3.rész Második kívánság

Második kívánság 

Magam sem értettem, hogy miért engedtem, hogy első alkalommal intim kapcsolatot alakítsunk ki. Magamra sem ismertem, nem szoktam így viselkedni, olyan nőnek érzem magam, kik a pénzért árulják testüket. Hogy engedhettem, hogy megcsókoljon, és egyáltalán miért viszonyoztam? Miért nem löktem el, de miért élveztem ennyire? Ha akkor nem jöttek volna emberek arra felé, talán több is lehetett volna. Számba haraptam ezek gondolatán. Megráztam fejem, mikre nem gondolsz Ahri. Te nem vagy olyan, oké, tényleg egyéjszakás kalandjaim voltak eddig, de az is akkor mikor már több napon estünk át. De őt csak két napja ismerem, miért ilyen kibaszot helyes?
- Ahri… a munkádra koncentrálj, istenem, fiatalok.
- Igenis asszonyom. – A vén némber, ha egyszer feljebb kerülök mint ő, ő lesz az első kit megleckéztetek. Folyton les, arra várva, hogy leszidhasson. De csak irigy rám, hiszen imádja az elnökurat, és csak féltékeny rám. De miért pont rám, soha sem néznék arra vén faszra, még álmomban sem. Hiába próbálok koncentrálni, nem megy, az a csók még mindig előttem van.
- Ahri nézd. – Munkatársam felé pillantottam, ki a kijárat felé bökött. Egy férfi jött felém, kezében hatalmas csokorral.
- Ön Song Ah Ri? – Bólintottam, majd letette asztalomra, meghajolt és elment. Én pedig azt sem tudom mi történt éppen. A hatalmas csokorra pillantottam, egyből tudtam kinek a műve. Volt hozzá egy levél is.

Remélem tetszik, mivel fogalmam sincs mi a kedvenc virágod, így a lehető legszebb virágokból készítettem. Van benne minden, mert féltem, hogy újra megszólsz miatta. Haha. Ohh és még valami, nagyon jól éreztem magam tegnap, remélem te is, bár én úgy vettem ki a csók miatt. Muhaha. Csók, még tali. Utóirat: A te herceged, Jin

Hercegem? Muhaha? Mégis melyik időből pottyant ide? Mellesleg miből gondolta, hogy újra találkozni fogunk? Oké, valljuk be, jó volt vele, de nem akarok semmit tőle, vagy igen? Áhh, magam sem tudom.

Jin

Karórámra pillantottam, elmúlt hat óra, a nap kezd lenyugodni, vajon megkapta már a csokrom? Biztos, már magam előtt látom tekintetét, mitől hangosan nevetnem kellet. Székemben körbe-körbe forogtam, közben kezemmel lábamat ütöttem jókedvemben. Teljesen elnyerte figyelmemet, fogalmam sincs mit akarok tőle, de egyben biztos vagyok, meg kell kóstolnom vérét. Már az illata teljesen megbabonázót. Még soha sem éreztem ehhez fogható kényszert, hogy megkóstoljak egy vért. Már abba beleborzongtam, hogy elképzeltem, ahogy fogam finom, puha nyakába mélyesztem. Már attól beindul a vadállati ösztönöm.
- Mit nevetsz? – Megfordultam, majd barátomra figyeltem. – Tegnap óta nagyon jó kedved van. – Leült velem szembe.
- Az van, nagyon jól sikerült a randim.
- Áhh, megfogadtuk, hogy nem randizunk halandó nőkkel. Hyung… felejtsd el, ha rájön mi vagy… ugyan úgy fog reagálni, mint Angel. – A név hallatán jókedvemet a méreg váltotta le, kezemet ökölbeszorítottam, és piros ködös tekintetemet barátomra szegeztem.
- Ha még egyszer… kiejted ezt a nevet előttem… letépem a fejed. Mellesleg… ő teljesen más, Ahri… közelébe sem lép. Az a lány… olyan más, érzem… mikor megmutattam fogam és izzó szemem, kinevetett. Láttál te már ilyet, mások… már rég elmenekültek volna. – Poharamért nyúltam, miben piros vér díszelgett, arra várva, hogy valaki megigya.
- Teljesen megbabonázót, pedig két napja ismered. Meg kellene ismernem. – Felkaptam fejem, majd mérgesen az asztalra csaptam a poharat, mi több szár darabra tőrt, kezemből pedig vér kezdet szivárogni.
- Ne merj a közelébe menni Suga, ha bármit teszel vele az engedélyem nélkül… eskü, hogy… karót tűzök szívedbe.
- Oké-oké, nem nyúlok hozzá, de legalább had ismerjem meg. – Felemelte mind két kezét, majd magamra hagyott, az egész banda közül ő az egyetlen kitől féltem Ahrit, nagyon jól ismerem Suga vérmérsékletét. Ha neki kell valami, addig nem nyugszik, míg meg nem szerzi.

Ahri

Öt nap telt el a randik óta, Jin minden nap virágokkal lepet meg munkahelyemen, viszont egyszer sem hívott. Kezemben a telefonomat nézegettem, nem értem miért nem hívott, miért küldözget virágokat, ha nem akar tőlem semmit? De egy kérdés? Miért aggasztott ez engem, miért vártam annyira, minden egyes telefoncsörgésre hevesen feldobbant a szívem, majd mikor megtudtam, hogy nem ő, boldogtalan és csalódót lettem. Mindennap elmegyek a házuk előtt, de soha sem láttok senkit, mintha csak éjjeli életet élnének. Ma elhatároztam magam, átfogok menni, úgy teszek mint egy szomszéd ki köszönti az új szomszédokat, két hétre rá. Becsomagoltam a házi készítésű tortát, nah jó, nem én csináltam, de ezt nem kell tudniuk. Mikor végeztem, lassú léptekkel közelítettem meg a házat, mivel a nap már lement, gondoltam, hogy már itthon van valaki, mielőtt bekopogtam volna, egy idegen srác nyitott nekem ajtót.
- Ohh, hali, a nevem Ahri, a szomszédba lakom, gondoltam üdvözöllek titeket, hoztam egy kis tortát. – A srác elmosolyogta magát, majd elvette kezemből a tortát és beinvitált. Most, hogy nincs tömegnyomor, sokkalta jobban meg tudtam figyelni a házat. Mit már említettem nagyon sokat újítottak rajta, de nekem túl komor. Minden tiszta fehér, néhol van benne valami fekete és szürke árnyalat. Túl luxus, még az én házamnál is.
- Ohh, be sem mutatkoztam, V a nevem.
- V… mint?
- Ohh van rendes nevem, de nem szeretem, így csak simán V. Ülj le, szólok a többieknek, de főleg Jin-nek. – Mondani szerettem volna, hogy maradjon, valamiért nem akartam vele találkozni, pedig csak is miatta vagyok itt. Áhh mi bajod Ahri? Míg V távol volt, felálltam, majd körbe-körbejárkáltam. Vajon hányan lakhatnak ekkora házban, és csak fiúk élnek itt, hiszen minden olyan tiszta, nehezen elhihető.
- Wow, ez e legújabb fejezet a Vámpír csókból. Nekem is kell.
- Csak nem szereted a könyveket? – Ijedtemben véletlen leejtettem a könyvet, majd az illetőre pillantottam. Miért van az, kivel eddig találkoztam ebből a házból oltári helyes volt? Jin maga a tökély, ahogy az előttem álló férfi is. Haja frissen mosott illata körbelengte, mi mellesleg éjfekete volt, szeme sötétbarna, bőre fehér, semmi hiba. – Sorry, megijesztettelek? Nem szándékoztam. A nevem Suga, simán. – Kinyújtotta felém kezét, mit elfogadtam, mikor összeért kezünk mintha valami áram megrázott volna minket. Mind ketten gyors elhúztuk kezünket, és csodálkozva néztünk egymásra. – Azta… ez nem volt semmi.
- Nem, sok bennem az áram, haha, mellesleg a nevem Ahri.
- Tudom, sokat hallottam rólad, hyung áradozik felőled, de jobban tennéd… ha nem mennél a közelébe.
- Miért? Mi lehet rá az ok?
- Nézd meg magad, nem akartam elárulni, de ezek után… muszáj volt. Gyere. – Megfogta kezem és maga után húzott fel az emeletre. Egy ajtó előtt megálltunk, majd Suga benyitott. Körbepillantottam, Jin is bent volt, méghozzá két nő társaságában, nem hiszek a szememnek. Talán velem is csak így akart játszadozni. Mikor megpillantott engem, ellökte a lányokat, majd megindult felém. Nem menekültem el, mert szeretek tisztában lenni a dolgokkal.
- Mit keresel te itt?
- Jöttelek meglátogatni, hiszen nem is hívtál, de most már tudom miért, ennyire… könnyű nőcskének tartasz? Azt hiszed, hogy holmi virággal lefizethetsz? Engem… nem lehet megvenni. Nem ismertél ki eddig… milyen kár… a második kívánságom… ne kerülj a szemem elé.