9.rész Kihez is vonzódom?

Kihez is vonzódom? 

 Jin

Suga eltűnt. Alig akartam elhinni, hiszen ő a legjobb emberem, ezért is őt kértem meg erre a feladatra. Megmondtam neki, hogy legyen óvatos, lehet, hogy néha elveti a sulykot, de akkor is az én emberem, hisz olyan mintha a fivérem lenne. Mi heten alkotunk egy családot, mikor megkoronáztak akkor lettek szolgáim, ők a fekete hadsereg. Kiváló katonák, senki sem tudja őket legyőzni, vagyis ez a monda járja, persze ez nem igaz, egy nála sokkalta erősebb és idősebb vámpír simán elbánna velük, vagyis én, hiszen rajtam kívül már nincs senki ki oly régóta élne mint én. Ezért is tudom jól, hogy Suga jól van, hogy él és virul, sokszor kiabáltam már rá mióta mellettem van, de csak is azért, hogy tanuljon. Hisz a csapatba ő a legrosszabb, soha sem hallgat rám, ahogy társaira sem. Mindig a feje után megy, amit elhatároz, annak úgy is kell lennie, ezt nagyon jól tudom. Minden emberemet, kit közel engedek magamhoz jól megfigyelem, hogy kitudjam ismerni, ha véletlen valami baj törne ki. Én ilyen vagyok, szeretek tisztában lenni a környezetemmel. Így biztos vagyok benne, hogy semmi baja, csak megint eltűnt, mint ahogy azt tenni szokta. Mondhatjuk úgy is, hogy a fekete hadseregben ő a fekete bárány. Soha sem felejtem el, mikor szerelmes volt egy nőbe, képes volt ellenem szegülni. Nemet mondott parancsomnak, pedig mindenki tudja, hogy a király szava szent és sérthetetlen. Meg kellet volna büntetnem, de tudom milyen szerelmes lenni, hogy ekkor sokkalta erősebnek érzi magát az ember, és nincs megállj. Magam is átéltem ezeket, én is szerelmes voltam egy nőbe, méghozzá egy halandóba, kiből most halhatatlan lett. Az ő neve Angel, jól ismeritek, ő lett a vörösök királynője, mi engem is meglepet.
- Jimin, készülj, ha nem kerül elől négy napon belül, ahogy szokott, akkor ellátogatunk a vörösekhez. – Bólintott, majd magamra hagyott.

Ahri

Képtelen voltam aludni, folyamatosan ő járt a fejembe, és a vámpír sztorija. Nem tudom mit kellene hinnem, oké, valljuk be, hogy igen is léteznek. Akkor most mit kellene tennem, zárkózzak be, soha se menjek ki éjszaka? De hiszen akkor nem is élhetek, hiszen majdnem mindennap késő este érek haza, nem tudom felfogni, hogy vannak élőhalottak, olyan mintha egy filmbe keveredtem volna. Hajamba téptem, olyan tehetetlennek éreztem magam. Erős nőnek születtem, ennyitől csak nem örülök meg. Felültem az ágyon, majd az ablakra néztem, hol az előbb megjelent Jin. Jobb lenne, ha valami zárat raknék rá, de mit is érek el vele? Hiszen könnyen áttöri. Újra visszadőltem az ágyra, aludnom kellene. De egyszerűen képtelen vagyok rá, olyan mintha egész nap aludtam volna. Talán el kellene mennem valahová, úgy talán elfeledkezhetek róla, vagyis addig míg újra nem magam leszek.
- Igen, elmegyek egy jót bulizni, és holnap beteget jelentek, igen… így lesz a legjobb. – Felhívtam barátaimat, kik nagyon közel állnak hozzám, voltak kik nem tudtak eljönni, de a parti arcok mint belementek. Gyors lezuhanyoztam, mert még mindig éreztem Jin érintését, ahogy erős karjával vont maga alá, ahogy csókokkal lepte el minden porcikám, nem hagyva ki egy részt sem, mikor erős kezével hajamba túrt. Gyors megráztam fejem, mikről nem képzelődőm. Pont őt akarom elfelejteni, akkor miért gondolok rá? A hideg zuhany nagyon jót tett most bőrömnek, pont ezt kellet nekem. Egy száll csipkés fehérneműben ültem le tükröm elé. Vizsgálni kezdtem arcom, vajon milyen sminket dobjak magamra? Gyors begöndörítettem hajam, majd piros ajakfényt dobtam ajkamra, szemhéjtűst használtam szemem kihúzására, majd megnövesztettem szempillámat. Kisebb púdert raktam arcomra, hála szép egészséges bőröm miatt, nem kellet ilyenekhez fordulnom. Mikor elkészült sminkem, megindultam a gardróbba. Itt mindig gondban vagyok, soha sem tudom mit kellene felvennem. De mivel piros az ajkam, így egy piros miniszoknyára eset választásom. Mell részénél kivágott, így jól kiadta idomaimat, derekamtól felfelé tiszta csillogós anyagból volt varrva, míg deréktól lefelé könnyed anyag takarta, mit takarni kell. Egy hozzá illó táskát és magas sarkút választottam.
- Kész is vagyok, és még nincs is késő este. – Órámra pillantottam, majd gyors lerohantam, levettem a kulcsokat a falról, majd jól bezártam magam után az ajtót. Nem akarom, hogy megint váratlan vendégem legyen. Ahogy odaértem a garázshoz zajt halottam meg hátam mögött. Ledermedtem, kezem nem mozdult, olyan mintha megállt volna az idő. A zaj egyre hangosabb volt, ahogy egyre közelebb ért. A szívem egyre hevesebben vert, éreztem torkomban, ahogy ver. Mély és nagyokat nyeltem, remegő kézzel nyúltam a zár felé, de kulcs kieset kezemből. Lassan, remegő térddel leguggoltam érte, de mikor felnéztem, megláttam az ablakon át, a két vörösen izzó szempárt. Nem szóltam, egy hang sem hagyta el torkom. Ismerős volt, ahogy egyre jobban kirajzolódót arca az ablakon. – Suga. – Megfordultam, de akkor szám elé kaptam kezem. – Uram isten, tiszte vér vagy. – Suga összerogyott, hála sikerült elkapnom. Mindene tiszta vér volt, ruhája pedig sok helyen el volt szakadva. Próbáltam szólítani, de nem sok hang hagyta el torkát.
- Se-se-segíts. – Ahogy kimondta, elvesztette eszméletét. Mit kellene tennem, ő is vámpír nem, szólnom kellene Jin-nek? Igen, talán azt kellene tennem, de akkor miért nem mozdulok meg? Elsőnek el kell látnom sebeit. Nagy nehezen becipeltem a nappaliba, majd ledöntöttem a kanapéra. Lerúgtam magamról a magassarkúmat, és berohantam a fürdőbe, öntöttem hideg vizet, majd fogtam egy rongyot és kirohantam hozzá. Még mindig nem ébredt fel. Letérdeltem elé, gyors megszabadultam felsőjétől. Így megpillantottam gyönyörű testét.

- Istenem Ahri, ilyenkor is ezen lovagolsz? – Belemártottam a ruhát a vízbe, majd letöröltem a sok vért. Mire végeztem, már kezdet feljönni nap, oda a buli. – A nap… el kell őt rejtenem a nap elől. – Gyors lerohantam a pincébe és megfogtam a kezembe eső kék festéket. Amint felértem az ablakra öntöttem az egészet. Mikor végeztem, fáradtan dőltem le a földre. Ekkor Suga-ra pillantottam, olyan békésen alszik. Miért segítettem neki, miért nem hagytam ott kint? Magam sem értem, talán túl kedves vagyok, pedig ő is csak egy vámpír. De a sebei… miért nem múlnak el? Hiszen vámpír… vagy nem, nekik a sebeik egyből beforrnak. Valahogy sikerült elvonszolnom magam a kanapéig. Újra bekentem sebeit, ekkor Suga szemein kipattantak. Mind két szeme pirosan izzót.
- Vér… vérre van szükségem. – Nem értettem egyetlen egy szavát sem, így közelebb hajoltam. – Vér… - Vér? Amint rájöttem mit is akar mondani, gyors el akartam húzódni, de késő volt. Suga nyakamba vájta éles fogát, a fájdalomtól felnyögtem, éreztem, ahogy a vér lefolyik nyakamon. Suga egyre hevesebben szívta sebemet, halottam, ahogy mélyeket nyelt. Hirtelen hányingerem lett, és szédülni kezdtem, nem tudtam a körülöttem zajló környezetről. Teljesen elveszettnek éreztem magam, mintha valamilyen drog hatása alatt lennék. Kezeim, sőt egész testem elernyedt, nem tudtam mit tenni, semmi erőm nem maradt. Könnyedén dőltem Suga ölébe, így jobban nyakamhoz fért. Éreztem, ahogy kezével szoknyám alá csúszik. Nem tudtam mit tenni, teljesen ki voltam neki szolgáltatva. Olyan mintha az én erőmből merítene saját erőt. Ahogy látásom homályosul, Suga hirtelen ellökőt, mitől a földre estem. Képtelen voltam felnézni, olyan mintha valami lehúzna a földre. Két hideg kéz fogta meg vállam, majd éreztem ahogy felhúzott a földről, és az kanapéra helyezett.
- Jól vagy? Nem tudom mi történt velem, nem szoktam ilyen lenni, tudok megálljt parancsolni, de most… képtelen voltam. Jobban vagy? – Tudom, hogy csak törődni szeretne velem, de most teljesen el vagyok veszve. Nyakamhoz fogtam kezem, de sehol a nyoma, hogy éppen egy vámpír harapott volna meg. Kezdtem vissza nyerni erőmet, így sikerült felnéznem Suga-ra, ki aggódva méregetett.
- Talán hülye voltam, hogy csak így behoztalak, hiszen nagyon jól tudtam ki vagy, mi vagy. Ez a hála, hogy ápoltalak?
- Sajnálom, de… mi vámpírok, mikor sebesültek vagyunk, vért kell innunk, így teljesen meggyógyulunk. Látod nem, teljesen meggyógyultam.
- Látom… és most… menj.
- Jin… ezek szerint elmondta mik vagyunk, látom… jól kezeled. – Felálltam, de ekkor megszédültem, ha Suga nem lépet volna közben, lehet, hogy a földre rogytam volna. – Vigyáz. – Túl közel volt, szinte éreztem a férfias, erős kisugárzását. Miért dobogott úgy a szívem? Akkor most kihez is vonzódóm? Jin vagy Suga?
- Miért mosolyogsz?
- Mert zavarban vagy, ezek szerint van esélyem nálad. – Ellöktem, de ekkor hirtelen megragadta derekam és lábamat csípője köré fonta, majd a falnak nyomot. – Ne tagadd, vonzódsz hozzám, a férfit látod bennem, igazam van? – Mind két kezemet mellkasához nyomtam, így próbáltam ellökni, de mind hiába. Túl erős, én pedig túl gyenge vagyok. Egy mozdulattal a szobámba találtam magam, tudtam, hogy a vámpírok nagyon gyorsak, de azt nem, hogy ennyire. Az ágyra dobott, majd rám mászott. A felsőjétől nem kellet megszabadulnia, hiszen még én vettem le róla, hogy el tudjam látni sebeit. Két kezemet összefogta fejem felett, majd csókot lehelt nyakamba, hol az előbb megharapott. Nem tudom nemet mondani, olyan jól esik érintése, fogalmam sincs miért viselkedek így. De élvezem, hogy egy ilyen férfinak kellek. Feljebb tolta szoknyám alját szabad kezével, így kilátszódót a csipkés fehérnemű, mi Suga arcát látva tetszet neki. Ahogy Suga megcsókolt volna, az ablakom kicsapódót, és egy fekete alak öltött testet.
- Jin.
- Most véged van Suga.