4.rész Tűz +18

Tűz 

Mérgesen dőltem le az ágyra, nem akartam elhinni, hogy minek voltam tanúja. A szemem láttán csalt meg az a szemét. Azt hittem, hogy ő más, rossz vicc az egész. Valamiért sokkalta nagyobb fájdalmat érzek mellkasomba, mint az eddigi kapcsolataim után. Talán többet is reméltem tőle, hiszen minden szempontomnak megfelelt. Magas, jóképű, gazdag és még kedves is, talán pont ez volt a baj, túl filmbe illő személy. A való életben nem sok ilyen férfi van, de ha találkozol is eggyel, csak el kell kerülni, hiszen a kedves maszkja alatt sokkalta rosszabb maszk van. Miért nem jöttem rá előbb, hogy csak neki is az kell mint az összes többi férfinak? Tudom jól, hogy eddig csak egyéjszakás kalandjaim voltak, de pont ez miatt, nem akarom, hogy megsebezzék szívemet. Mert félek, hogy nem tudnám elviselni, hiszen ennyi kis dologtól is kiborultam. Mi lett volna, ha teljesen neki adtam volna  magam? Bele is örültem volna. Jobb előbb túllenni rajta, minthogy a végén koppanj nagyot, mikor már nem tudod hol a határ, mikor már azon kapod magad, hogy vele szeretnél lenni minden percben, hogy ő is olyan lesz számodra mint a levegő, nem tudsz és nem is akarsz nélküle élni. Ennek így kellet lennie, de vajon a barátja… miért mutatta meg nekem? Hiszen simán hazudhatott volna, de nem, miért? Ezen rágódtam vagy egy óráig, mikor is valami zajra kaptam fel fejem. Mi lehetett ez? Nincs se macskám, se kutyám. Felkeltem az ágyról, majd kezembe vettem a közelebb eső tárgyat, mellkasom elé emeltem, így védve magam. Lassan sétáltam végig a folyóson, majd le a lépcsőn. Nem akartam semmilyen hangot kiadni, álltalábban nem félek, hiszen egyedül élek, de mégis csak nő vagyok. Hiába vagyok erős, néha én is berezelek. Ahogy a konyhához értem, megálltam pár másodpercre nekitámaszkodván a falnak. Majd mély levegőt vettem, és kiugrottam, de sehol sem volt egy lélek. Megnéztem a hang okozóját. Egy pohár volt, de hogyan eshetett le? Hiszen soha sem hagyom szanaszét a holmiimat. Leguggoltam, majd egyesével szedtem fel a törött darabokat, mikor megvágtam ujjam. Felszisszentem, számba vettem és szívni kezdtem a vért, undorító íze volt. Felálltam és akkor hirtelen valaki megragadta kezem. Felkiáltottam, majd mikor lenyugodtam felismertem Jint.
- Mi a fasz? Hogyan jöttél be? Egyszer már meg akartam kérdezni.
- Azta… hát nem ilyen reakciót vártam tőled. Azt hittem sikítani fogsz, mint valami rossz hárpia, de nem… ehelyett csúnyán káromkodsz. Nem szép egy nőtől, főleg akkor nem ha egy férfi is jelen van. – Kirántottam kezem.
- Egy… ne keverj össze azokkal a hisztis picsákkal, kettő akkor beszélek csúnyán mikor jólesik, három… nem tekintelek férfiként. Menj el. Új zárat kell csináltatnom. – Újra számba vettem ujjam, mert nagyon vérzett, és nem akartam semmit sem össze vérezni.
- Ezt ne csináld.
- Mit? – Megint szívni kezdtem, de erősebben, mert láttam rajta, hogy nem tetszik neki. De ekkor hirtelen a falnak lökött, mitől felmordultam. Egész testével a falnak préselt, nem tudtam mozdulni. Meglepődtem, még soha senki sem csinálta ezt velem.
- Teljesen felizgultam… imádom, ha egy nő saját vérét szívogatja. Ilyenkor elképzelem, milyen ha az én farkam szívja. Hmm, már most kemény vagyok. Kívánlak. – Megcsókolt, olyan sebesen, hogy nem tudtam elhúzódni. Teljesen birtokba vette ajkam. Próbáltam ellökni, ütöttem ahol értem, de még csak fel sem szisszentet, állta ütéseimet, mintha nem érezne semmit. Egyik kezével hajamba túrt, és egy erőteljes rántással hátra döntötte fejem, míg másik kezével nyakamat kezdte el cirógatni. – Micsoda kecses nyak, finom, puha bőr, és azok az erek, érzem, ahogy folyik ereidben a vér. Meg kell kóstolnom. – Miről beszél ez az idióta? Valamit tennem kell, ha nem teszek semmit, még a végén megerőszakol ez a barom, légy bátor Ahri, erős vagy, te semmitől sem félsz.
- Jin… hagyd abba, így semelyikünk sem fogja élvezni, ha le akarsz velem feküdni, akkor már had élvezzem én is, de ahhoz engedned kell, hogy hozzád érjek. – Pár percig gondolkodott, majd elengedet, elhúzódót és leült egy székre. Lábát átdobta másikon, kezét összefűzte mellkasa előtt, majd méregetni kezdte.
- Rendben, nem vicc miatt vittelek el vacsorázni, és nem viccből vettem neked minden nap virágot. Tényleg tetszel Ahri, és nagyon kívánlak, de a mai nap volt köztünk egy kisebb félreértés. Alig ismersz, ahogy én is alig ismerlek, pedig jól megakarlak ismerni.
- Miért? Miért pont én? Vannak nálam szebb lányok.
- Nem… nekem te vagy a legszebb. – Újra felállt, majd megfogta kezem, és szájába vette sebes újam, és szívni kezdte róla a vért. Meglepődtem, de nem húzódtam el tőle. Nagyon jól esik közelsége, még magam sem értem miért vagyok ilyen. Ahogy szemébe néztem mintha megállt volna az idő, nem érzékeltem a külvilágot. Teljesen elvesztem tekintetében. Csak két dologra tudtam gondolni, akarom, kell nekem. Közelebb húzott, közben elengedte kezem, bal kezét derekamra helyezte, míg másikkal arcomhoz nyúlt, mivel a keze nagy, így teljesen eltakarta törékeny kipirult arcom, egyre jobban közeledet ajka ajkam felé, szinte éreztem, ahogy lehelete csiklandozta bőröm. El kellene löknöm magamtól, hiszen még pár orrával ezelőtt szemtanúja voltam, ahogy két nővel enyeleg, akkor mégis miért vagyok most itt, ilyen helyzetben? Miért akarom ennyire, hiszen alig ismerem, miért vonz ennyire? Mikor ajka enyémhez ért, nem forróságot éreztem, hanem tüzet, az államon, a puha arcomon, ahogy odasimult, a hajtövemnél a fülem alatt. Égési sebeket hagytak a csókjai. Teljesen elvesztem, tudtam, hogy ebben a minutumban alatta szeretnék feküdni. Mind két karomat átdobtam nyaka körül, válaszként mind két kezét combom alá csúsztatta, így két lábamat átfűztem dereka körül. Mélyen, hevesen birtokolta számat, mintha attól félne, hogy nem lesz több ilyen alkalom. Valahogy elértünk a kanapéhoz, lassan ledöntött rá, majd felém kerekedet. De ajkunk egy másodpercre sem vált szét. Egyik kezemet pólója alá csúsztattam, mitől felfedeztem kidolgozott hasát. Válaszként belemosolygót csókunkba, jobb kezével letépte rólam nadrágom, és egyből nőiességemhez vándorolt. Nem kellett felizgatnia, mert már attól beindultam, ahogy közelembe tudhattam. Eltávolodott, hogy le tudja venni ingjét és nadrágját. Ledobta a földre, majd megszabadult felsőmtől.
- Gyönyörű vagy, még soha-soha sem találkoztam hozzád fogható teremtménnyel. Mikor megpillantottalak erről a pillanatról álmodoztam, hogy egyszer majd alattam fogsz sikítani a gyönyörtől mit neked nyújtok. – Vállára helyeztem mind két kezem és lehúztam magamhoz.
- Tudod én nem olyan nő vagyok kikkel eddig dolgod volt, én csak az egyéjszakás kalandok híve vagyok.
- Tudom, ezért is tetszel, mert más vagy, de csak, hogy tud, ez után az éjszaka után könyörögni fogsz, hogy újra és újra megdugjalak. – Elmosolyogtam magam, majd újra megcsókolt. Keze bugyim alá vándorolt, mikor nőiességem nyílásához ért beleremegtem. Kellemes érzés volt ahogy kényeztetett, még soha sem ért így hozzám senki. Hátam ívbe feszült, kezemet hátába vájtam. Egy rántással letépte rólam fehérneműmet, majd ő is megszabadult bokszerétől. Nem kellet lenéznem, hogy lássam készen áll. Erős, izmos karjával megtámaszkodott fejem mellett, majd lassan belém hatolt. Halk sóhaj hagyta el ajkam, lassan mozogni kezdet bennem, teljesen átvette az irányítást. Újra és újra lökött csípőjén, teljesen elvesztem a mámorban, lehajolt és csókolgatni kezdte arcom, nyakam, levette rólam melltartóm, és szájába vette kemény bimbómat. Közben egyre gyorsabban diktálta a tempót, egyre hangosabban sóhajtottam a kéjtől, testünk felcsillant, ahogy mozogtunk, mintha a fény táncolna bőrünkön. Újra belé kapaszkodtam, így mondván, hogy gyorsítson. Vette az adást, mert egyre gyorsabban mozgott bennem, éreztem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy a mennybe repüljek. Felpillantottam társam szemébe, mi nem barna volt, hanem piros, lángoló színben pompázott. Meg kellet volna rémülnöm, de lehet, hogy csak a gyönyörtől láttam ilyennek. Mind ketten hirtelen nyögtünk fel, Jin gyorsan kihúzódott belőlem, majd hasamra lőtte magját. Felállt, majd karjába fogott. Nem kérdezte meg tőlem, hogy hol található a fürdő, egyből tudta az utat. Lett a hideg csempére, majd megereztette a zuhanyt, mikor kellemes hőmérsékletű lett a víz bevezetett. Jin kezébe öntötte a tusfürdött, de mielőtt hozzám érhetett volna megállítottam.
- Magam is meg tudom csinálni.
- Hagyd, hogy kényeztesselek, hiszen most hercegnő vagy, enged, hogy szolgád legyek, nem mindig adódik ilyen lehetőség.
- Igaz, legyen. – Megfordított, hátamnál kezdte, le a lábamig, nagyon jól eset. Mikor végzet újra szembe fordított.
- Csodálatos vagy, újra és újra érezni akarlak.
- Engednem kellene? Nagyon sokan állnak kegyeim előtt. – A hideg csempének nyomott, kezével megtámaszkodott fejem felett, úgy nézet le rám.
- Én nem vagyok olyan mint azok a szánalmas fickók. Rá kellett jönnöd, hogy teljesen más vagyok, hiszen még mindig kívánsz nem? – Ha belegondolok igaza van, soha sem zuhanyoztam egy férfival sem szeretkezés után, soha sem hagytam, hogy így hozzám érjenek, általában mindig elküldtem őket. De őt még mindig kívánom, akarom. – Belátod, igazam van?
- Igen, tényleg különleges vagy. De miért érzek ekkora vonzalmat?
- Mert különleges vagyok, mert sokkalta másabb vagyok mint egy átlagos halandó, mert hatalmasabb vagyok maga az elnöknél is. Légy az enyém, és olyan dolgokat kaphatsz meg, miről álmodni sem mernél.
- Miért kellene megbíznom benned?
- Nem kell… mert nem az vagyok kinek hiszel. – Maga is belátja, hogy félnem kellene tőle, de akkor miért nem menekülök el? Miért vágyok rá? Félnem kellene

3.rész Második kívánság

Második kívánság 

Magam sem értettem, hogy miért engedtem, hogy első alkalommal intim kapcsolatot alakítsunk ki. Magamra sem ismertem, nem szoktam így viselkedni, olyan nőnek érzem magam, kik a pénzért árulják testüket. Hogy engedhettem, hogy megcsókoljon, és egyáltalán miért viszonyoztam? Miért nem löktem el, de miért élveztem ennyire? Ha akkor nem jöttek volna emberek arra felé, talán több is lehetett volna. Számba haraptam ezek gondolatán. Megráztam fejem, mikre nem gondolsz Ahri. Te nem vagy olyan, oké, tényleg egyéjszakás kalandjaim voltak eddig, de az is akkor mikor már több napon estünk át. De őt csak két napja ismerem, miért ilyen kibaszot helyes?
- Ahri… a munkádra koncentrálj, istenem, fiatalok.
- Igenis asszonyom. – A vén némber, ha egyszer feljebb kerülök mint ő, ő lesz az első kit megleckéztetek. Folyton les, arra várva, hogy leszidhasson. De csak irigy rám, hiszen imádja az elnökurat, és csak féltékeny rám. De miért pont rám, soha sem néznék arra vén faszra, még álmomban sem. Hiába próbálok koncentrálni, nem megy, az a csók még mindig előttem van.
- Ahri nézd. – Munkatársam felé pillantottam, ki a kijárat felé bökött. Egy férfi jött felém, kezében hatalmas csokorral.
- Ön Song Ah Ri? – Bólintottam, majd letette asztalomra, meghajolt és elment. Én pedig azt sem tudom mi történt éppen. A hatalmas csokorra pillantottam, egyből tudtam kinek a műve. Volt hozzá egy levél is.

Remélem tetszik, mivel fogalmam sincs mi a kedvenc virágod, így a lehető legszebb virágokból készítettem. Van benne minden, mert féltem, hogy újra megszólsz miatta. Haha. Ohh és még valami, nagyon jól éreztem magam tegnap, remélem te is, bár én úgy vettem ki a csók miatt. Muhaha. Csók, még tali. Utóirat: A te herceged, Jin

Hercegem? Muhaha? Mégis melyik időből pottyant ide? Mellesleg miből gondolta, hogy újra találkozni fogunk? Oké, valljuk be, jó volt vele, de nem akarok semmit tőle, vagy igen? Áhh, magam sem tudom.

Jin

Karórámra pillantottam, elmúlt hat óra, a nap kezd lenyugodni, vajon megkapta már a csokrom? Biztos, már magam előtt látom tekintetét, mitől hangosan nevetnem kellet. Székemben körbe-körbe forogtam, közben kezemmel lábamat ütöttem jókedvemben. Teljesen elnyerte figyelmemet, fogalmam sincs mit akarok tőle, de egyben biztos vagyok, meg kell kóstolnom vérét. Már az illata teljesen megbabonázót. Még soha sem éreztem ehhez fogható kényszert, hogy megkóstoljak egy vért. Már abba beleborzongtam, hogy elképzeltem, ahogy fogam finom, puha nyakába mélyesztem. Már attól beindul a vadállati ösztönöm.
- Mit nevetsz? – Megfordultam, majd barátomra figyeltem. – Tegnap óta nagyon jó kedved van. – Leült velem szembe.
- Az van, nagyon jól sikerült a randim.
- Áhh, megfogadtuk, hogy nem randizunk halandó nőkkel. Hyung… felejtsd el, ha rájön mi vagy… ugyan úgy fog reagálni, mint Angel. – A név hallatán jókedvemet a méreg váltotta le, kezemet ökölbeszorítottam, és piros ködös tekintetemet barátomra szegeztem.
- Ha még egyszer… kiejted ezt a nevet előttem… letépem a fejed. Mellesleg… ő teljesen más, Ahri… közelébe sem lép. Az a lány… olyan más, érzem… mikor megmutattam fogam és izzó szemem, kinevetett. Láttál te már ilyet, mások… már rég elmenekültek volna. – Poharamért nyúltam, miben piros vér díszelgett, arra várva, hogy valaki megigya.
- Teljesen megbabonázót, pedig két napja ismered. Meg kellene ismernem. – Felkaptam fejem, majd mérgesen az asztalra csaptam a poharat, mi több szár darabra tőrt, kezemből pedig vér kezdet szivárogni.
- Ne merj a közelébe menni Suga, ha bármit teszel vele az engedélyem nélkül… eskü, hogy… karót tűzök szívedbe.
- Oké-oké, nem nyúlok hozzá, de legalább had ismerjem meg. – Felemelte mind két kezét, majd magamra hagyott, az egész banda közül ő az egyetlen kitől féltem Ahrit, nagyon jól ismerem Suga vérmérsékletét. Ha neki kell valami, addig nem nyugszik, míg meg nem szerzi.

Ahri

Öt nap telt el a randik óta, Jin minden nap virágokkal lepet meg munkahelyemen, viszont egyszer sem hívott. Kezemben a telefonomat nézegettem, nem értem miért nem hívott, miért küldözget virágokat, ha nem akar tőlem semmit? De egy kérdés? Miért aggasztott ez engem, miért vártam annyira, minden egyes telefoncsörgésre hevesen feldobbant a szívem, majd mikor megtudtam, hogy nem ő, boldogtalan és csalódót lettem. Mindennap elmegyek a házuk előtt, de soha sem láttok senkit, mintha csak éjjeli életet élnének. Ma elhatároztam magam, átfogok menni, úgy teszek mint egy szomszéd ki köszönti az új szomszédokat, két hétre rá. Becsomagoltam a házi készítésű tortát, nah jó, nem én csináltam, de ezt nem kell tudniuk. Mikor végeztem, lassú léptekkel közelítettem meg a házat, mivel a nap már lement, gondoltam, hogy már itthon van valaki, mielőtt bekopogtam volna, egy idegen srác nyitott nekem ajtót.
- Ohh, hali, a nevem Ahri, a szomszédba lakom, gondoltam üdvözöllek titeket, hoztam egy kis tortát. – A srác elmosolyogta magát, majd elvette kezemből a tortát és beinvitált. Most, hogy nincs tömegnyomor, sokkalta jobban meg tudtam figyelni a házat. Mit már említettem nagyon sokat újítottak rajta, de nekem túl komor. Minden tiszta fehér, néhol van benne valami fekete és szürke árnyalat. Túl luxus, még az én házamnál is.
- Ohh, be sem mutatkoztam, V a nevem.
- V… mint?
- Ohh van rendes nevem, de nem szeretem, így csak simán V. Ülj le, szólok a többieknek, de főleg Jin-nek. – Mondani szerettem volna, hogy maradjon, valamiért nem akartam vele találkozni, pedig csak is miatta vagyok itt. Áhh mi bajod Ahri? Míg V távol volt, felálltam, majd körbe-körbejárkáltam. Vajon hányan lakhatnak ekkora házban, és csak fiúk élnek itt, hiszen minden olyan tiszta, nehezen elhihető.
- Wow, ez e legújabb fejezet a Vámpír csókból. Nekem is kell.
- Csak nem szereted a könyveket? – Ijedtemben véletlen leejtettem a könyvet, majd az illetőre pillantottam. Miért van az, kivel eddig találkoztam ebből a házból oltári helyes volt? Jin maga a tökély, ahogy az előttem álló férfi is. Haja frissen mosott illata körbelengte, mi mellesleg éjfekete volt, szeme sötétbarna, bőre fehér, semmi hiba. – Sorry, megijesztettelek? Nem szándékoztam. A nevem Suga, simán. – Kinyújtotta felém kezét, mit elfogadtam, mikor összeért kezünk mintha valami áram megrázott volna minket. Mind ketten gyors elhúztuk kezünket, és csodálkozva néztünk egymásra. – Azta… ez nem volt semmi.
- Nem, sok bennem az áram, haha, mellesleg a nevem Ahri.
- Tudom, sokat hallottam rólad, hyung áradozik felőled, de jobban tennéd… ha nem mennél a közelébe.
- Miért? Mi lehet rá az ok?
- Nézd meg magad, nem akartam elárulni, de ezek után… muszáj volt. Gyere. – Megfogta kezem és maga után húzott fel az emeletre. Egy ajtó előtt megálltunk, majd Suga benyitott. Körbepillantottam, Jin is bent volt, méghozzá két nő társaságában, nem hiszek a szememnek. Talán velem is csak így akart játszadozni. Mikor megpillantott engem, ellökte a lányokat, majd megindult felém. Nem menekültem el, mert szeretek tisztában lenni a dolgokkal.
- Mit keresel te itt?
- Jöttelek meglátogatni, hiszen nem is hívtál, de most már tudom miért, ennyire… könnyű nőcskének tartasz? Azt hiszed, hogy holmi virággal lefizethetsz? Engem… nem lehet megvenni. Nem ismertél ki eddig… milyen kár… a második kívánságom… ne kerülj a szemem elé.

2.rész A három kívánság

A három kívánság 

Teljesen össze voltam zavarodva, fogalmam sincs mihez kellene kezdenem, hiszen ha minden igaz, akkor olyan lényekkel élünk együtt, kikről az emberiség soha sem tudott, kiket csak a filmekben, könyvekben említenek. Az egész alap sztori csak egy betegségből vett baromság. Még hogy fényérzékeny, piros szemű, nagyra növő fogú élő emberek. Még belegondolni is vicces, nem léteznek ilyen természetfeletti lények, és ha igaz is lenne, akkor lehet vannak vérfarkasok, múmiák. Mikre nem gondoltam, ez az egész egy nagy kitalált sztori, soha sem féltem az ilyen alaptalan dolgoktól. Ha el is mentem megnézni egy horror filmet, soha sem féltem, egyszer sem húztam össze magam, mert tudtam jól, hogy ez egy ember képzeletének szüleménye, nincs rám veszéllyel, ahogy nem is léteznek. Még hogy vámpír, ki éjjelenként előbújik emberi vérre vadászva, nekem több kell annál, hogy elhiggyem, hogy léteznek, egy hosszú metszőfog, és piros szemek nem ijesztenek meg. Mert ugyebár egy olyan századot írunk, hol már lassan teleportálni is tudjunk magunkat. Könnyen lehet ilyen kütyüket szerezni, ha akarnám én is vámpírnak adnám ki magam, de mostanában ki az a barom? Oké, egy dologgal teljesen megfogott, hogy a francba jött be a lakásba, és mikor? Hiszen nem hinném, hogy olyan sokáig lettem volna náluk. Mellesleg bezártam az ajtót, vagy tévednék? Bár az arca elégé vicces volt mikor kinevettem azon az éjszakán.

Visszaemlékezés

- Ki-ki vagy te?
- A szomszédfiú. – Közelebb hajolt olyannyira, hogy majdnem összeért ajkunk, újra és újra mély levegőt vett, már kezdtem azt hinni, hogy büdös vagyok. – Annyira jó illatód van, a tenger keveredik az édes fahéj aromájával. Teljesen elcsavartad a fejem, muszáj volt újra éreznem. – Túl komoly volt, de még így sem bírtam ki nevetés nélkül, nekem ez az egész túl vicces volt, így teljesen erőből arcába nevettem. Meglepődőt, így hátrébb állt, majd engem kezdet el vizsgálni, én közben hasamat fogván teljes erőbedobással nevettem. – Mi olyan vicces?
- Bocsi-bocsi, de… engem ilyen sztorival nem veszel le a lábamról. Én… egy kicsivel makacsabb vagyok ennél. De jó a dumád, ezt bevallom.
- Úgy nézek ki, aki viccel? Aki szórakozik veled? – Néma csend lett közöttünk, majd bólintottam, mire ő is nevetni kezdet.
- Be kell vallanom… még soha sem találkoztam egy ilyen nőszeméllyel. Tetszel. Oké, a nevem Jin, az új szomszéd, és ha tudtam volna, hogy egy ilyen nő él a szomszédomban… már rég bemutatkoztam volna.
- A palackos Jin, akkor kívánhatok három kívánságot? – Újra elmosolyogta magát, mitől egy ártatlan nőnek egyből lecsúszott volna fehérneműje.
- Oké, legyen három kívánságod. Én teljesítem, de… - Közelebb lépet, és két kezével a falnak szorított, úgy, hogy nem tudtam menekülni. – te is teljesíted az enyém. így kvittek vagyunk. Szomszéd. – Úgy tettem mintha gondolkodtam volna, de igazából már rég tudtam, hogy mit válaszolok rá.
- Oké, legyen… én kezdem… - Ellökte magát a faltól.
- Ne olyan gyorsan, nem akarod átgondolni? – Megráztam fejem, és felmutattam az egyik ujjam.
- Első… ha bulit akartok, az csak is hétvégén lehet, és csak szombaton. – Keresztbe tette kezét széles mellkasa előtt, és láttam, hogy éppen értelmezi.
- Oké, legyen… az én első kívánságom… szombaton, este… randi.
- Ohho uraság, nem gyors? Még a nevem sem tudja.
- Ohh, nyugodtan tegezhet… Ahri. – Tudta a nevem, ez meglepet.

Visszaemlékezés vége

Így ismertem meg az új szomszédomat, és mivel ma szombat volt, így éppen a randinak nevezet találkára készülődtem. Mivel Jin első ránézésre egy úriember, nekem is úgy kell kinéznem. Soha sem szerettem, ha a másik fél jobban néz ki. A gardróbszobámban álltam, és azon tűnődtem, hogy mit vegyek fel. Sok ruhára rábőgtem, de olyan ódivatú volt. Így a választásom a krémszínű egyberészes szoknyára került, mellrésze szív alakú, dereka részénél pedig egy vastag, arany lánc díszelgett. A szoknya szűkített rész a térdemig ért, majd azon volt egy lazább fazon, minek hátulja hosszabb volt. Egy fekete tűsarkút húztam hozzá, kezemre aranyszínű karláncokat húztam, nyakamba pedig még édesanyámtól kapott szív alakú nyakéket akasztottam. Hajamat begöndörítettem, így loknikba hullott meztelen vállamra. Egy egyszerűbb sminket dobtam magamra, nem szeretem a kihívott. Mikor teljesen készen álltam, kiléptem az ajtón, hol udvarlóm várt már rám, teljes öltönybe öltözve, kezében hatalmas narancssárgarózsa csókorral. Elé álltam, majd átnyújtotta a csokrot.
- Miért pont rózsa, és miért pont narancsszínű?
- A rózsa legdrágább, míg a narancsszín energiát és életörömöt hordoz magában. Mert akinek ajándékozza az ember az fontos számára, új látomásokkal gazdagítja, és változásokat hozz életébe.
- Komoly? Ez nem nyálas egy kicsit?
- Miért… mit szerettél volna?
- Hmm lássunk, liliom, vagy inkább írisz.
- Írisz, miért pont írisz?
- Mert jó az illata. – Elnevette magát, majd kinyitotta méregdrága autójának ajtaját. Beszálltam és ő is követte példámat, bekötöttem övem, majd mikor készen álltunk, elindultunk. Az út maga csendes volt, ám az egész autóban a rózsák illatát lehetett érezni, megnyugtató volt részemről.
- Talán olyan virágot kellet volna választanom, aminek nincs illata. – Ránéztem.
- Miért, szeretem, ha egy virág illatózik. Jobb mint a büdöske.
- Istenem, te mindig megnevettetsz. Mindig ilyen volt a modorod, kimondod, amit akarsz, nem érdekel, ha azzal megsértesz másokat?
- Így van… jobb kiadni, nem szeretem magamba folytatni, lehet megsértem az illetőt, de legalább tisztával lesz vele, hogy mi jó. – Mondani szerettem volna még valamit, de addigra megérkeztünk, Jin leparkolt, és kitárta előttem az ajtót. Egy méregdrága helyen voltunk, sokszor elképzeltem, hogy egyszer eljövök ide, de a pénzem nem futja rá. Jin megfogta kezem, ez merész húzás volt részéről, álltalábban nem engedem a tapizást az első randin, de talán neki engedem. Ahogy beléptünk egy inas kisírt minket az asztalunkhoz, mi persze már előre le volt foglalva, és nem csodálkoztam, hogy a legszebb helyen foglalt asztalt. Innen csodás volt a kilátás az étterem háta mögötti lévő kertre.
- Hogy tetszik? Vagy egy órán keresztül lógtam a telefonon, hogy megkapjam ezt a foglalást.
- Oké, jó munkát végeztél, tetszik, nehéz túlszárnyalni az elképzeléseimet, de egy pont neked.
- Ohh, lesznek még itt pontok. – Míg tartott a vacsora sok mindent megtudtam róla, ahogy ő is rólam. Teljesen kiment a fejemből, hogy az első találkozásunkon, izzott a szeme. Talán meg kellene kérdeznem, hogy hogyan csinálta? Áhh, túl ciki. Mikor végeztünk lementünk sétálni, itt kintről még szebb a kert. Olyan mintha távol lennék a nyüzsgő várostól. Jin hirtelen vállamra helyezte öltönyét, mit halkan megköszöntem. Még soha sem éreztem magam ilyen jól a legelső randimon. Mikor hirtelen megállt, felé fordultam. – Mi a második kívánságod?
- Az még ráér, vagy nem? Egyenlőre nem tudom mi legyen az, de hamarosan közlöm önnel.
- Oké, viszont nekem lenne egy… így csak egy marad, csókolj meg. – Hirtelen nem tudtam mire vélni kérését, de valami oknál fogva nem mondtam nemet, sőt… akartam. Jin nem várta meg míg megcsókolom, erősen ragadta meg derekam, míg másik kezével arcomhoz nyúlt, és egy rántással megcsókolt. Teljesen birtokba vette ajkam, úgy ahogy még soha senki. Még soha, egyetlen csók sem jutott túl azon a bizonyos ponton, senki nem hatott rám eddig úgy, hogy még többet kívánjak, és senki tüze sem égetet még úgy, mint ez a tűz.

1.rész A szomszédfiú

A szomszédfiú 

Amikor az ember egyedül él, nincsenek szabályok. Nem kell senkihez sem alkalmazkodni. Sokan irigyek ez miatt rám, viszont nekik fogalmuk sincs milyen egyedül lenni, minden nap a sötét, hatalmas házban. Milyen érzés mikor az ember fáradtan esik be az ajtón, és nincs ki üdvözölje, meleg étellel várva. Mindezek mellett nem vagyok boldogtalan, édesanyám a halálos ágya mellett azt mondta nekem, hogy ha valami bánt, akkor is mosolyogjak, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt eltervezi az ember, ne adjam fel. Régóta az-az álmom, hogy egyszer híres modell legyek, de már feladtam, ott a 25 feletti nőket öregnek nevezik, szerintük nekik már nincs lehetőségük, hogy sokáig csinálják. Volt olyan cég, hol maga az elnök szexuálisan zaklatott. Így feladtam, egy kisebb cégnél kezdtem el dolgozni asszisztensként. Sokszor kellet túróráznom, de a fizetésem elég jó, hogy eltartsam magam. A ház ahol élek, egy csendes kis utcán fekszik, kiskorom óta itt élek, ide születtem, így szüleim halála után sem váltam meg tőle. Mivel szüleim gondoskodtak arról, hogy jó életem legyen, nem sokat kellett eddig költenem a házra, minden a legdrágább bútorral volt ellátva. Maga volt a luxus, talán ezért is szeretnek hozzám átjönni a barátaim, sokszor átugranak és egy kis medencés partit rendezünk. Imádok itt lakni, és semmi pénzért nem adnál el, igaz a ház túl nagy nekem, hiszen egyedül élek, de nincs szívem megválni tőle, még így sem.

Mint mindig most is lusta vagyok felkelni, az ágy könyörgőt, hogy maradjak. Az órám hiába harsogta túl az egész házat, számomra olyan volt mint egy altatódallam. Soha sem voltam az a korán kellő típus, szerettem lustálkodni, még akkor is, ha már egyáltalán nem vagyok álmos. Minden reggelem így indult, nehezen kinyomtam az órát, mikor már kezd az agyamra menni, majd kócos hajjal, nagy nehezen felkeltem. Az ágyon még vagy tíz percig néztem ki a fejemből, mikor elhatározom, hogy elindulok le a konyhába. A lépcsőfokokat nagy nehezen tettem meg, talán tényleg kezdek öregedni. A konyhába érve a hűtőhöz csoszogtam, és kivettem magamnak egy kis tejet. Egy húzásra ledöntöttem, majd megindultam a fürdőbe, ahogy a tükörbe néztem ugyan az a látvány fogadott mi minden reggel. A hajam szanaszét, bőröm sápadt, ajkamra pedig nyál száradt. Magam is undorítónak találom ilyenkor magam, nem értem, hogy miért rajonganak értem a férfiak. Ha férjem lenne és így meglátna reggel, elkezdene verni, mert azt hinné, hogy valami szörnyeteg vagyok. Megráztam fejem, majd a zuhany alá álltam, ilyenkor nagyon jól esik egy kis meleg zuhany. A zuhany alatt állva, éneklésbe kezdtem, hát a hangom sem valami kellemes, ezt én nagyon jól tudom. Mikor végeztem, feldobtam a puccos ruhám, ami nem más volt, mint egy rövid miniszoknya, minek az anyagja bőr, teljesen testemre feszült, de én ebben éreztem jól magam. A felsőnek egy könnyebb anyagú ruhát választottam, hiszen a hangsúly a szoknyámon legyen. Egy hozzá valló cipőt választottam, minek egész anyagja csillámmal volt díszítve. Mikor elkészültem, egy könnyebb sminket dobtam magamra, hajamat pedig hagytam a vállamra lógva. Felkaptam kifelé menet a táskám, majd a kocsim kulcsát, és elindultam. Mikor kiértem egy fekete nagy kocsi gurult a szomszéd háza elé. Furcsának találom, mert soha sem láttam még errefelé. Mindegy, megrántottam vállam.
- Kisasszony, elnézést. – Épp szálltam volna be a kocsimba, mikor egy idősférfi leszólított.
- Igen, segíthetek?
- Ohh, a szomszédba ma este új lakok költöznek. Viszont, én este nem érek rá, oda tudná nekik adni a kulcsot? Nagy szívesség lenne.
- Új szomszédok? Nem is hallottam róla, de persze, de baj, ha későn érek haza?
- Dehogy, ők is későn érkeznek, még egyszer köszönöm. – Meghajolt, majd magamra hagyott. Hmm, új lakok, erre kíváncsi vagyok. Az utóbbi szomszédjaim nem voltak valami kedvesek, agyilag kikészültem tőlük, de a fiatalbbik fiú nagyon tetszetős volt. De többet tőle sem akartam egy éjszakánál. Jó volt, de elég is volt, de nem értem, hogy a férfiak miért akarnak egy éjszakánál többet? Sokszor az a monda járja, hogy a férfiak kihasználják a nőket, mert csak egy éjszakára kellünk nekik. Viszont én máshogy gondolkodom, nem vagyok felkészülve egy komoly kapcsolatra, és ha két illető többet tölt egy éjszakánál, abból csak szánalmas érzelmek lesznek. Nekem pedig abból nem kell.

Este tíz körül végeztem a munkával, egyből hazának vettem az utam. Már nagyon kíváncsi vagyok, kik az új szomszédjaim. Vajon már megérkeztek? Remélem igen, mert már a melegágyban szeretnék lenni. Mikor megérkeztem a ház üresen állt, sehol egy égő lámpa, remek. Most várhatok, nem szeretek várni. Talán ezért nem ment a sok randi egyszerre, mi az már, ha a férfi késik el? Az csak egyet jelent, többet néz tükörbe, mint én magam, az ilynek számomra tabutémák. Lezuhanyoztam, és ledőltem a tévé elé, kezemben nasival. Már majdnem elaludtam, mikor autó hangokat hallottam meg, felugrottam, majd kirohantam a ház elé. De mire kiértem sehol sem volt senki, a házban pedig éget a lámpa. Remek, van kulcsuk, ohh hogy a… ezért vártam ilyen sokáig? Mikor holnap kell mennem dolgozni? Mérgesen trappoltam vissza a házba, és hangosan becsaptam az ajtót. Már két óra, le kellene feküdnöm, de egy baj van… hogyan fogok felkelni? Ledőltem az ágyba, és mosolyogva húztam magamra a takarót, már az álmok szélén jártam, mikor hangos zaj felébresztett. Mi a franc ez? Felkeltem és kinéztem az ablakon.
- Mi ez a sok ember? Baszki három óra, komoly, hogy ilyenkor kell tartani a bulit? Aludni akarok. – Hajamba túrtam mérgemben, majd újra ledőltem, de a zene nem akart halkulni, pedig már lassan négy óra, három óra múlva kelnem kell, és még semmit sem aludtam. De ezt az egyet ma elnéztem, holnap már akkor legalább nem lesz és nyugodtan aludhatok. A zene hajnali ötig szólt, mikor hirtelen néma csend lett, az emberek lassan elszállingóztak, a szomszédjaim meg lefeküdtek aludni. Azt hittem, hogy egy nap lesz ilyen borzalmas éjszakám, de tévedtem, már négy napja, hogy beköltöztek, nappal nem lehet őket látni, mintha éjjeli lények lennének, nappal mintha felszívódnának, hiába dörömbölök az ajtón, soha sem jött válasz. A negyedik nap is pontosan éjfélkor kezdődőt a buli, mint minden nap, az idegeim romokban, nem fogom tűrni, furcsálltam, hogy a többi szomszéd nem szólt eddig. Majd én megteszem, felkaptam dzsekimet, majd kirohantam a dermesztő hidegbe. Az ajtó előtt állva jól szemügyre vettem a garázs előtt álló luxus kocsikat. Az biztos, hogy nem szegények. Elsőnek finomak kopogtam, majd megnyomtam a csengőt, mivel nem hallották dörömbölni kezdtem. Lehet, hogy hangos a zene, de nem hiszem el, hogy senki sem hallja a kiáltásomat. Több percig állhattam egymagam az ajtó előtt, mikor valaki hirtelen kitárta az ajtót. Egy fiatal szépfiú volt az, arcán nagy mosollyal.
- Miben segíthetek szépség?
- Szépség? Khm… a nevem Song Ah Ri, a szomszédba lakom, a zene túl hangos, nekem pedig korán kell kelnem, elnéztem a hétfői napot, a keddet, a szerdát, de a mai az már sok, minden nap így fog menni? Ti soha sem pihentek?
- Ohh, sajnálom… HYUNG. – A hirtelen kiabálásától megijedtem, majd egy férfi jött le a lépcsőn, még soha sem láttam hozzá fogható teremtmény. Maga volt a megtestesült férfi. Zöldes haja nagyon jól passzolt fehér arcához, szeme éjfekete, mibe, ha belenéz egy lány, teljesen elveszik. Arcszerkezete tökéletesen volt megalkotva. Teste karcsú, és egyben izmos. Megállt előttem, majd az ajtónak dőlt bal vállával.
- Igen, segíthetek?
- Csak-csak nem lehetne egy kicsit levenni a hangerőből?
- Nem, de ha gondolja, szívesen bejöhet. Elfér még egy bige. – Közelebb hajolt, oly annyira, hogy éreztem finom leheletét. Jobb kezébe vette egyik hajtincsemet, és orrához emelte, és mély levegőt vett. – Finom, kellemes. – Teljesen elvesztem azokban az íriszekben. Még soha sem babonázott meg ennyire egy férfi, de ő… teljesen más, érzem. Észre sem vettem, hogy behúzott a házba, csak akkor mikor hideg kezével levette rólam kabátom. – Helyezze magát kényelembe, mindjárt jövök.
- Én… - Szólni szerettem volna, de addigra eltűnt. Istenem, mit keresek itt? Egyszer jártam ebben a házban, de akkor sem így nézek ki, jól rendbe szedték az biztos. Beljebb mentem, hol a zene egyre hangosabban szólt. Túl sokan vannak itt, mintha egyre többen lennének, nők, férfiak nyomultak egymásra. A zenére teljesen egybeolvadtak. Undorodom az ilyentől. Mivel nem tudok tovább menni megálltam egy helyben, akkor valaki megragadta csípőm két kezével és egy rántással magához rántott, ijedtemben felkiáltottam. Éreztem meredező férfiasságát, mit teljesen nekem préselt. Nyakamba fúrta arcát, és mégy levegőt vett.
- Hmm, de rohadt finom, már ott kint megéreztem, meg kell kóstolnom. – Miről beszél? Baloldalra fordítottam fejem, hol egy férfi éppen éles agyarait mélyesztette a lány bőrébe. Nem akartam hinni szememnek, elkiabáltam magam, majd valahogy ellöktem az idegent és futni kezdtem kifelé. Mégis hol a pokolban vagyok? Feltéptem az ajtót, és meg sem álltam a házamig, jól bezártam minden egyes ajtót. Majd elhúztam a függönyöket, minek kellett neked oda menned Ahri? Biztos képzelődtem, ugye? Fel akartam kapcsolni a villanyt, mikor valaki megfogta kezem. Hirtelen nem tudtam mihez kezdeni, valaki van a házban, és éppen itt áll szorosan a hátam mögött. Nem kiabáltam, de nem is mertem hátra nézni.
- Miért ment így el? Pedig meg akartam mutatni a vendégszeretetemet. – Ő az, a férfi ki teljesen megbabonázott. – Úgy látszik, itt kell megmutatnom. – Kezemet elengedte, majd megfordított és a falnak nyomott.
- Mi-mit akar? Hogyan-hogyan jött be?
- Shh… teljesen megbabonáztál… abban a percben mikor megláttalak, tudtam… hogy egy nap az enyém leszel. – Íriszébe néztem, mi már nem fekete volt, hanem pirosan világított. Metszőfoga pedig kétszeresére nőtt. – Kellesz. – Ő egy… vámpír?
- Ki-kivagy?
- A szomszédfiú.

 

Ismertető (BTS)

Neighbor Boy

Ha az ember egyedül él, nincs kihez kötve, nincs senki ki parancsolgatna, sem oktatna. Magad vagy, tiéd az egész ház. Boldog életet élsz. Ez a történet egy lányról szól (Song Ah Ri), magabiztos, okos, gyönyörű lány. Mindig is az volt az álma, hogy modell legyen, ámde soha sem sikerült neki, akárhányszor megpróbálta, vagy öregnek nevezték, vagy testével kellett volna fizetnie. Így feladta, könnyebb karrierbe kezdet. Egy kisebb cégnél dolgozott asszintesként, de még így is boldog volt, sok barátja van, és rengeteg udvarló térdel lábai előtt, de még mindig nem találta meg az igazit. Szülei már rég meghaltak, így az egész ház csak az övé. Mondhatni imádott egyedül élni, boldog volt az ellenére is, hogy nem lett modell, nincs barátja és folyamatosan későn ér haza munkájából. Ámde egy nap megváltozott az egész élete, a szomszédba titokzatos idegenek költöztek. Egész nap nem lehet róluk hallani, ám esténkét a ház megtelik idegen arcokkal. A zene minden éjszaka túlharsogja a csendes utcát. Ám a lány a negyedik nap eldöntötte, hogy tesz ez ellen, így ő maga is csatlakozik a sok fiatal közé. Ám ami fogadta sokkalta rosszabb volt mint hitte, attól az éjszakától teljesen megváltozott az élete. Az éjszakánként egy idegen férfi jelent meg házában, arra várva, hogy lecsaphasson a lányra, és ami a legrosszabb, hogy az idegen férfi egy vámpír.  

Főszereplők: 

Név: Song Ah Ri

Becenév: Ahri

Születése: 1990. március 9. (25)

Magasság: 162 cm

Súly: 46 kg

Név: Kim Seok Jin

Becenév: Jin

Születése: 1992. december 4. (23)

Magasság: 179 cm

Súly: 60 kg

Név: Min Yoon Gi

Becenév: Suga

Születése: 1993. március 9. (22) 

Magasság: 176 cm

Súly: 57 kg 

Mellékszereplők: a többi BTS tag + kitalált szereplők 

Műfaj: dráma, romantika, fantasy (vámpír), heteró