12.rész Meglepetés

 Meglepetés

 

Jin

Nem akartam elhinni a látottakat, tudtam én, hogy itt valami nem stimmel. A sok halandó ezért volt ide hívatva, de Ahri miért van köztük? Hogyan került ide? Az emberek kik körül voltak véve izzó szemű vámpírokkal, menekülni szerettek volna, de hiába a nagy igyekezet, körbe vannak véve. Ahrit pedig folyamatosan lökdösik, így néha elvesztem őt. A szívem egyre gyorsabban vert, nem tudtam mihez kezdeni, mit kellene tennem? Ahri nagyon jól tudta, hogy mikkel áll szemben, láttam rajta, hogy fél, de legalább nem volt megrémülve. A vérszívók lassan közeledni kezdtek az emberek felé. Gyors körbenéztem, Angel elfoglalta trónját, hol tökéletesen rálátott a dolgokra, míg a többi nemes vámpír és halandó fentről nézték őket, majd nevetve mutogattak rájuk. Mérgemben a korlátot fogtam, majd megindultam a tömeg felé, de akkor hirtelen megjelent Angel, ki Ahri felé vette az irányt. A nagy tömeg miatt nem tudtam oda érni. Angel megragadta torkát, majd pontosan szemembe nézet. „ Nem kellet volna a közeledbe engedned őt, ő oly törékeny teremtmény.” Meglepődve néztem őt, hogy képes az elméjével beszélni, arra csak a nagyon idős vámpírok képesek. „ Enged el, neki ehhez semmi köze.” Angel elmosolyogta magát, és nagyot lökött Ahrin, ki a földre eset. A többi vámpír felkapta rá tekintetét.
- Meg kellene mentened, könyörögnöd kellene. Miért nem térdelsz le elém, könyörögj. – Minden szem rám szegeződőt, ahogy Ahri-e is, pontosan szemébe néztem, láttam rajta, hogy mennyire meg volt ijedve. – Mire vársz? Talán… egy halandó élete nem jelent neked semmit? – Újra elnevette magát, és leguggolt Ahri elé, majd kezébe vette arcát. Lábaim indultak volna, de Suga erős karja megállított. „ Ne tegye uram, ha megadja neki azt ami kell, soha többé nem lehet önből uralkodó.” Bólintottam, igaza van, nem tehetem meg. Ehelyett támadt egy nagyon jó ötletem. Megindultam a lépcsőn, a tömeg szétvált, ahogy odaértem, így sima ügy volt az oda út.
- Tedd meg… nem érdekel holmi halandó élete. Hiszen annyi ember életéért vagyok már felelős, már számolni sem lehet, miért kellene nekem pont őt megvédenem? – Angel megvolt lepődve, ahogy Ahri is. „ Annyira sajnálom.” Bárcsak eltudnám neki mondai ezeket a szavakat, de sajnos ő nem olyan mint én.
- A nagy Jin, soha sem fogod megadni magad, rendben, te akartad. – Újra megragadta Ahri nyakát, majd egyre jobban felemelte, a végén már nem ért le a lába. Éreztem, hogy a bennem lévő szörny kitörni készül. Angel fogai megnőttek, és egyre közelebb férkőzőt törékeny nyakához.
- ÁLLJ! – A hang hallatán mindenki ledermedt. Suga büszkén lépet le, majd megfogta Angel kezét. – Enged el… ő az én tulajdonom. – Mindenki néma csendben hallgatta a történteket. – Ügye nem akarod magadra uszítani a Vének tanácsát. Mert bennem az ő vére folyik, szóval ő az enyém, ne merj hozzá nyúlni, még akkor sem, ha királynő vagy. De ha nem hiszik el… csak vegyenek egy mély levegőt. – Egy öregember lépet mellénk, Angel pedig elengedte Ahrit, ki levegőért kapkodott. Az öregember persze az egyik Vén volt, ki közelről jól alaposan végig mérte Ahrit.
- Igen-igen, ő Suga harcos asszonya, nem érhet hozzá Királyném. – Angel elkacagta magát. „ Megúsztad Jin, örülj neki, hogy Suga volt ilyen bátor, mert a drága kis szerelmed halott lenne már.”
- Rendben, vége van a mulatságnak, sajnos, de remélem így is jól éreztétek magatok. – Megindultam Ahri felé, de Suga megelőzött.

Suga

Legbelül győzedelmes mosollyal távoztam, oldalalom Ahrival. Szinte éreztem, ahogy Jin végre mögém került, ahogy távolból nézett, ahogy kisétáltam kedvesével az oldalamon. Most mihez fogsz kezdeni Jin, most már nem vagy olyan nagyfiú mi?
- Ahri kint vár egy kocsi, menj azzal haza, majd este meglátogatlak. – Bólintott, majd megindultam visszafelé, ekkor Jin lépet ki a többiekkel az oldalán.
- Remek voltál… de miért avatkoztál közbe?
- Maga király, nagyon jól tudjuk, hogy nem lehet halandó nővel Angel miatt. És mivel én sokkalta több vért vettem magamhoz, így jobban az én illatom érezhető rajta. Így felvállaltam. Ha kiderült volna, hogy maga kavart vele… annak nem lett volna jó vége. – Mindenki helyeselni kezdte tettem.
- Értem, jól tetted… - Megveregette vállam, majd tovább állt. Nagyon jól tudtam, hogy egyáltalán nem örült neki. Mosolyogva mentem tovább. Ahogy beszálltam a lifte két nagydarab férfi bólintott, majd intettem fejemmel és megnyomták a huszadik gombot. Amint felértük meghajolva köszöntek el tőlem. Megigazítottam öltönyöm, majd beléptem a hatalmas nagy ajtón. Aki miatt jöttem az ablaknál állt és kifelé nézte a lemenő holdat.
- Suga… ha nem lettél volna… mihez kezdenék? – Angel mosolyogva fordult meg felém.
- Királyném, én örülök, hogy megegyeztünk.

Pár nappal a bál előtt

Biztos voltam benne, hogy soha többé nem fogok másoktól függeni, nem azért harcoltam ennyit, hogy másoknak a parancsolgatását hallgassam egész életemen át. Így azon kaptam magam, hogy az ő várában találtam magam.
- Suga… micsoda meglepetés. Mi szél hozott, talán Jin küldött?
- Nem, magam jöttem… beszéljünk. – Angel gúnyos mosolyt csalt arcára.
- Gyere beljebb, de remélem nem azért vagy itt, hogy leskelődj utánam!? – Bólintottam, majd bevezetett a kis világába, ahogy gondoltam maga volt a luxus. Minden tiszta vörös volt, arany díszítéssel. Leült az asztalához, én pedig előtte foglaltam helyet. – Kérsz valamit?
- Nem, térjünk a tárgyra.
- Oké, mi lenne az?
- Szabadulj meg Jin-től. – Pár másodpercig némán figyelt, majd hangos nevetésben tört ki.
- Mi? Ez komoly? – Mivel az arcom komoly maradt, így abbahagyta nevetést. – Látom igen. Azt hittem imádod királyod, hiszen oly kedves vagy mindig felé, olyan vagy neki mintha testvérek lennétek.
- Igaz, vagyis ő ezt hiszi, de én nem így vagyok vele. Soha sem kedveltem őt mint király, sőt mint élőlényt sem. Elegem van, hogy folyton velem jön minden egyes hiba miatt.
- Mit akarsz pontosan?
- Te… olyan királyt szeretnél kit irányíthatsz, legyen… érd el, hogy Jin ne legyen király többé, és tegyél engem annak… engem nem érdekel az uralkodás… de bakarom bizonyítani, hogy tévedett.
- Azt akarod, hogy érjem el, hogy ne ő legyen az uralkodó, és tegyelek téged azzá? Mi értelme lenne?
- Parancsolhatsz nekem, azt fogom mondani az én embereimnek amit te akarsz. Cserébe… hadd öljem meg őt, hadd érezze milyen az, ha valaki más parancsolgat neki.
- Tisztában vagy vele… hogy Jin az utolsó tisztavérű? Nem könnyű leszámolni vele, ezt elhiheted. Én mondok mást… letaszítjuk együtt Jint, én leszek az egész vámpír úrnője, Jin pedig szolgád lesz, örökké. Cserébe még… megkapod szerelmét.
- Ahrit? Hah, igen, nem lepődtem meg, hogy tudsz róla… ő az ütőkártyád, Jin nem fogja tétlenül nézni, ahogy kínzod.

Ugyan abban az időben

- Nagyon jól sikerült az első bevetés, Jin már így is nagyon mérges volt. Öröm volt látni, ahogy tétlenül állt mint egy hülye. – Angel boldogan nevetgélt.
- Igen, Jin bármire képes egy olyan nőért kit szeret.

- Ezt… nekem szántad? Hát igen… bolond, ha szerelmes, de mit kellene tennem?

- Elárultad, nem is akárhogy. De tudod… nagyot nevettem rajta.
- Haa… nem árultam el… csak… eldobtam.
- Képes voltál azt hazudni neki, hogy szereted… miközben másoknak dolgoztál.
- Ez így van… miért? Neked nem kellet volna ekkora hatalom? Te is eldobtad most, ügye ezt tudod?
- Tudom, a mai este nagyon jól alakult, bár azt hittem, hogy közénk fog állni, de tévedtem. Talán nem is kedveli annyira, mint amit hittünk volna.
- Lehetséges, hiszen… hiába is tagadja, még mindig érez valamit irántam, csak fél bevallani.
- Én ezt nem hinném, a neved hallatán teljesen megfagy a levegő. – Elmosolyogta magát.
- Lehet, de ha véletlen vissza akarna jönni hozzám… nem lenne ellenemre.
- Akkor érd el. – Felálltam, majd megindultam az ajtó felé, de akkor megállított.
- Szerelmes vagy Ahri-ba? – Megfordultam felé, majd megrándítottam vállamat.
- Lehet.

Amint hazaértem, nem hozzánk indultam meg, hanem Ahri háza felé, a villanyok égtek, szóval biztos voltam benne, hogy nem alszik még. Bekopogtam, de elsőnek nem jött válasz, így ment ez a negyedikig, körbe néztem, pedig biztos voltam benne, hogy bent van. Újra bekopogtam, ekkor egy idegen férfi nyitott ajtót.
- Haver, ha valaki nem nyit ajtót akkor le kellene lépned.
- Ohh, nem akartam zavarni, nem tudtam, hogy vendége van, sajnálom. – Elköszöntem, majd megindultam a lépcső felé, ahogy bezárult az ajtó hátam mögött, megfagytam. Hiszen ő… újra bekopogtam, de nem jött válasz, így nem foglalkoztam vele, berúgtam az ajtót. Ahogy beértem egyből egy tárgyba rúgtam bele, minden tiszta felfordulás volt. Amint felértem a szobájába, megpillantottam őt. Ruhája szét volt szabdalva, és sok helyen meg volt vágva. Haja kócos volt, sminkje több helyen elvolt kenődve. Mellette pedig két vámpírt állt. Mikor észrevettek, egyből támadó pózba helyezkedtek.
- Ohh, csak nem egy hadvezér?
- De… az vagyok, mégis mi a francot műveltek?
- Csak… teljesítjük a parancsot.
- Parancs? Ki adott nektek ilyen parancsot? Ha? Ügye tudjátok, hogy ő az asszonyom.
- Tudjuk, ezért nem is ittunk a véréből.
- Ennyit tudtok mondani?
- Miért, mit kellene, ő egy szajha, ki több faszra vágyik. – Elmosolyogtam magam, majd nekimentem a nagyobbnak, ki az ajtót nyitotta ki az előbb.
- Most jól figyelj ide, nem tudom ki küldött titeket, de jobb, ha nem kezdtek ki velem. – Egyre szorosabban fogtam nyakát, hiába kapálózott az ő ereje semmit sem ér az enyémmel szemben. – Elmondod, vagy azt akarod, hogy megöljelek?
- Oké – nagy nehezen válaszolt, de nem engedtem el – J-Jin volt, a királyunk, ő mondta, hogy leckéztessük meg őt, ennyi az egész. – Jin?