14.rész Csalódás és megtorlás

Csalódás és megtorlás 

 

Ahri

Egyre szenvedélyesebben csókolt, hol ajkamat tépte, hol nyakamat csókolgatta. Élveztem minden egyes érintését, dús hajába túrtam, imádom, ahogy egész testével kimutatja mennyire vágyik érintésemre, közelségemre. Újra megkereste ajkam, ahogy megcsókolt, egyből felemelt és az ágyára fektetet, ha belegondolunk még soha sem szeretkeztünk nála, mindig nálam voltunk. Lassan közelített meg, éreztem, hogy ez a mai est nem olyan lesz mint a többi. Óvatosan szabadult meg felsőmtől és nadrágomtól, mivel alattam nem volt semmi fehérnemű, így azoktól már nem kellet megszabadulnia. Lassan csókolta végig nyakam, le mellemig, hasfalamig, majd le combomig. Amint nőiességemhez ért megfeszült a hátam, és a lepedőbe markoltam. Olyan finoman ért hozzám, mintha attól félt volna, hogy a végén eltörők. Nyelvével egyre gyorsabban mozgott, mitől egyre jobban éreztem, hogy lassan a menybe repít. Hangos nyögések hagyták el torkom, és éreztem ahogy a levegő megtelik az erotika illatával. Hiába szólítottam a nevén, nem hagyta abba, inkább még jobban azon volt, hogy a csúcsra repítsen. Mikor már nem bírtam visszatartani az előjövő sikításomat, kiadtam mindent magamból. Jin visszamászott rám, és győzedelmes mosolyt csalt arcára. Majd újra megcsókolt, így ízlelve saját ízemet. Jobb kezébe vette bal mellemet, majd masszírozni kezdte azt. Lassan elvállt tőlem és felegyenesedet, így levette felsőjét és nadrágjából is kibújt. Láttam és éreztem is, hogy teljesen készen áll. Újra combom közé préselte magát, majd elkezdte csókolgatni arcom.
- Annyira sajnálom… mától, ahogy egyek leszünk, örök esküt fogadunk, soha többé nem engedem, hogy elhagyj, hogy más férfiak megközelítsenek. Soha többé.
- Rendben, te pedig soha sem hagyhatsz el, soha sem lehetsz más nővel, és ha vérre van szükséged, azt csak is én lehetek. – Bólintott, majd lassan, óvatosan belém hatolt. Halk sóhaj hagyta el ajkam, ahogy egyesültünk. Lassan mozgatni kezdte csípőjét, közben csak a mi sóhajunk töltötte be a csendes, a sötét szobát. Szinte éreztem, ahogy megfeszülnek izmaim, ahogy az övé is. Egyre gyorsabban kezdet el bennem mozogni, mitől kábultnak éreztem magam. Nyögéseink egyre hangosabbak voltak. Soha többé nem akarom elveszíteni, mindig mellette szeretnék maradni, képtelen lennék csak úgy eldobni őt újra. Ahogy a csúcsra törtünk, Jin erőtlen testével mellém feküdt, közben közelebb húzott magához, majd állát fejemre hajtotta.
- Soha sem szeretkeztem ilyen jót, sőt… nem mondhattam volna szeretkezésnek. Szeretlek.
- Én is Jin.

Suga

Mikor kiszaladt Ahri utána szaladtam, így mindent láttam és hallottam, nem akartam hegyezni fülem, de nem tudtam csak úgy lelépni. Mindent éreztem, éreztem ahogy megcsókolja, ahogy Jin hozzáért asszonyomhoz, hiszen a vér miatt össze vagyunk kötve. Nem akartam, hogy így alakuljanak a dolgok, most képtelen leszek új ötlettel elő rukkolni. Óvatosan csuktam be magam mögött az ajtót, nem akartam nagy hangzavart csapni. Nagyon rosszul eset, hogy Ahri ennyi gondozás után csak így eldobott, én hülye még hagytam is, hogy kihasználjon, de erősnek kell maradnom. Megígértem neki, hogy megfogom védeni, és ez így is lesz, míg meg nem halok.
- Csak nem megcsaltak? – A hang hallatán felkaptam a fejem, és az erkély felé fordultam.
- Angel. Te meg… hogyan?
- Talán megkellene hajolnod, hiszen ha úgy nézzük én a királynéd vagyok.
- Addig nem hajolok meg, míg nem sikerül a tervem. De… mindig meglepsz, mikre vagy még képes?
- Miért… kezdesz félni tőlem?
- Nem, csak olyanokra vagy képes amit csak egy tisztavérű tudd. Egyáltalán nem éreztem a jelenlétedet. – Leült az egyik karszékbe, majd intett, hogy foglaljak helyet. – Nem félsz, hogy Jin észlelni fog?
- Nem, mert el van foglalva mással. Tudod… nekem is vannak titkaim, és nem a legjobbak, ne érdekeljen, hogy hogyan lett belőlem ilyen erős.
- Oké, nem is fog, de… miért jöttél?
- Nem tudom, csak… éreztem, hogy valami nem stimmel, így itt termettem, majd éreztem, hogy Jin és az a kurva éppen… hagyjuk.
- Féltékeny vagy… csak nem éreztél valamit…??
- Nem… Suga, nem te vagyok… mellesleg, jöttem érdeklődni, hogy hallatsz?
- Ne itt beszéljük meg, Jin meghalhatja. Nem kellene ide jönnöd. Veszélyes, csoda, hogy a határőrök nem vettek észre.
- Persze, hogy nem… könnyen tudok az elmémmel irányítani.
- Fantasztikus vagy, ha ilyen erőd van, miért nem bánsz el Jin-nel? Könnyen van rá esélyed.
- Nem, nincs meg ahhoz még az erőm. Ahhoz… nagyok sok erőt kell kiszívnom.
- Erőt? Nem értem…
- Eláruljak egy titkot?
- Kezdek félni, de igen, mond, talán így jobban megbízom benned. – Bólintott, majd azon kaptam magam, hogy egy sötét pincehelyiségben álltunk. – Shh, a kicsikéim nagyon nyűgösek. – Angel benyomott egy kódot, nem sokat láttam belőle, de az első két jegyet így is megjegyeztem. Majd kinyílott egy vasajtó, ahogy beléptünk egy hatalmas nagy csarnok tárult elénk, minden kék világítással volt kivilágítva. Ahogy egyre beljebb értünk sorban hatalmas burkok álltak, hol nők voltak tárolva. – Mia… mi ez?
- A szerelmeim… ők az én életadóim.
- Mi? Még soha sem hallottam róla.
- Elmondom. Mikor megközelítettem Jint, kaptam egy remek ajánlatot, ha sikerrel járok akkor kapok hatalmat, semmit sem kellet csinálnom, mint a letaszított vámpír véréből innom. Majd megöltem magam, így ébredtem fel. De ahhoz, hogy ekkora erőt eltudjak bírni, nem elég a vér, erőt kell szívnom halandó nőkből. Ezért vannak itt.
- Kiszívod az életerejüket? Még soha sem hallottam ilyenről. Hogy voltál képes megölni a vörösök királyát, és hogy voltál képes ilyen nagy erő mellett ébren maradni?
- Nem kellet sok hozzá… csak egy elítélt. – Elítélt? Miről beszélsz? – Látom nem érted, nem sok elítélt van már ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy hallottál róluk. Mások úgy hívják őket, hogy varázslók.
- Varázslók? Léteznek? Hallottam róluk, de nem hittem bennük.
- Pedig léteznek, és az egyik az én emberem. Be is mutatom neked. – Angel kitárta kezét, hol éppen egy csuklyás, magas férfi lépet ki az ajtón. Elsőnek nem láttam arcát, így alaposan megfigyeltem. Magas volt, és vékony, egész testét fekete kötényszerű ruha takarta. Lassú mozdulattal lehúzta fejéről a csuklyát, a látványtól pedig majdnem elhánytam magam. Kopasz volt, szemei helyet hatalmas fekete lyuk tátongott, arcáról pedig lógtak a hús darabok és bőr darabok, egyszóval kilátszott a csontozata.
- Hhaallottam rooladd, ifjjúú harcoos. Az auráád naaggyon erőős. Dee elkell nyerneed a biizalmamaat.
- Örvendek a találkozásnak. Hívjon Suga-nak, csak simán, még soha sem láttam varázslót.
- Neem sookan vagyuunk, vannak kiik fööld alatt élneek, vannak kiikneek helyéét nem tudjuuk.
- Fura, nem ilyennek képzeltem el, emberibbnek.
- Igeen, kicsiit csúnyáák vagyuunk. – Kinyújtotta felém kezét, mit elfogadtam, de akkor olyan fájdalom hasított egész testembe, hogy a földre kényszerültem. Nem tudtam mihez kezdeni, az egész testemen lebénította, egy érintéssel. Mikor elengedte kezem, még vagy öt percig a földön térdelhettem, még mindig éreztem a hatását.

- Látod Suga, ők erősebbek mint hinnéd. – Angel leguggolt elém, majd egyik kezét vállamra helyezte. – Már ezért is érdemes mellettem lenned, legyél az én emberem, és megkapsz mindent, cserébe… hagyd el Jin-t. – Szemeim felcsillantak.

Amint hazaértem a fiúk jöttek le hozzám kérdésekkel. Mind az öten hülye kérdésekkel dobáltak. Nem volt hozzájuk kedvem, így magukra hagytam. Amint beléptem szobámba, megéreztem Jin erős, magabiztos illatát. És ahogy sejtettem, az íróasztalomnál ült, és boldog mosoly húzódott ajkán. Éreztem rajta Ahri illatát, mitől mérgem az egekbe szállt.
- Hol voltán Suga?
- Elkellet mennem innen, közbejött valami.
- Értem, csak mert… éreztem valami furcsát. Nem tudtam mi az, de nem is érdekelt akkor. – Felállt, majd pontosan előttem állt meg. – Volt, hogy hülyének néztél?
- Nem, nem volt.
- Akkor – megragadta ingem és közelebb húzott – miért hazudsz nekem? Azt hiszed, nem érzem meg Angel jelenlétét? Mi a fasz van veled ember? Összejátszol az ellenséggel?
- Nem, nem nézem ellenségnek.
- Mi? Ember te bolond vagy, én vagyok az utolsó tisztavérű, ezt elfelejtetted?
- Miért? Mi mik vagyunk?
- Ti… a mi vérünkből táplálkozó élősködők, ha mi nem lettünk volna, te most nem lennél itt, már rég a földben lennél, már a csontodat sem találnák. Jól vésd az eszedbe ki vagyok. – Mérgesen taszítottam rajta.
- Te is vésd be a fejedbe, mától nem parancsolhatsz nekem
- Mi?
- Így van – mind ketten az ajtó felé pillantottunk, hol Angel támaszkodott meg a falnak, két emberével. – Mától… ő énhozzám tartozik.

13.rész Szeretlek

Szeretlek

Suga

Jin? Az nem lehet, nem tenne ilyet, nem így ismertem meg. Annyi kérdés tudnék feltenni, ennek semmi értelme, de nem vitatkozhatok ez ellen, hiszen nem tudom az igazságot. Ez a két vámpír tudja csak, és a megbízójuk. Lassan elengedtem az idegen vérszívó kabátját, majd mélyen a szemébe néztem. „ Rendben, fogjuk rá, hogy Jin volt az, nem kérdezlek, meghagyom a szaros kis életeteket, de meg ne lássalak itt újra, mert végetek, szerintem nagyon ismert gyilkoló gép vagyok.” A férfi bólintott, majd intett fivérének és tovább álltak. Ahri az idők alatt mélyen a sarokba fúrta magát. Térdét felhúzta, és azon pihentette fejét és két karját. Leguggoltam elé, de még csak meg sem rezzent. Tudom, hogy mindennek én vagyok az okozója, és hogy miattam lett ilyen a helyzete közte és Jin között, de mégsem okolom magam, sőt… boldog vagyok, hogy én lehetek mellette.
- Ahri. – Nem nézett fel neve hallatán, csak még jobban összehúzta magát, majd halk szipogásokat hallottam. – Te sírsz, istenem remegsz. Nyugodj meg, vége van, elmentek, és megígérem, hogy soha többé nem engedem, hogy bántsanak. Ígérem, hogy mindig melletted leszek. – Lassan felemelte fejét, szemei vörösek voltak a sok sírástól.
- Megígéred? – Ha nem ismertem volna, és ha nem tudnám mennyi idős, most azt hittem volna róla, hogy egy törékeny kislány, kinek édesanya óvása kell. Bólintottam. – Annyira féltem Suga. – Újra zokogni kezdet, én pedig ezt kihasználva óvatosan megfogtam fejét, és vállamra húztam, nem lökött el, helyette markolni kezdte ingemet. Még soha sem vert így a szívem. Pedig Suga… nem szerethetsz belé. Megfogtam derekát és mind két lábát, majd lassan az ágyra helyeztem. Betakartam, majd lehúztam róla szakadt ruháját, pedig biztosan drága volt. Amint elléptem Ahri megragadta kezem. – Ne menj… félek. – Leültem mellé, és figyeltem az alvó arcát. Még így is gyönyörű a sok piszok ellenére.
- Remélem szépeket álmodsz hercegnőm. Esküszöm, azon leszek, hogy neked jobb és jobb legyen. – Közelebb hajoltam, és finom csókot leheltem ajkára. – Az enyém vagy.

Jin

Mérgemben fel-alá járkáltam. Nem tudom elhinni. Ez az egész egy rossz vicc. Hajamat téptem, majd falba csaptam öklöm mérgemben. A két lökött pedig mint egy kislány könyörgött életükért.
- KUSS! Az istenért, úgy vinnyogtok mint a lányok. – Leguggoltam eléjük, majd lökdösni kezdtem vállukat. – Mit mondtam nektek? Hogy egy újjal sem nyúlhatok hozzá, ezért bíztalak MEG TITEKET?
- Annyira sajnáljuk, de… rendesek voltunk vele, azokat a kérdéseket tettük fel amit mondott, de rugdosni kezdet, meg… dobálni, és tudja… milyen a vérmérsékletünk.
- Vérmérséklet? – Felálltam és hangosan kifújtam a levegőt, majd nagyot rúgtam hasába, mitől a földre rogyott, fivéréhez léptem ki lehajt fejjel, remegő kézzel várta csapásomat. – És te… téged nagyon jól ismerlek, amilyen kicsi, és ronda vagy, olyan rossz is. Istenem… mit kellene tennem veletek? Ha? Suga… pont Ő? A KURVA ÉLETBE. – Hiába kiabáltam velük, egyre rosszabb volt a helyzetem. A látásom elhomályosult, majd megragadtam a kövér, pici nyakát. Egyre szorosabban fogtam, arca piros lett, majd lassan vér kezdet el belőle folyni, ekkor gyors mozdulattal áthasítottam kezemmel mellkasát, és kitéptem dobogó szívét. Élettelen teste pedig a földre rogyott, fivére zokogni kezdet, de nem mert rám nézni. – Véres lettem… - Leguggoltam és az életben maradt vámpír ruhájába töröltem véres kezem. – Nagyon jól ismersz, azt is, hogy mikre vagyok képes… sajnálom, de valakit meg kellet ölnöm, hogy lehiggadjak. Ha élni szeretnél… menekülj. – Nem válaszolt, csak gyors köddé vált.

Ahri

Testem remegett, nem tudtam megmondani, hogy mi az oka, de azt tudtam, hogy menekülök valaki, valami ellen. De hiába szettem gyorsan lábaimat, olyan mintha semmit sem hallattam volna előre, megállt az idő. Amint körbe pillantok csak a vak sötétség vesz körül, ahogy körbe ölel. Valamikor mindenem fájt, máskor pedig olyan mintha semmit sem éreznék, mintha nem is lenne testem. Amint léptem egyet előre, megpillantottam egy sötét alakot. Elsőnek nem ismertem fel, majd mikor közelebb ért hátrálni kezdtem. Jin volt az, mosolygott, közben kezei véresek voltak. Hiába hátráltam, ő sokkalta gyorsabb volt nálam. Amint elkapta derekam…

Hangos kiáltás mellett ébredtem fel. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Ahogy lassan kitisztult látásom-rájöttem helyzetemre. Nem tudtam mennyi ideig aludtam, de éreztem, hogy ha most nem fürdök le, abba belefogok örülni. Nagy nehezen kiszálltam az ágyból, majd nagy erőt kellet vennem, hogy feltudjak állni. Nagy fájdalmakra vártam, de semmi. A sebeim nem fájnak, ahogy testem sem, a fáradságon kívül semmit sem éreztem. Lenéztem lábaimra sebeimet keresvén, és akkor jöttem rá, hogy nincs rajtam a szakadt ruhám. A tükör elé álltam, jól alaposan végigmértem magam, sehol egy seb, mintha nem is lett volna, hová tűnt? Nem gondolkodtam sokat, gyors ledobtam magamról fehérneműimet, majd beálltam a meleg víz alá. Még soha sem örültem ennyire a víznek. Nem tudom mennyi ideig álltam víz alatt, de éreztem, hogy egyre jobban melegszik testem. Mikor végeztem hagytam vizesen a hajamat, majd körbe csavartam magam egy törülközővel. Ahogy leértem a lépcsőn egyből szemet szúrt, hogy ki van takarítva. Hangok csapták meg fülemet, mikor befordultam a konyhába megpillantottam Suga hátát, ki éppen valami finomat főz az illatok alapján. Megköszörültem torkomat, erre felkapta fejét.
- Ohh Ahri felébredtél? Még nem végeztem, de foglalj csak helyet, mindjárt kész. – Engedelmeskedtem, boldog vagyok, hogy van ki törődik velem. – Jól érzed magad? Nagyon rosszul néztél ki.
- Igen, jobban vagyok, de… nem értem, hová tűntek a sebeim.
- Meggyógyítottam. Remélem nem baj. – Nem értettem, hogy volt képes?! – Látom nem érted, pedig könnyű… mi vámpírok tudunk gyógyítani vérünkkel emberi sebet.
- Wow, erről semmit sem tudtam, de boldog vagyok. Köszönöm, de ez miatt nem kellene megsértened magad.
- Megmondtam… hogy megvédelek, és… már mindenki azt hiszi, hogy hozzám tartozol. Ezt ne felejtsd.
- Suga… igaz, amit tegnap mondtak? Tényleg Jin küldte rám őket?
- Ezt állították… de ez… - Nem hallgattam meg amit mondani szeretett volna, felrohantam az emeletre és magamra kaptam egy egyszerű melegítőt. Mikor végeztem kirohantam a házból, a szomszédházáig meg sem álltam. Hangosan dörömbölni kezdtem az ajtót, majd Jungkook nyitott ajtót. Nem figyeltem oda, hogy éppen mit mond, egyenesen Jint kerestem, majd akkor vettem észre, hogy éppen a lépcsőn jött le. Amint meglátott, láttam rajta, hogy nem érti miért vagyok itt. Köszönni szeretett volna, de akkor nagyot csaptam arcára.
- Te egy faszkalap vagy, minek nézel engem? Hogy van merszed ilyet tenni velem? Ha? Ha meg akarsz szabadulni tőlem, akkor tedd magad. Vagy nincs hozzá bátorságod?
- Miről beszélsz?
- Ne nézz hülyének, tegnap két vérszívó tört be a lakásomba, és megtámadtak. Ha Suga nem lett volna, halott lennék, hála neked.
- Nem úgy nézel ki mint aki haldokolna. – Nem tudtam nem mérges lenni rá, legszívesebben megöltem volna itt helyben. Helyette kitártam karomat.
- Ölj meg, most itt a lehetőség, vess véget a szenvedésemnek, nem is, a tiédnek. – Láttam rajta, hogy nem tetszik viselkedésem. Nem kiabált rám, helyette megragadta csuklómat és maga után húzott a szobájába. Hangosan csapta be magunk után az ajtót. Majd elengedte kezem és hajába túrt.
- Ahri őszinte leszek hozzád, igen… én küldtem rád őket, de nem ezért, csak üzenni szerettem volna, azt mondták, hogy verted őket, így bepöccentek. És meg is öltem az egyiket, ha nem hiszel nekem… nézd meg magad.
- Neked… soha többé nem hiszek el semmit.
- Sajnálom, és bánom… tényleg.
- Én csak azt bánom, hogy megismertelek. – A sírás kerülgetett, elakartam haladni mellette, de akkor nekinyomott a falnak és mélyen megcsókolt. Elakartam taszítani, de hiába minden, túl sok érzést fektettem bele abba, hogy képes legyek egyáltalán ide jönni. Bal keze derekamra vándorolt, hogy közelebb tudjon húzni, míg másik kezével hajamba túrt. A csókunk olyan sokáig tartott, hogy éreztem elgyengülnek lábaim, ha nem tartana nem tudtam volna megállni. Miért hagyom magam, miért nem löktem el? Miért vagy ilyen gyenge Ahri? Miért? Éreztem, ahogy egy könnycsepp hagyta el szememet. Mikor elváltunk Jin letörölte, majd mélyen szemembe nézet.
- Szeretlek. Még soha sem mondtam ki, ez az egyetlen egy szó… amit senkinek sem mondtam még.
- Akkor mond még.
- Szeretlek. Szeretlek. – Ahogy kimondta volna harmadszorra, megcsókoltam. Mind két karomat átfűztem nyakánál, válaszként bele mosolygott csókunkba és átkarolta derekam. Még soha sem éreztem így, de azt hiszem, hogy én is szerelmes vagyok.

12.rész Meglepetés

 Meglepetés

 

Jin

Nem akartam elhinni a látottakat, tudtam én, hogy itt valami nem stimmel. A sok halandó ezért volt ide hívatva, de Ahri miért van köztük? Hogyan került ide? Az emberek kik körül voltak véve izzó szemű vámpírokkal, menekülni szerettek volna, de hiába a nagy igyekezet, körbe vannak véve. Ahrit pedig folyamatosan lökdösik, így néha elvesztem őt. A szívem egyre gyorsabban vert, nem tudtam mihez kezdeni, mit kellene tennem? Ahri nagyon jól tudta, hogy mikkel áll szemben, láttam rajta, hogy fél, de legalább nem volt megrémülve. A vérszívók lassan közeledni kezdtek az emberek felé. Gyors körbenéztem, Angel elfoglalta trónját, hol tökéletesen rálátott a dolgokra, míg a többi nemes vámpír és halandó fentről nézték őket, majd nevetve mutogattak rájuk. Mérgemben a korlátot fogtam, majd megindultam a tömeg felé, de akkor hirtelen megjelent Angel, ki Ahri felé vette az irányt. A nagy tömeg miatt nem tudtam oda érni. Angel megragadta torkát, majd pontosan szemembe nézet. „ Nem kellet volna a közeledbe engedned őt, ő oly törékeny teremtmény.” Meglepődve néztem őt, hogy képes az elméjével beszélni, arra csak a nagyon idős vámpírok képesek. „ Enged el, neki ehhez semmi köze.” Angel elmosolyogta magát, és nagyot lökött Ahrin, ki a földre eset. A többi vámpír felkapta rá tekintetét.
- Meg kellene mentened, könyörögnöd kellene. Miért nem térdelsz le elém, könyörögj. – Minden szem rám szegeződőt, ahogy Ahri-e is, pontosan szemébe néztem, láttam rajta, hogy mennyire meg volt ijedve. – Mire vársz? Talán… egy halandó élete nem jelent neked semmit? – Újra elnevette magát, és leguggolt Ahri elé, majd kezébe vette arcát. Lábaim indultak volna, de Suga erős karja megállított. „ Ne tegye uram, ha megadja neki azt ami kell, soha többé nem lehet önből uralkodó.” Bólintottam, igaza van, nem tehetem meg. Ehelyett támadt egy nagyon jó ötletem. Megindultam a lépcsőn, a tömeg szétvált, ahogy odaértem, így sima ügy volt az oda út.
- Tedd meg… nem érdekel holmi halandó élete. Hiszen annyi ember életéért vagyok már felelős, már számolni sem lehet, miért kellene nekem pont őt megvédenem? – Angel megvolt lepődve, ahogy Ahri is. „ Annyira sajnálom.” Bárcsak eltudnám neki mondai ezeket a szavakat, de sajnos ő nem olyan mint én.
- A nagy Jin, soha sem fogod megadni magad, rendben, te akartad. – Újra megragadta Ahri nyakát, majd egyre jobban felemelte, a végén már nem ért le a lába. Éreztem, hogy a bennem lévő szörny kitörni készül. Angel fogai megnőttek, és egyre közelebb férkőzőt törékeny nyakához.
- ÁLLJ! – A hang hallatán mindenki ledermedt. Suga büszkén lépet le, majd megfogta Angel kezét. – Enged el… ő az én tulajdonom. – Mindenki néma csendben hallgatta a történteket. – Ügye nem akarod magadra uszítani a Vének tanácsát. Mert bennem az ő vére folyik, szóval ő az enyém, ne merj hozzá nyúlni, még akkor sem, ha királynő vagy. De ha nem hiszik el… csak vegyenek egy mély levegőt. – Egy öregember lépet mellénk, Angel pedig elengedte Ahrit, ki levegőért kapkodott. Az öregember persze az egyik Vén volt, ki közelről jól alaposan végig mérte Ahrit.
- Igen-igen, ő Suga harcos asszonya, nem érhet hozzá Királyném. – Angel elkacagta magát. „ Megúsztad Jin, örülj neki, hogy Suga volt ilyen bátor, mert a drága kis szerelmed halott lenne már.”
- Rendben, vége van a mulatságnak, sajnos, de remélem így is jól éreztétek magatok. – Megindultam Ahri felé, de Suga megelőzött.

Suga

Legbelül győzedelmes mosollyal távoztam, oldalalom Ahrival. Szinte éreztem, ahogy Jin végre mögém került, ahogy távolból nézett, ahogy kisétáltam kedvesével az oldalamon. Most mihez fogsz kezdeni Jin, most már nem vagy olyan nagyfiú mi?
- Ahri kint vár egy kocsi, menj azzal haza, majd este meglátogatlak. – Bólintott, majd megindultam visszafelé, ekkor Jin lépet ki a többiekkel az oldalán.
- Remek voltál… de miért avatkoztál közbe?
- Maga király, nagyon jól tudjuk, hogy nem lehet halandó nővel Angel miatt. És mivel én sokkalta több vért vettem magamhoz, így jobban az én illatom érezhető rajta. Így felvállaltam. Ha kiderült volna, hogy maga kavart vele… annak nem lett volna jó vége. – Mindenki helyeselni kezdte tettem.
- Értem, jól tetted… - Megveregette vállam, majd tovább állt. Nagyon jól tudtam, hogy egyáltalán nem örült neki. Mosolyogva mentem tovább. Ahogy beszálltam a lifte két nagydarab férfi bólintott, majd intettem fejemmel és megnyomták a huszadik gombot. Amint felértük meghajolva köszöntek el tőlem. Megigazítottam öltönyöm, majd beléptem a hatalmas nagy ajtón. Aki miatt jöttem az ablaknál állt és kifelé nézte a lemenő holdat.
- Suga… ha nem lettél volna… mihez kezdenék? – Angel mosolyogva fordult meg felém.
- Királyném, én örülök, hogy megegyeztünk.

Pár nappal a bál előtt

Biztos voltam benne, hogy soha többé nem fogok másoktól függeni, nem azért harcoltam ennyit, hogy másoknak a parancsolgatását hallgassam egész életemen át. Így azon kaptam magam, hogy az ő várában találtam magam.
- Suga… micsoda meglepetés. Mi szél hozott, talán Jin küldött?
- Nem, magam jöttem… beszéljünk. – Angel gúnyos mosolyt csalt arcára.
- Gyere beljebb, de remélem nem azért vagy itt, hogy leskelődj utánam!? – Bólintottam, majd bevezetett a kis világába, ahogy gondoltam maga volt a luxus. Minden tiszta vörös volt, arany díszítéssel. Leült az asztalához, én pedig előtte foglaltam helyet. – Kérsz valamit?
- Nem, térjünk a tárgyra.
- Oké, mi lenne az?
- Szabadulj meg Jin-től. – Pár másodpercig némán figyelt, majd hangos nevetésben tört ki.
- Mi? Ez komoly? – Mivel az arcom komoly maradt, így abbahagyta nevetést. – Látom igen. Azt hittem imádod királyod, hiszen oly kedves vagy mindig felé, olyan vagy neki mintha testvérek lennétek.
- Igaz, vagyis ő ezt hiszi, de én nem így vagyok vele. Soha sem kedveltem őt mint király, sőt mint élőlényt sem. Elegem van, hogy folyton velem jön minden egyes hiba miatt.
- Mit akarsz pontosan?
- Te… olyan királyt szeretnél kit irányíthatsz, legyen… érd el, hogy Jin ne legyen király többé, és tegyél engem annak… engem nem érdekel az uralkodás… de bakarom bizonyítani, hogy tévedett.
- Azt akarod, hogy érjem el, hogy ne ő legyen az uralkodó, és tegyelek téged azzá? Mi értelme lenne?
- Parancsolhatsz nekem, azt fogom mondani az én embereimnek amit te akarsz. Cserébe… hadd öljem meg őt, hadd érezze milyen az, ha valaki más parancsolgat neki.
- Tisztában vagy vele… hogy Jin az utolsó tisztavérű? Nem könnyű leszámolni vele, ezt elhiheted. Én mondok mást… letaszítjuk együtt Jint, én leszek az egész vámpír úrnője, Jin pedig szolgád lesz, örökké. Cserébe még… megkapod szerelmét.
- Ahrit? Hah, igen, nem lepődtem meg, hogy tudsz róla… ő az ütőkártyád, Jin nem fogja tétlenül nézni, ahogy kínzod.

Ugyan abban az időben

- Nagyon jól sikerült az első bevetés, Jin már így is nagyon mérges volt. Öröm volt látni, ahogy tétlenül állt mint egy hülye. – Angel boldogan nevetgélt.
- Igen, Jin bármire képes egy olyan nőért kit szeret.

- Ezt… nekem szántad? Hát igen… bolond, ha szerelmes, de mit kellene tennem?

- Elárultad, nem is akárhogy. De tudod… nagyot nevettem rajta.
- Haa… nem árultam el… csak… eldobtam.
- Képes voltál azt hazudni neki, hogy szereted… miközben másoknak dolgoztál.
- Ez így van… miért? Neked nem kellet volna ekkora hatalom? Te is eldobtad most, ügye ezt tudod?
- Tudom, a mai este nagyon jól alakult, bár azt hittem, hogy közénk fog állni, de tévedtem. Talán nem is kedveli annyira, mint amit hittünk volna.
- Lehetséges, hiszen… hiába is tagadja, még mindig érez valamit irántam, csak fél bevallani.
- Én ezt nem hinném, a neved hallatán teljesen megfagy a levegő. – Elmosolyogta magát.
- Lehet, de ha véletlen vissza akarna jönni hozzám… nem lenne ellenemre.
- Akkor érd el. – Felálltam, majd megindultam az ajtó felé, de akkor megállított.
- Szerelmes vagy Ahri-ba? – Megfordultam felé, majd megrándítottam vállamat.
- Lehet.

Amint hazaértem, nem hozzánk indultam meg, hanem Ahri háza felé, a villanyok égtek, szóval biztos voltam benne, hogy nem alszik még. Bekopogtam, de elsőnek nem jött válasz, így ment ez a negyedikig, körbe néztem, pedig biztos voltam benne, hogy bent van. Újra bekopogtam, ekkor egy idegen férfi nyitott ajtót.
- Haver, ha valaki nem nyit ajtót akkor le kellene lépned.
- Ohh, nem akartam zavarni, nem tudtam, hogy vendége van, sajnálom. – Elköszöntem, majd megindultam a lépcső felé, ahogy bezárult az ajtó hátam mögött, megfagytam. Hiszen ő… újra bekopogtam, de nem jött válasz, így nem foglalkoztam vele, berúgtam az ajtót. Ahogy beértem egyből egy tárgyba rúgtam bele, minden tiszta felfordulás volt. Amint felértem a szobájába, megpillantottam őt. Ruhája szét volt szabdalva, és sok helyen meg volt vágva. Haja kócos volt, sminkje több helyen elvolt kenődve. Mellette pedig két vámpírt állt. Mikor észrevettek, egyből támadó pózba helyezkedtek.
- Ohh, csak nem egy hadvezér?
- De… az vagyok, mégis mi a francot műveltek?
- Csak… teljesítjük a parancsot.
- Parancs? Ki adott nektek ilyen parancsot? Ha? Ügye tudjátok, hogy ő az asszonyom.
- Tudjuk, ezért nem is ittunk a véréből.
- Ennyit tudtok mondani?
- Miért, mit kellene, ő egy szajha, ki több faszra vágyik. – Elmosolyogtam magam, majd nekimentem a nagyobbnak, ki az ajtót nyitotta ki az előbb.
- Most jól figyelj ide, nem tudom ki küldött titeket, de jobb, ha nem kezdtek ki velem. – Egyre szorosabban fogtam nyakát, hiába kapálózott az ő ereje semmit sem ér az enyémmel szemben. – Elmondod, vagy azt akarod, hogy megöljelek?
- Oké – nagy nehezen válaszolt, de nem engedtem el – J-Jin volt, a királyunk, ő mondta, hogy leckéztessük meg őt, ennyi az egész. – Jin?

11.rész Meghívó

Meghívó

Jin

Két nap telt el, hogy feladtam Ahri iránt érzet érzéseimet, persze nem tudom pontosan mit is éreztem iránta, talán semmit a testi vonzalmon kívül. De nem is baj, hiszen bármelyik nőt megkaphatom, megvan hozzá minden ami kell. Pénz, hatalom, kinézet. Persze még mindig mérges vagyok rá, és barátomra, ki olyan nekem mint a testvérem. Mégis elárulva érzem magam. A nők számomra csak játékszerek, így gondolok rájuk, soha többé nem akarok komoly érzést táplálni irántuk. Így ha a dolgok komolyabbra fordulnának, otthagyom, és nem keresem többé. Vagyis így gondoltam, mert amióta megismertem Ahrit, a szomszédlányt, teljesen máshogy kezdtem el vélekedni. Folyamatosan az ő ablakát néztem, és azon kaptam magam, hogy a mosolygó arcára gondolok. E két elmúló napon is folyton róla álmodtam. Az álmaim mindig úgy kezdődtek, hogy előttem állt, sírva meresztette rám két gyönyörű szempárt. Majd azon kaptam magam, hogy megindulok felé és szorosan karomba zártam, volt, hogy ellökött, volt, hogy szorosan átölelt. Mindig akkor ébredtem fel, mikor éppen azon voltam, hogy bevalljam neki érzéseimet. Nem tudtam mire vélni a mellkasomba vésődő képeket.
- Uram, levele jött. – Lépet be Monster, majd átnyújtotta a pirosan izzó borítékot. Miről első látásról leírt a vörösök szimbóluma.
- Köszönöm, elmehetsz. – Meghajolt, majd magamra maradtam, ekkor kibontottam a levelet. Egy meghívó állt benne.

Kedves Jin.

Tudom, sőt biztos voltam benne, hogy meglepet megjelenésem, de mi lenne, ha elfelejtenéd a múltat? És újabb tisztalappal indulnánk? Tudom mire gondolsz éppen, hogy soha sem tudnál viszont szeretni. Nem is kérem, de… ne legyen köztünk semmi rossz, tegyél túl rajta, hiszen most ugyan olyan álláspontban vagyok mint te. Remélem, hogy ezt felfogtad, és hogy este eljössz majd a partimra. Minden nemes ember ott lesz, és ha jól akarsz feltűnni a gyűlés előtt… eljössz.

Pá kedves.

Mérgembe összegyűrtem a papírt, majd beledobtam a kukába. Soha többé nem bízok meg benne, így nem is áltatom magam, nem megyek el, csak mert a gyűléssel fenyeget. Felálltam, de ekkor megcsapta a finom illat orromat. Nagyon jól ismertem, mindennél jobban ismerem. Kinéztem az ablakon, hol ő állt az erkélyen, kezében boros pohár. Mivel este van, így csak a holdfény világította be arcát, de még így is gyönyörű volt. Haját pedig az éj halk szele fújdogálta. Lassan kiléptem én is az erkélyre, majd mikor észrevett szomorú tekintett váltotta le a komoly, elkalandozó arcát.
- Szia Ahri, hogy vagy? – Felém intette kezében lévő poharát.
- Ahogy látod, alkoholba fojtom bánatom. Nem iszol velem?
- Nem iszok, ma nincs hozzá hangulatom. – Elmosolyogta magát, de nem a színtiszta, hanem a hamis, nemtörődöm mosolyával. – Látom nincs jó hangulatot.
- Igen, ma szar napom volt, így hamarabb végeztem, így itthon vagyok egyedül. Jin… még mindig haragszol?
- Nem… csak nem akarok veled lenni, ennyi… meguntalak. – Nagyon jól leplezte tekintetét, ugyan olyan komoly maradt, mint volt.
- Értem, sajnálom… hogy Suga és én… nem is, csak Suga akarta, őszinte leszek. Akartam én is, de nem tettem volna meg.
- Én megértem, nem is ez a gond… hanem az, hogy egy véren osztozok vele. Két védelmeződ van, és ez veszély rád nézve. Azt fogják hinni, hogy különleges vagy, és ez miatt egy csomó vámpír a nyakadba fog lógni, ez eljutott a tudatódik? De, ha akarod elmondom úgy, hogy egy tíz éves is megértse. Van egy nyúl… szépen sétál az erődben, mikor megmarja egy róka… szegény megmenekült… de akkor az éhező vadállatok megérezték az édes hús szagát. Így a kis nyuszi, azon kapta magát, hogy mindenhol vár rá egy sötét, kiéhező fenevad. Nah, érted?
- Szerinted… ezt én akartam így? Azt akartam, hogy vámpírok rajongjanak körül? Minek nézel? Te voltál az ki közvetlen megszólított, te voltál az, ki mind végig hazudott. De tudod… még így is melletted voltam… más halandók elkiáltva üvöltötték volna, hogy szörnyeteg… mert az vagy. Egy nem ide illő fenevad. – Ezt az egyetlen egy szót nem akartam tőle hallani, hogy fenevad, de tudtam, hogy ő sem különbőzik másoktól.
- Oké, legyen így… úgy teszek mintha nem ismernélek, te pedig cserébe tegyél úgy mintha nem is láttál volna, mintha mi vámpírok nem léteznénk, szerintem ez így elfogadható. – Nem szólt, még csak rám sem nézet. Így szó nélkül hagyott magara. Talán jobb is így.

Másnap este a fiúk együtt léptek be ajtómon. Fogalmam sem volt mit akarnak, de talán jobb lett volna, ha nem is tudom meg. Magam ültem a kényelmes székemben, míg komornyikom a friss vért öntötte ki nekem poharamban. Közben a papírokat tanulmányoztam, mit még J-Hope adott nekem tegnap kezembe. A fiúk kényelmesen helyet foglaltak szokásos helyükön. Nem szóltak egy szót sem, megvárták míg végeztem munkámmal. A papírt ledobtam az asztalra, majd kezembe vettem poharam.
- Mondjátok… ha együtt szoktatok bejönni akkor valami fontosat akartok. – Monster felállt, majd felnyújtott egy ismerős papírt.
- Miért nem szólt róla? Ez egy fontos esemény.
- Tudom, de nem megyünk el. – Mind a hatan felháborodva néztek rám. – Tudom, hogy ez egy fontos esemény… de nem vagyok rászorulva a gyűlés támogatására. Ha tudnátok nem vagyok olyan uralkodó, soha sem térdelek le senki előtt. Nem hódolok be.
- De királyom… ha nem megyünk el… azt fogják hinni, hogy lázadunk, és nemet mondunk az öregeknek (a gyűlés emberi, kik vámpírok, de nagyon öregek, így csak elméjükkel tudnak már gyilkolni, de szavuk ugyan olyan, mintha a király maga mondaná), akkor mihez fogunk kezdeni?
- Ha féltek – felálltam – menjetek el, nem tartalak vissza titeket. Menjetek. – Megittam a pohárban lévő vért, majd megindultam kifelé, de akkor Suga szavai megállítottak.
- Ahri is ott lesz. Méghozzá Angel miatt. – Nem tudtam nem oda figyelni. Suga felé fordultam.
- Ne és? Mihez kezdjek vele? Biztos ismerik egymást. – Legbelül szétmart a tudat, és ezernyi kérdés cikázott bennem. Miért megy Ahri, és honnan ismeri Angelt? Egy dolgot tehetek, hogy megtudjam… én is elmegyek ma este.

Ahogy lement a nap, mind a heten egyszerre álltunk neki készülődni. Fekete kasmír öltönyt választottam, mi teljesen testemre simult, alá pedig vérvörös inget, mi jól kiadta fehér bőröm. Hajam felzseléztem, mi időssebbé varázsolt. Persze az ott lévők majdnem mind vámpírok, így ők mind tudják mennyi idős is vagyok pontosan. Legvégül egy édes illatú parfümöt fújtam magamra. Amint készen voltam lementem a többiekhez, kik már teljes öltözékben vártak rám.
- Nagyon jól néz ki uram. – Mondta V, ki incselkedve hajolt meg előttem.
- Ha nem tudtad volna, én mindig jól nézek ki. – Mondtam, miközben mellkasára csaptam. Amint kiléptünk egy hatalmas fekete limuzin gördült elénk. A fiuk nagyon megörültek a látottakon, majd intettem, hogy szálljanak be. Nem kellet noszogatnom őket. Mikor mind a heten elfoglaltuk a helyünket, intettem a sofőrnek, hogy indulhatunk. Egyből tudtuk mikor érkeztünk meg, hiszen sorjában álltak a nagyobbnál-nagyobb limuzinok sora, volt honnan nők csoportosan szálltak ki, hol pár vagy éppen egy elég híres sztár, feltaláló vagy éppen elnök tűnt fel. Mindenki a legcsinosabb ruháját, ékszerét halászta elő erre az estére, hiszen itt nagyon sok olyan ember van, kiből nagyon jó üzletet lehet kicsikarni. Persze itt olyan emberek vannak, kiknek halomnyi pénzük van. Míg a férfiak az üzlet miatt jöttek, addig a nők ruhájával, ékszerével dicsekedni, azon megy a harc, hogy kinek van a legújabb, vagy a legdrágább dizájn. Amint beléptünk rengeteg ismerős arc bukkant fel, kik mosolyogva üdvözöltek. Rengeteg halandó volt ma köreinkben, mi számomra nagyon furcsa volt. Hiszen általában az ilyen estékre olyan embereket hívnak meg, kik tisztában vannak a vámpír szóval, vagy közük van hozzá, de ma biztos voltam benne, hogy olyan halandók is vannak itt, kik azt sem tudják milyen helyen vannak. Majd megpillantottam őt, ki miatt eljöttem erre a pocsék estére. Éppen a vörös szőnyeggel leterített hatalmas fehér, aranyozott lépcsőn jött lefelé. Ruhája aranyszínben pompázott, minek anyagja minden formában csillogott, ahogy a fény rávetült. Haja tökéletes be volt állítva, ahogy tökéletes sminkje még szebbé tette az alapból gyönyörű arcát. Maga volt a tökély, megindultam felé, hogy lekérhessem egy táncra, de mire odaértem Angel állt elém.
- Omo, nem hittem volna, hogy eljön.
- Pedig itt vagyok, azt hitted kihagynám?
- Igen, jól ismerlek… te nem jársz ilyen helyekre. – Míg Ahri gyönyörű volt, ő annál csúnyább. Bár sok férfi még így is csorgatta rá nyálát. Teste sokkalta erősebb és markánsabb lett, mióta vámpírrá vált. Ruhája éjfekete volt, mi passzol idomaira, így jobban kiadva mindent. Haja loknikban logót vállára, mit semmi anyag nem fedett. – Mellesleg, van egy meglepim. Nem furcsa, hogy ennyi halandó van itt?
- De… akartam is kérdezni.
- Oké, mert a meglepim része, figyeld csak. – Amint elvonult, Ahrit kezdtem keresni a tömegben, de akkor megpillantottam Sugat.
- Suga, valami itt készülődik, érzem.
- Igen uram, nekem se tetszik sok minden, valamiért ez a bál olyan más.
- Így van, nagyon sok olyan ember van itt, kinek nem kellene, és ami fontos, hogy Angel emberei mindenhol ott vannak, tartsd őket szemmel, mond a többieknek is. – Meghajolt, majd távozott, de ekkor a fények kialudtak. Majd egy pontra összpontosított, Angel-re.
- Kedves vendégeim, olyan jól érzem ma este magam, remélem önök is így vannak vele, de ami a legfontosabb, hogy készültem egy meglepetéssel. Most… olyan részesei lehetnek, mit talán soha sem fognak élőbe látni. – Elmosolyogta magát, mitől a hideg is kirázott, majd a fények újra felgyúltak, de színe pirosan éget. Mikor újra lehetett látni, egy csomó hulla feküdt a földön vérben fürödve. Mindenki sikítani kezdet kik a körben álltak a sok hulla körül. Ekkor eset le, hogy kik a körben állnak, ők a vacsorák… és Ahri is ott van.