1.rész A szomszédfiú

A szomszédfiú 

Amikor az ember egyedül él, nincsenek szabályok. Nem kell senkihez sem alkalmazkodni. Sokan irigyek ez miatt rám, viszont nekik fogalmuk sincs milyen egyedül lenni, minden nap a sötét, hatalmas házban. Milyen érzés mikor az ember fáradtan esik be az ajtón, és nincs ki üdvözölje, meleg étellel várva. Mindezek mellett nem vagyok boldogtalan, édesanyám a halálos ágya mellett azt mondta nekem, hogy ha valami bánt, akkor is mosolyogjak, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt eltervezi az ember, ne adjam fel. Régóta az-az álmom, hogy egyszer híres modell legyek, de már feladtam, ott a 25 feletti nőket öregnek nevezik, szerintük nekik már nincs lehetőségük, hogy sokáig csinálják. Volt olyan cég, hol maga az elnök szexuálisan zaklatott. Így feladtam, egy kisebb cégnél kezdtem el dolgozni asszisztensként. Sokszor kellet túróráznom, de a fizetésem elég jó, hogy eltartsam magam. A ház ahol élek, egy csendes kis utcán fekszik, kiskorom óta itt élek, ide születtem, így szüleim halála után sem váltam meg tőle. Mivel szüleim gondoskodtak arról, hogy jó életem legyen, nem sokat kellett eddig költenem a házra, minden a legdrágább bútorral volt ellátva. Maga volt a luxus, talán ezért is szeretnek hozzám átjönni a barátaim, sokszor átugranak és egy kis medencés partit rendezünk. Imádok itt lakni, és semmi pénzért nem adnál el, igaz a ház túl nagy nekem, hiszen egyedül élek, de nincs szívem megválni tőle, még így sem.

Mint mindig most is lusta vagyok felkelni, az ágy könyörgőt, hogy maradjak. Az órám hiába harsogta túl az egész házat, számomra olyan volt mint egy altatódallam. Soha sem voltam az a korán kellő típus, szerettem lustálkodni, még akkor is, ha már egyáltalán nem vagyok álmos. Minden reggelem így indult, nehezen kinyomtam az órát, mikor már kezd az agyamra menni, majd kócos hajjal, nagy nehezen felkeltem. Az ágyon még vagy tíz percig néztem ki a fejemből, mikor elhatározom, hogy elindulok le a konyhába. A lépcsőfokokat nagy nehezen tettem meg, talán tényleg kezdek öregedni. A konyhába érve a hűtőhöz csoszogtam, és kivettem magamnak egy kis tejet. Egy húzásra ledöntöttem, majd megindultam a fürdőbe, ahogy a tükörbe néztem ugyan az a látvány fogadott mi minden reggel. A hajam szanaszét, bőröm sápadt, ajkamra pedig nyál száradt. Magam is undorítónak találom ilyenkor magam, nem értem, hogy miért rajonganak értem a férfiak. Ha férjem lenne és így meglátna reggel, elkezdene verni, mert azt hinné, hogy valami szörnyeteg vagyok. Megráztam fejem, majd a zuhany alá álltam, ilyenkor nagyon jól esik egy kis meleg zuhany. A zuhany alatt állva, éneklésbe kezdtem, hát a hangom sem valami kellemes, ezt én nagyon jól tudom. Mikor végeztem, feldobtam a puccos ruhám, ami nem más volt, mint egy rövid miniszoknya, minek az anyagja bőr, teljesen testemre feszült, de én ebben éreztem jól magam. A felsőnek egy könnyebb anyagú ruhát választottam, hiszen a hangsúly a szoknyámon legyen. Egy hozzá valló cipőt választottam, minek egész anyagja csillámmal volt díszítve. Mikor elkészültem, egy könnyebb sminket dobtam magamra, hajamat pedig hagytam a vállamra lógva. Felkaptam kifelé menet a táskám, majd a kocsim kulcsát, és elindultam. Mikor kiértem egy fekete nagy kocsi gurult a szomszéd háza elé. Furcsának találom, mert soha sem láttam még errefelé. Mindegy, megrántottam vállam.
- Kisasszony, elnézést. – Épp szálltam volna be a kocsimba, mikor egy idősférfi leszólított.
- Igen, segíthetek?
- Ohh, a szomszédba ma este új lakok költöznek. Viszont, én este nem érek rá, oda tudná nekik adni a kulcsot? Nagy szívesség lenne.
- Új szomszédok? Nem is hallottam róla, de persze, de baj, ha későn érek haza?
- Dehogy, ők is későn érkeznek, még egyszer köszönöm. – Meghajolt, majd magamra hagyott. Hmm, új lakok, erre kíváncsi vagyok. Az utóbbi szomszédjaim nem voltak valami kedvesek, agyilag kikészültem tőlük, de a fiatalbbik fiú nagyon tetszetős volt. De többet tőle sem akartam egy éjszakánál. Jó volt, de elég is volt, de nem értem, hogy a férfiak miért akarnak egy éjszakánál többet? Sokszor az a monda járja, hogy a férfiak kihasználják a nőket, mert csak egy éjszakára kellünk nekik. Viszont én máshogy gondolkodom, nem vagyok felkészülve egy komoly kapcsolatra, és ha két illető többet tölt egy éjszakánál, abból csak szánalmas érzelmek lesznek. Nekem pedig abból nem kell.

Este tíz körül végeztem a munkával, egyből hazának vettem az utam. Már nagyon kíváncsi vagyok, kik az új szomszédjaim. Vajon már megérkeztek? Remélem igen, mert már a melegágyban szeretnék lenni. Mikor megérkeztem a ház üresen állt, sehol egy égő lámpa, remek. Most várhatok, nem szeretek várni. Talán ezért nem ment a sok randi egyszerre, mi az már, ha a férfi késik el? Az csak egyet jelent, többet néz tükörbe, mint én magam, az ilynek számomra tabutémák. Lezuhanyoztam, és ledőltem a tévé elé, kezemben nasival. Már majdnem elaludtam, mikor autó hangokat hallottam meg, felugrottam, majd kirohantam a ház elé. De mire kiértem sehol sem volt senki, a házban pedig éget a lámpa. Remek, van kulcsuk, ohh hogy a… ezért vártam ilyen sokáig? Mikor holnap kell mennem dolgozni? Mérgesen trappoltam vissza a házba, és hangosan becsaptam az ajtót. Már két óra, le kellene feküdnöm, de egy baj van… hogyan fogok felkelni? Ledőltem az ágyba, és mosolyogva húztam magamra a takarót, már az álmok szélén jártam, mikor hangos zaj felébresztett. Mi a franc ez? Felkeltem és kinéztem az ablakon.
- Mi ez a sok ember? Baszki három óra, komoly, hogy ilyenkor kell tartani a bulit? Aludni akarok. – Hajamba túrtam mérgemben, majd újra ledőltem, de a zene nem akart halkulni, pedig már lassan négy óra, három óra múlva kelnem kell, és még semmit sem aludtam. De ezt az egyet ma elnéztem, holnap már akkor legalább nem lesz és nyugodtan aludhatok. A zene hajnali ötig szólt, mikor hirtelen néma csend lett, az emberek lassan elszállingóztak, a szomszédjaim meg lefeküdtek aludni. Azt hittem, hogy egy nap lesz ilyen borzalmas éjszakám, de tévedtem, már négy napja, hogy beköltöztek, nappal nem lehet őket látni, mintha éjjeli lények lennének, nappal mintha felszívódnának, hiába dörömbölök az ajtón, soha sem jött válasz. A negyedik nap is pontosan éjfélkor kezdődőt a buli, mint minden nap, az idegeim romokban, nem fogom tűrni, furcsálltam, hogy a többi szomszéd nem szólt eddig. Majd én megteszem, felkaptam dzsekimet, majd kirohantam a dermesztő hidegbe. Az ajtó előtt állva jól szemügyre vettem a garázs előtt álló luxus kocsikat. Az biztos, hogy nem szegények. Elsőnek finomak kopogtam, majd megnyomtam a csengőt, mivel nem hallották dörömbölni kezdtem. Lehet, hogy hangos a zene, de nem hiszem el, hogy senki sem hallja a kiáltásomat. Több percig állhattam egymagam az ajtó előtt, mikor valaki hirtelen kitárta az ajtót. Egy fiatal szépfiú volt az, arcán nagy mosollyal.
- Miben segíthetek szépség?
- Szépség? Khm… a nevem Song Ah Ri, a szomszédba lakom, a zene túl hangos, nekem pedig korán kell kelnem, elnéztem a hétfői napot, a keddet, a szerdát, de a mai az már sok, minden nap így fog menni? Ti soha sem pihentek?
- Ohh, sajnálom… HYUNG. – A hirtelen kiabálásától megijedtem, majd egy férfi jött le a lépcsőn, még soha sem láttam hozzá fogható teremtmény. Maga volt a megtestesült férfi. Zöldes haja nagyon jól passzolt fehér arcához, szeme éjfekete, mibe, ha belenéz egy lány, teljesen elveszik. Arcszerkezete tökéletesen volt megalkotva. Teste karcsú, és egyben izmos. Megállt előttem, majd az ajtónak dőlt bal vállával.
- Igen, segíthetek?
- Csak-csak nem lehetne egy kicsit levenni a hangerőből?
- Nem, de ha gondolja, szívesen bejöhet. Elfér még egy bige. – Közelebb hajolt, oly annyira, hogy éreztem finom leheletét. Jobb kezébe vette egyik hajtincsemet, és orrához emelte, és mély levegőt vett. – Finom, kellemes. – Teljesen elvesztem azokban az íriszekben. Még soha sem babonázott meg ennyire egy férfi, de ő… teljesen más, érzem. Észre sem vettem, hogy behúzott a házba, csak akkor mikor hideg kezével levette rólam kabátom. – Helyezze magát kényelembe, mindjárt jövök.
- Én… - Szólni szerettem volna, de addigra eltűnt. Istenem, mit keresek itt? Egyszer jártam ebben a házban, de akkor sem így nézek ki, jól rendbe szedték az biztos. Beljebb mentem, hol a zene egyre hangosabban szólt. Túl sokan vannak itt, mintha egyre többen lennének, nők, férfiak nyomultak egymásra. A zenére teljesen egybeolvadtak. Undorodom az ilyentől. Mivel nem tudok tovább menni megálltam egy helyben, akkor valaki megragadta csípőm két kezével és egy rántással magához rántott, ijedtemben felkiáltottam. Éreztem meredező férfiasságát, mit teljesen nekem préselt. Nyakamba fúrta arcát, és mégy levegőt vett.
- Hmm, de rohadt finom, már ott kint megéreztem, meg kell kóstolnom. – Miről beszél? Baloldalra fordítottam fejem, hol egy férfi éppen éles agyarait mélyesztette a lány bőrébe. Nem akartam hinni szememnek, elkiabáltam magam, majd valahogy ellöktem az idegent és futni kezdtem kifelé. Mégis hol a pokolban vagyok? Feltéptem az ajtót, és meg sem álltam a házamig, jól bezártam minden egyes ajtót. Majd elhúztam a függönyöket, minek kellett neked oda menned Ahri? Biztos képzelődtem, ugye? Fel akartam kapcsolni a villanyt, mikor valaki megfogta kezem. Hirtelen nem tudtam mihez kezdeni, valaki van a házban, és éppen itt áll szorosan a hátam mögött. Nem kiabáltam, de nem is mertem hátra nézni.
- Miért ment így el? Pedig meg akartam mutatni a vendégszeretetemet. – Ő az, a férfi ki teljesen megbabonázott. – Úgy látszik, itt kell megmutatnom. – Kezemet elengedte, majd megfordított és a falnak nyomott.
- Mi-mit akar? Hogyan-hogyan jött be?
- Shh… teljesen megbabonáztál… abban a percben mikor megláttalak, tudtam… hogy egy nap az enyém leszel. – Íriszébe néztem, mi már nem fekete volt, hanem pirosan világított. Metszőfoga pedig kétszeresére nőtt. – Kellesz. – Ő egy… vámpír?
- Ki-kivagy?
- A szomszédfiú.