15.rész Leánykérés

Nagy kihagyás után visszatért a Szomszédfiú, sajnálom, hogy ilyen későn hoztam új részt, de sajnos nagyon elvagyok foglalva a tanulmányaimmal. Remélem most már gyorsabban tudom hozni a részeket, mind a három Történetemből. 

Leánykérés

Jin

Egyszerűen nem tudtam felfogni a körülöttem zajló eseményeket, a legjobb emberem elárult, és nem is akár hogyan, a legfőbb ellenségemmel paktált le. Tudtam, hogy néha keményen bántam vele, de csak is azért volt mert hittem benne, a képességeiben. Mindig ő volt az kit elsőnek felvilágosítottam a dolgokról, az egész bandából ő volt az egyetlen kivel megosztottam a magánügyeimet. Soha, de soha sem hittem volna, hogy ő lesz az, ki hátba szúr. Körül néztem, láttam a többieken kik felszaladtak a zaj hallatán, hogy össze vannak zavarodva. Ahogy én is. Zsebembe vágtam kezemet, majd Angel-re koncentráltam.
- Ha még jól emlékszem, nem kellene itt lenned, az egyességünk még tart, nem lépheted át a határt az engedélyem nélkül.
- Értem én, de Suga mától az én emberem, és éreztem, hogy bajban van, így ide jöttem, gondoltam nem lenne baj, ha eljönnék az emberemért, hiszen már hozzám tartozik, ami annyit jelent, hogy csak akkor nyúlhatsz hozzá, ha én adok engedélyt hozzá. – Hangosan felkacagtam.
- Oké, vidd, én nem szólok bele az embereim döntésébe, ahogy a magánügyeibe sem. – Suga felé fordultam, láttam arcán, hogy nem ezt a reakciót várta tőlem. – Menj, ha neked más élet kell, más céllal, menj, nem tartalak vissza. – Suga elmosolyogta magát, de nem az őszinte mosolyával. Majd elém lépet.
- Köszönöm, hogy elenged, de remélem nem hiszi azt, hogy én azért hagyom el magát mert megvetem.
- Én nem találok ki dolgokat, hogy abból baj legyen. Azt hiszem el, amit másoktól hallok, vagy magam látok.
- Rendben, akkor én… mennék is, ha nem baj. – Amint kimondta Angel mellé ált, majd egyszerre köddé váltak, maguk után hagyván a széllöketet. A fiúk egyszerre kezdtek el kérdést feltenni, de hirtelen azt sem tudtam megmondani, hogy milyen nap van. Nem gondoltam volna, hogy egy testvér elárulása, ekkora fájdalmat és csalódást fog okozni. De ez ellen már semmit sem tudok tenni, ennek így kellet lennie, tudtam, hogy elérkezik ez a nap is, mikor egyik kedvenc alattvalóim elfog árulni, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Többi társamra néztem, kik várták magyarázatomat.
- Suga elment, és ha legközelebb találkoztok vele, többé már nem a testvéretekként fog előttetek állni, hanem mint ellenség. Ne tegyek semmi olyan amivel nekem ártanátok, remélem ti legalább egy kicsit is, de tiszteltek. Most egyedül szeretnék lenni, ha nem baj. – Amint elhagyták szobámat, ledőltem a kanapéra, majd az ablak felé fordultam és kémlelni kezdtem a holdat, mi teljes egészében pompázott. Nehezen tudtam gondolkodni, erős érzet marja szívemet, nem tudom mit kellene tennem. Elvesztettem az egyik féltet emberem. Az a nő sokkalta töbre képes mit amit hittem, talán jobban oda kellene figyelnem rá. Órámra pillantottam, még sok időm maradt a nap felkeltéig. Egy valaki adhat vigaszt fájó szívemnek, Ahri.

Felöltöttem kabátom, majd kiléptem az ajtón, egyből megcsapott az éjszaka hideg fuvallata. Jobban összefogtam kabátom, ahogy az ajtó elé értem hangosan bekopogtam. Mikor Ahri kinyitotta előttem az ajtót, tudtam és láttam rajta, hogy éppen felkeltettem. Álmos, duzzadt szemekkel mért végig, majd beengedet. Hangos kifújás mellett ledobtam kabátom, majd szorosan karomba zártam.
- Jin, mi a baj? Soha sem szoktál az ajtón bejönni, főleg nem kopogni. Mi a baj?
- Vedd úgy, hogy nincs semmi baj, csak most a te támaszod kell. – Ahri eltolt magától, hogy szemembe tudjon nézni.
- Szokatlan a viselkedésed, és nekem nem tetszik, tudom, hogy van valami, akkor miért nem mondod el?
- Mert ezek a gondok csak is rám tartoznak, nem akarom, hogy neked ehhez bármi közöd legyen, mert csak bajod lesz tőle, oké?
- Oké, de akkor sem hagyom majd annyiba. Éppen aludtam, ügye tudod? – Újra magamhoz húztam, majd csókot leheltem finom, puha ajkára.
- Hát… most nem alszol,mert most szükségem van rád. – Hangosan felnevetett, ahogy csiklandozni kezdtem hasát, magam sem értem viselkedésemet, tényleg teljesen elvesztem az eszem mellette. Még soha sem viselkedtem így senkivel, még azzal a bizonyos személlyel sem.

Suga

Az új hely hol mától élni fogok szokatlan, és ismeretlen, nem olyan mit amit megszoktam. A kastély maga a pompa, minden aranyból díszelgett. De mégsem olyan a hangulata ahol eddig éltem. A szoba mit kaptam hatalmas, középen egy franciaágy állt, míg két oldalán éjjeliszekrény. Baloldalon található meg a fürdő és a gardrób ajtaja. Míg jobb oldalon egy erkély üveg ajtaja állt. Minden olyan más, hiányzik a régi otthonom, de nem bántam meg. Amint kipakoltam a cuccomat, felvettem kabátom, majd egy ismerős helyen öltöttem alakot. Pármásodpercig némán álltam a ház előtt, nem tudtam mit kellene tennem. Mégis mit fog mondani, ha meglát? Lassan elindultam az ajtó felé, hogy bekopoghassak, de ahogy öklöm a fa kemény anyagához ért volna, lefagytam. Hallottam, ahogy Ahri hangosan nevetgél, Jin-nel együtt. Éreztem, ahogy elönt a düh és féltékenység. Két lehetőségem volt, vagy bemegyek és kitör a harc, vagy szépen elsétálok, és máskor visszatérek. Legszívesebben berohannék és magammal vinném, de tudom jól, hogy nem vagyok még felkészülve a harcra Jin-el szembe, arra még edzenem kell, sokkalta erősebnek kell ahhoz lennem. Egyenlőre visszavonulok, ha kell évekre is, de elérem azt a szintet, hogy szembe tudjak állni vele. És akkor megmutatom mire is vagyok képes.

Jin

A napok, hónapok nagyon gyorsan mentek, és azt vettem észre, hogy eljött a nagy ünnep, itt van Karácsony, nemsokára újévet köszöntünk, és az új kedvesem mellet. Még soha sem voltam ilyen boldog senki mellet, sikerült neki elfelejtetnie velem Suga esetét. Olyan dolgokat vettem magamon észre, miket még soha sem. Képes lennék az életem árán is megvédeni, ha arra kerülne a sor. Persze azt nem akarom, és remélem semmi baj nem lesz ezek után sem, bár az elmúlt hónapokban túl csendes volt a nép, és nekem ez nem tetszik, az sem, hogy Angel nem csinált balhét. Eltűnt mindenki, aki eddig bajt okozott. Amióta Suga elhagyta a házunkat, nem hallottam felőle. Nekem ez nem tetszik, valami folyik a háttérben, csak ki kell találnom mi az. De addig is, élvezem az életem.

Egymagam-ültem bent a szobámban, és azon voltam, hogy becsomagoljam Ahri ajándékát. Nagyon izgatott vagyok az estétől, hiszen már rég volt, hogy olyannal töltöm a kedvenc ünnepemet, kit szeretek. Azt akarom, hogy minden úgy menjen, ahogy azt elterveztem. Igazából még soha sem mondtam neki, hogy szeretem, és most teljes szívemből vallomást akarok neki tenni. De hiába képzeltem el a dolgokat, semmi sem úgy megy, ahogy elképzeltem. Mérgesen téptem le újra és újra a csomagolást. Ez nekem rohadtul nem megy.
- Segítsek uram? – Felpillantottam hol Jungkook állt, kezében tálcával, min meleg tea gőzölgött.
- Khm, hát… nekem is menne, de… ha már így felajánlottad magad, akkor igen. – Elmosolyogta magát, majd asztalra helyezte a tálcát és leült mellém. Elvette kezemből a dobozt, majd míg csomagolt, elvettem a meleg teámat. – Haa, ilyen hidegben ez a legjobb. Kandalló mellet, meleg teát inni. Közben megcsinálja más a dolgaimat. Jöhettél volna előbb is, már majdnem kidobtam az egészet.
- Hallottam lentről milyen mérges, és gondoltam feljövök, tudtam, hogy segítségre szorul. – Hát igen, ő lenne Jungkook, a legfiatalabb. Mindig azon van, hogy az idősebbeken segítsen, mindig ott van, ahol éppen szükség van rá, és mellesleg nagyon jó kardvívó. Letettem poharam, majd felé hajoltam és belecsíptem a törékeny arcába.
- Jajj te kis édes, egyelek meg. Olyan kis törékeny, puha arcod van.
- Uram. – Ellökte kezem, majd kezembe nyomta a készenlétben lévő ajándékot.
- Wow, én két órán keresztül csináltam, te pedig egy perc alatt becsomagoltad. Igen, ez vagy te. Előbb kellet volna feljönnöd.
- Élvezet volt hallgatni, ahogy szenved.
- Mi? – Jungkook gyors felállt, közben meghajolt, majd el is tűnt. – Olyan mint egy nagy gyerek, szinte látom, ahogy egyre jobban felnő.
- Nem mondja? Olyan máshogy viselkedik uram. A szerelem már csak ilyen. – A hang felé kaptam tekintettem, szemeim kitágultak csodálkozásomtól, Suga.
- Te… hogy kerülsz ide?
- Tán hiányzom uram? Nincs ki zaklassa, igazam van? – Elmosolyogta magát, majd eltűnt. Igen, csak a képzeletem játszik velem. Mikor elment folyamatosan megjelent előttem, és olyan mintha élő lenne, majd lassan rá kellet jönnöm, hogy az egész csak az én szüleményem. Talán a hiány okozza az egészet, mert be kell vallanom, még ha nehezemre is esik, örülten hiányzik. Zavaromban a kis dobozkára néztem, vajon jól van? Él még?
De nincs ezen most rágódnom, készülődnöm kell. Elmentem lezuhanyozni, majd megszárítottam frissen mosott hajamat, utána felkaptam magamra egy fekete öltönyt, minek nadrágja szűkített volt, hozzá egy fekete inget húztam. Amint felöltöztem magamra fújtam méregdrága parfümömet, minél megjegyezném, imádja Ahri. Majd belőttem hajam, az idő alatt feketére váltottam, szerintem ez a szín sokkalta jobban áll. Amint végeztem, végig mértem magam a tükörben, és még én magam is csodálkoztam.
- Tényleg helyes vagy Jin, már értem miért vonzód a nőket. – Kacsintottam a tükörképemnek, majd egy utolsó igazítás, majd elindultam a szomszédba. Az egész utca a boldogságtól visszhangzott, a házak fényekbe öltöztek, az utcát sikító gyerekek töltötték meg, kik élvezték a frissen leeset havat. Hangosan kopogtam be az ajtón, majd mikor egy ismerős arc nyitotta ajtót, felmutattam a vörös csokor rózsákat. Mikor elvette, csókot leheltem ajkára. – Ma is gyönyörű vagy.
- Tudom, én mindig. Foglalj helyet. Felkapom a kabátom és mehetünk is. – Mikor elkészült, beültünk az autóba, és egy ismeretlen helyre vittem.
- Most pedig csukd be a szemed.
- Nem szeretem a titkokat.
- Shh, és bíz bennem. – Így is tett, megfogtam kezét és óvatosan vezetni kezdtem magam után. Mikor megérkeztünk ellengettem kezét. – Kinyithatót. – Óvatosan nyitotta ki szemét, majd láttam, ahogy meglepetten mérte végig a helyet.
- Ez-ez… uramisten, ez gyönyörű. Istenem. – Ahri két kezébe fogta arcát, majd hangosan felsírt. Még soha sem sírta el magát előttem, annyira boldog vagyok. Én magam választottam ki a helyszínt, hol vallomást szeretnék tenni. Az egész egy hatalmas kert, hol középen egy kisebb asztal állt, két székkel együtt, a fák mindenhol fel voltak díszítve égőkkel. Míg a befagyott tavon gyertyák égtek. Az asztal mellett pedig szirmok voltak elszórva.
- Tudtam, hogy tetszik. – Megfogtam kezét, majd leültettem. A kikészített plédekkel betakartam lábát, majd vállát. – Hát, együnk. – Amint kimondtam, megszólalt egy kellemes dallam. Amint befejeztük az evést, nagy levegőt vettem és megfogtam kezét. – Tudod, még soha-soha nem ültem így itt, még soha sem tettem ilyet, hiszen tudod ki vagyok. Nem olyan pasi vagyok akiről álmodik egy nő, sőt… egy olyan lény vagyok kikről az emberek nem tudnak, kikről semmit sem tudnak. De te elfogadtál így is, hiszen egy fenevad vagyok, és emlékszel miben állapodtunk meg? Hogy nem lesznek mihaszna érzelmek, csak szimplán testi vágy. De én nem tudtam anélkül élni, mert képes voltál elérni azt, amit még senki más. Örülten szeretlek.
- Uramisten, ügye nem?
- De igen. – Felálltam, majd letérdeltem elé, és kezébe adtam a dobozt. Mikor kinyitotta, könnyes szemek mellet nézet le rám. – Hozzám jössz? Képes leszel egy ilyen mellet élni mint én? Egy vámpír mellet? – Ahri újra elsírta magát, majd bólintott, ekkor egy hatalmas kő eset le szívemről, majd megcsókoltam.