultam, de akkor szám elé kaptam kezem. – Uram isten, tiszte vér vagy. – Suga összerogyott, hála sikerült elkapnom. Mindene tiszta vér volt, ruhája pedig sok helyen el volt szakadva. Próbáltam szólítani, de nem sok hang hagyta el torkát.
- Se-se-segíts. – Ahogy kimondta, elvesztette eszméletét. Mit kellene tennem, ő is vámpír nem, szólnom kellene Jin-nek? Igen, talán azt kellene tennem, de akkor miért nem mozdulok meg? Elsőnek el kell látnom sebeit. Nagy nehezen becipeltem a nappaliba, majd ledöntöttem a kanapéra. Lerúgtam magamról a magassarkúmat, és berohantam a fürdőbe, öntöttem hideg vizet, majd fogtam egy rongyot és kirohantam hozzá. Még mindig nem ébredt fel. Letérdeltem elé, gyors megszabadultam felsőjétől. Így megpillantottam gyönyörű testét.

- Istenem Ahri, ilyenkor is ezen lovagolsz? – Belemártottam a ruhát a vízbe, majd letöröltem a sok vért. Mire végeztem, már kezdet feljönni nap, oda a buli. – A nap… el kell őt rejtenem a nap elől. – Gyors lerohantam a pincébe és megfogtam a kezembe eső kék festéket. Amint felértem az ablakra öntöttem az egészet. Mikor végeztem, fáradtan dőltem le a földre. Ekkor Suga-ra pillantottam, olyan békésen alszik. Miért segítettem neki, miért nem hagytam ott kint? Magam sem értem, talán túl kedves vagyok, pedig ő is csak egy vámpír. De a sebei… miért nem múlnak el? Hiszen vámpír… vagy nem, nekik a sebeik egyből beforrnak. Valahogy sikerült elvonszolnom magam a kanapéig. Újra bekentem sebeit, ekkor Suga szemein kipattantak. Mind két szeme pirosan izzót.
- Vér… vérre van szükségem. – Nem értettem egyetlen egy szavát sem, így közelebb hajoltam. – Vér… - Vér? Amint rájöttem mit is akar mondani, gyors el akartam húzódni, de késő volt. Suga nyakamba vájta éles fogát, a fájdalomtól felnyögtem, éreztem, ahogy a vér lefolyik nyakamon. Suga egyre hevesebben szívta sebemet, halottam, ahogy mélyeket nyelt. Hirtelen hányingerem lett, és szédülni kezdtem, nem tudtam a körülöttem zajló környezetről. Teljesen elveszettnek éreztem magam, mintha valamilyen drog hatása alatt lennék. Kezeim, sőt egész testem elernyedt, nem tudtam mit tenni, semmi erőm nem maradt. Könnyedén dőltem Suga ölébe, így jobban nyakamhoz fért. Éreztem, ahogy kezével szoknyám alá csúszik. Nem tudtam mit tenni, teljesen ki voltam neki szolgáltatva. Olyan mintha az én erőmből merítene saját erőt. Ahogy látásom homályosul, Suga hirtelen ellökőt, mitől a földre estem. Képtelen voltam felnézni, olyan mintha valami lehúzna a földre. Két hideg kéz fogta meg vállam, majd éreztem ahogy felhúzott a földről, és az kanapéra helyezett.
- Jól vagy? Nem tudom mi történt velem, nem szoktam ilyen lenni, tudok megálljt parancsolni, de most… képtelen voltam. Jobban vagy? – Tudom, hogy csak törődni szeretne velem, de most teljesen el vagyok veszve. Nyakamhoz fogtam kezem, de sehol a nyoma, hogy éppen egy vámpír harapott volna meg. Kezdtem vissza nyerni erőmet, így sikerült felnéznem Suga-ra, ki aggódva méregetett.
- Talán hülye voltam, hogy csak így behoztalak, hiszen nagyon jól tudtam ki vagy, mi vagy. Ez a hála, hogy ápoltalak?
- Sajnálom, de… mi vámpírok, mikor sebesültek vagyunk, vért kell innunk, így teljesen meggyógyulunk. Látod nem, teljesen meggyógyultam.
- Látom… és most… menj.
- Jin… ezek szerint elmondta mik vagyunk, látom… jól kezeled. – Felálltam, de ekkor megszédültem, ha Suga nem lépet volna közben, lehet, hogy a földre rogytam volna. – Vigyáz. – Túl közel volt, szinte éreztem a férfias, erős kisugárzását. Miért dobogott úgy a szívem? Akkor most kihez is vonzódóm? Jin vagy Suga?
- Miért mosolyogsz?
- Mert zavarban vagy, ezek szerint van esélyem nálad. – Ellöktem, de ekkor hirtelen megragadta derekam és lábamat csípője köré fonta, majd a falnak nyomot. – Ne tagadd, vonzódsz hozzám, a férfit látod bennem, igazam van? – Mind két kezemet mellkasához nyomtam, így próbáltam ellökni, de mind hiába. Túl erős, én pedig túl gyenge vagyok. Egy mozdulattal a szobámba találtam magam, tudtam, hogy a vámpírok nagyon gyorsak, de azt nem, hogy ennyire. Az ágyra dobott, majd rám mászott. A felsőjétől nem kellet megszabadulnia, hiszen még én vettem le róla, hogy el tudjam látni sebeit. Két kezemet összefogta fejem felett, majd csókot lehelt nyakamba, hol az előbb megharapott. Nem tudom nemet mondani, olyan jól esik érintése, fogalmam sincs miért viselkedek így. De élvezem, hogy egy ilyen férfinak kellek. Feljebb tolta szoknyám alját szabad kezével, így kilátszódót a csipkés fehérnemű, mi Suga arcát látva tetszet neki. Ahogy Suga megcsókolt volna, az ablakom kicsapódót, és egy fekete alak öltött testet.
- Jin.
- Most véged van Suga.

8.rész Az igazság

Jajj, nagyon rég írtam újabb fejezetet, de hát nyár van, remélem nincs harag, egy kisebb részt hoztam most nektek, remélem elnézők lesztek velem :D

Az igazság

Nem hittem szememnek, tényleg pirosan izzott szeme, metszőfogai pedig megnőttek, min a vérem száradt, nem akartam elhinni, hogy igaz a monda, hogy végig igazat mondott nekem. Én hülye pedig nem hittem el, de ki hitte volna el? A filmek szüleménye, miket a tinik imádnak és istenítenek, senki sem hisz ilyen dolgokban. Mégis hogyan kellet volna reagálnom mikor így beállított aznap este, persze, hogy képébe nevettem. Teljesen megfagytam, Jin közben leszállt rólam és felöltözött, magamra húztam takarom és az ágy legszélére húzódtam. Meg kell mondanom őszintén, félek, nagyon félek. Jin észrevette reakcióm, mert közelebb lépet, de akkor felkiáltottam és felugrottam az ágyról, a szoba másik oldalához menekültem. Közben erősen szorítottam magam előtt takaróm, nem hiszem el, egyszerűen ez nem lehetséges. Gyors megragadtam a közelebb eső tárgyat, majd magam elé emeltem, így védelmezve magam, bár nem hinném, hogy sokat segítene rajtam.
- Te most félsz tőlem? Miért mit hittél Ahri, szórakoztam aznap este? Komolyan olyannak nézel, ki kiadja magát vámpírnak? Ez nevetséges, te sem gondolhatod komolyan.
- Nem-nem tudom mit kellene gondolnom, de most kibaszottul meg vagyok rémülve, és azt sem tudom, hogy mit is láttam az előbb. De… ügye tudod, hogy ennek semmi értelme?!
- Miért ne lehetne? Mi vámpírok tényleg létezünk, mivel kel még bebizonyítanom? És tudod… most duktál eggyel. Milyen érzés? – Jin közelebb jött, felé dobtam a tárgyat, de könnyen kikerülte, majd megragadta csuklom és erősen a falnak nyomot. Próbáltam szabadulni, de hiába. – Ahri hiába küszködsz, megkóstoltam véred, és attól a perctől az enyém vagy. Az illatom belengi az egész tested, így egyetlen egy vámpír sem mer majd a közeledbe menni, sőt… királynőjüknek fognak tekinteni. – Nem hiszem el, tényleg igaz, tényleg léteznek vámpírok, és mi emberek semmit sem tudtunk létezésükről. Kezével arcomhoz ért, majd végig simította, le nyakamon. Közben tekintetemet fürkészte. – Neh csináld már, ugyan az vagyok kit megismertél, kivel már kétszer lefeküdtél. Miért kellene tőlem félned? – Megragadtam mellkasát és ellöktem magamtól.
- Nem tudom mit kellene mondanom… de én… félek… remélem ez valami vicc akar lenni, vagy álom… én… nem hiszek az ilyen dolgokban. Szóval most menj… nekem kell egy kis idő mire felfogom a dolgokat, ez túl sok nekem így egyszerre.
- Most ellöksz magadtól? Oké, belátom én sem hittem volna el, de az, hogy így viselkedsz nevetséges, hiszen nem egyszer beszéltünk már.
- Csak menj… menj el. – nem mozdult – a rohadt életembe, menj már el. – Még mindig nem mozdult, helyette fogta magát és ledőlt az ágyra, hol még az előbb hatalmas orgazmusban volt részem.
- Nem megyek el… más reakciót vártam tőled. Azt hittem elájulsz… vagy verni kezdesz, de elég nyugodtan fogadtad a hírt.
- Igen, mert más vagyok… nem tudom mit kellene mondanom, hisz ez olyan vicces, itt állsz előttem, a szemeid pirosan izzottak, a fogaid nagyok voltak… és… megkóstoltad a vérem. Nekem ezt össze kell illesztenem, nem könnyű elhinni, hogy vannak olyan dolgok mikről azt állítják, hogy csak egy kitaláció. Olyan mintha megörültem volna, de komolyan, és nem segítesz rajtam, hogy így viselkedsz. – Felkaptam magamra ingem, majd újra begumiztam hajam. Jin eközben végig engem nézet árgus szemekkel. Fel-alá járkáltam, közben körmömet rágtam és gondolkoztam. Tudom jól, hogy Jin most tisztára örültnek tart, de nekem valahogy le kell nyugtatnom magam. Egyszerűen nem tudom felfogni, folyamatosan a vámpíros filmek jelennek meg előttem, persze csak film, nincs semmi valósága, de az istenért, egy vámpír fekszik az ágyamban, és le is feküdtem vele. Összefűztem mellkasom előtt kezem, majd Jin felé fordultam, ki az idő alatt kényelembe helyezte magát. – Oké… tegyük fel, hogy igaz mit mondasz, vámpír vagy… hány éves vagy?
- Nah, kérdés, feleletet játszunk? Oké, válaszolok az elsőre. Több vagyok kétezernél, elégedj meg ezzel.
- Kétezer? Vagyis az felet, és mi alatt?
- Hmm… hétezer alatt. – Ezt nem hiszem el, vagyis nem is kétezer, ami azt jelenti, hogy lehet, hogy hétezer éves. Uram isten.
- Oké, vannak még olyanok mint te? – Felült.
- Mi az már, hogy olyanok mint én? Vámpír, csak hívj így minket, és igen, vannak.
- Szóval… régóta éltek velünk együtt… az emberek pedig semmit sem tudnak rólatok, jól leplezitek.
- Igazából tudnak rólunk, csak titokban tartották, nem akarták, hogy az emberek félni kezdjenek. Már nagyon rég megtörtént a szerződés köztünk és halandók közt. Megállapodtunk, nem ölünk embert… és ők békén hagynak minket. Van még kérdés?
- Mondj el mindent miről tudnom kellene.
- Oké, de senkinek sem beszélhetsz rólunk. – Biztos örültnek tart, ki hinne nekem? – Van két vámpírfaj, mindegyiknek saját uralkodója van, úgymond a másik fél a vörösök, azért ez a nevük mert imádnak gyilkolni, és mindig emberi vérrel táplálkoznak, ez miatt a szemük mindig piros, soha sem változik vissza az eredetire. És vagyunk mi, a fekete sereg, mi is emberi vérrel táplálkozunk, de nem annyit iszunk mint a vörösök, így megmarad emberi mivoltunk. Köztünk mindig is volt valami konfliktus.
- Mikre vagytok képesek?
- Fejlesztett halás és szaglás, nem öregszünk, nem betegszünk, és nem halunk meg oly könnyen, minél idősebb egy vámpír, annál nagyobb hatalma van. Mikre is gondolok itt, mágikus erő, gyorsaság nagyobbodik, ahogy az érzékek is. Persze vannak hátrányok is, allergia a napfényre, többet nem mondok, mert félek, hogy használni fogod rajtam.
- Nem mintha bármit tudnék ellened tenni, ha akarnád, mér rég megöltél volna.
- Nah látod, nem kell félned tőlem, soha sem ártanék neked, meg akarlak óvni. – Felállt, majd könnyed léptekkel elém állt, kezét vállamra helyezte, majd lehajolt elém, hogy szemembe tudjon nézni. – Nekem rohadtul sokat jelentesz, lehet nem hiszed el, de ez az igazság.
- Hazudsz, nemrég még nagyba azzal jöttél, hogy csak szex legyen köztünk, bele is mentem, nem kell most a szépet tenned itt nekem. – Levette rólam kezét, majd összefűzte mellkasa előtt.
- Ezért kedvellek, erős, akaratos nő vagy, mindig kimondod, amit jobb néha elhallgatni.
- Így van, szeretem, ha tisztában vannak a dolgokkal, jobb elmondani, mint a szépet tenni, közben legbelül gyűlölőd. De ezzel nem lesz jobb, tereled a témát.
- Én soha, felőlem azt kérdezel amit akarsz. – Hiába nézem jól, hiába akarom elhinni, nem megy, nem léteznek vámpírok. Nekem ez nehezemre esik így elhinni.
- Vannak még… más lények??
- Erre vártam, tudtam, hogy megkérded, nem, nincsenek. Vagyis a monda szerint, vannak boszorkányok, de én az idő alatt eggyel sem találkoztam, szóval nem tudom, hogy higgyek-e benne.
- Ha, ez vicces, te beszélsz? Nekem ez is nehezemre megy, még hogy vámpír.
- Mondom, nagyon jól bírod a tényt, de igen, az vagyok, nem így akartam elmondani, de a véred… olyan csábító. – Nyakam elé kaptam kezem, de hiába, semmit sem érek el vele. – Mellesleg, te nem hitted el aznap este.
- Könnyen beszélsz, menj el… most össze kell még szednem magam, és későre jár… bár lehet neked nem.
- Rendben, gondolkozz, de ne lökj el magadtól… mert azt nem nézzem el.

Jin

Ahogy magára hagytam bepánikoltam, mikor az ajtóm bezárult a hátam mögött, az ablakhoz rohantam. A függöny el volt húzva, és fény sem szűrődőt ki rajta, mi van, ha nm fogadja el a tényt, és elhagy? Ha elmegy ez miatt? Nem bírnám ki, ha őt is elveszteném. Hajamba túrtam, így nem láttam barátom közelségét.
- Mit akarsz Jimin?
- Uram… Suga… eltűnt.