10. rész Vágy

Vágy 

 Jin

Ahogy kezemmel poharamért nyúltam megállt a világ, a szél szélsebesen hatolt a függönyön át. Felpillantottam, tudtam, éreztem, hogy az egész világ ellenem fordult, csak is erre tudtam gondolni. Csak arra tudtam gondolni, hogy „ne, ne tedd meg, kérlek… állj meg”. Hiába reménykedtem, éreztem, ahogy fogát kedvesem nyakába mélyesztette. Ekkor tört el bennem valami, mérgesen a falnak csaptam a kezemben ütköző tárgyat, mi több darabként hullott szét. Mérgesen fújtattam, mint valami örült, látásom elhomályosodót, mindent pirosan kezdtem látni. Agyam csak egyre tudott gondolni „ölnöm kell”. Ahogy kimondtam szélsebesen csaptam ki ablakom, hogy jobban kiférjek, majd egy hatalmasat ugrottam, így pontosan Ahri ablaka előtt landoltam az erkélyen. Remegő kezemmel téptem fel a célom előtt álló hatalmas ablakot. De a kezem nem a félelem miatt remegett, hanem a düh miatt. Izzó szemekkel léptem egyre beljebb a szobába, a látványtól lesokkoltam. Suga asszonyomon feküdt, kinek véres volt nyaka, és szoknyája teljesen fel volt tűrve. Sugan nem volt felső, és nadrágja ki volt gombolva. Nem hittem saját szememnek, a legjobb emberem-ellenem fordult, azzal, hogy asszonyomra emelte kezét. Nem az bántott, hogy forró vágyak hajtották Ahri iránt, hanem az, hogy képes volt utánam inni véréből. Pedig minden vámpír nagyon jól tudja, ez egy nagyon fontos szabály. Ha egy vámpír megkóstol egy halandó nő vérét, azzal megpecsételi, és a férfi saját illata lengi be a nőt, így minden másik férfi vámpír, ki utána vágyakozna, nem közelíti meg, de ha mégis, azzal kihívja maga ellen. Láttam rajuk, hogy megvoltak lepődve, Ahri gyors lerántotta szoknyáját, majd lelökte Sugat magáról, mintha misem történt volna, felállt. Csak is miatta fogtam vissza magam, ha nem lett volna, Suga rég halott lenne.
- Ahri… kimennél?
- Nem, ez az én házam, és elegem van, hogy folyton az engedélyem nélkül törsz be.
- Én? Akkor ő mit keres itt, és miért turkált a szoknyád alatt? Ha?? – Tiszta erőből kiabáltam, fogalmam sem volt, hogy így ki fogok akadni, hiszen semmi érzés nem kötött e nő iránt, de talán tévedtem. Nem csak a szex miatt közelítettem meg, hanem a szívem miatt is, ezt már jól tudtam.
- Miért kiabálsz? Emlékszel… csak a szex köt minket össze, felőlem azzal kefélsz akivel akarsz, akkor hadd tegyem én is azt. – Nem akartam elhinni miket mond, emlékszem, hogy megmondtam neki, hogy csak engem használhat fel vágyai iránt. Többé nem akarok, és nem is tudok bízni benne, tudom, hogy nem jártunk, de képes lettem volna érte mindenre.
- Oké, legyen így, ezek után ne is keress, felőlem azt csinálsz Suga-val amit akarsz, de remélem azt tudod, hogy most egyszerre két férfival vagy összekötve. Ami egyet jelent… veszélyben vagy, de én nem leszek, hogy megvédjelek. – Nem tudtam tovább nézni arcát, féltem, hogy visszasírom magam. Így kettesben hagytam vele, kitől nagyon is féltettem.

A szobám oly csendes, csak a kinti fák halk moraját lehetett hallani. Kezemre pillantottam, hol még mindig rajta voltak az előbb szerzet égés nyomok. Mit is gondoltam? Hiszen kint nappal van, sütött a nap. Hogy voltam képes csak úgy kirohanni, mi lett volna, ha valami ért volna? Nem tudtam gondolkodni, csak is az járt az szemben, hogy elveszíthetem, és én hülye voltam az ki eldobta. De nem fogok vissza menni, nem fogok egy alattam lévő halandónak könyörögni. Ledőltem az ágyra, és élveztem a sötét szobám hangulatát. Jobb kezemet fejemre helyeztem, hogy a kis fény ami van, eltudjam takarni. Egy kisebb levegő csapta meg arcom, majd Suga erős illata csapta meg orrom.
- Mit akarsz? Aludni szeretnék. – Nem néztem rá, sőt jobban eltakartam arcom. Nem akartam, hogy észrevegye mennyire le vagyok törve.
- Itt? Miért nem mész le a pincébe?
- És te miért vagy még itt? Szerintem nagyon jól tudod, hogy jobb lenne, ha nem kerülnél elém… olyan pár napig.
- Sajnálom… de… komoly sérüléseket szereztem… arra kaptam fel a fejem, hogy édes vér illatot érzek, nem gondolkodtam… és lesújtottam, ha tudtam volna, hogy Ahri az… nem tettem volna. – Hallottam hangján, hogy megbánta.
- Ezt nem vitatom… de…- nagy erőből felugrottam és Suga előtt jelentem meg, megragadván a széttépet ingét – azt már nem nézem el, hogy megakartad dugni, azt ami az enyém. Jól figyelj, ez volt az utolsó dobásod, ha még egyszer elcseszel valamit, vagy ha arról kell hallanom, hogy gond van veled… kivégeztetlek. A gyűlés szeme láttán, vágom… le… a fejed. Értve vagyok?
- Igen uram.
- Mióta vagy ilyen szófogadó? – Nagyot löktem rajta, így hangosan csapódott neki az asztalnak. Még mindig nem mert szemembe nézni, és lehajtott fejjel válaszolt.
- Tanultam a hibáimból, de… teljesítettem a kérését, megöltem őt. És… soha többé nem megyek az asszonya közelébe, ígérem.
- Oké – helyeselve bólintottam – ezt én is így gondoltam, de… nem a kedvesem, sem az asszonyom, csak egy tárgy… kit akkor használok mikor akarom.
- De az előbb…
- Kuss… mit érdekel téged, hogy mi volt az előbb, az a múlt… és én a jövőnek élek. Most pedig hord el a segged. Mielőtt mérgemben betöröm a fejed.

Suga

Köddé váltam, majd szobámban öltöttem testet. Mély és nagy levegőt kellet vennem, hogy letudjam magam nyugtatni. Elegem van ebből az egész elcseszett világból, bárcsak hatalmasabb lennék mint ez az elkényeztetett senkiházi. És akkor enyém lenne a világ, az összes halandó nő az enyém lenne, és senki sem merne velem szórakozni. De miért… miért pont ő? Hangos kiabálás mellett söpörtem végig az asztalon. Hangosan fújtattam, kezem pedig remegni kezdet. Bármit megadnék azért, hogy Jin szívébe egy tőrt döfjek. Ha kell… eladom mindenem, eladom magam a démonnak.
- Suga. – A hang felé kaptam fejem, hol Jungkook nyitott ajtót. – Minden rendben, azt hittem komolyabb bajod van.
- Tűnj el… nincs kedvem beszélgetni, csak aludni szeretnék. Hiszen a nap… nemsokára nyugovóra tér.
- Jáá, komolyak a sérüléseid? – Mellém állt és vizsgálni kezdte testem.
- Azt mondtam TŰNÉS. Miért nem figyelsz rám?
- Csak aggódóm, de látom jól vagy. Szánalmas vagy öcsém. – Mérgesen csapta be maga mögött az ajtót.
- Még ő van felháborodva? Lemert öcsémezni, mikor idősebb vagyok? Ha… - Ledobtam magamról ruháimat és a tükör elé álltam. Végig néztem testemen, a sebeim eltűntek, hála Ahri vérén. Számhoz emeltem kezem, és végig húztam hüvelyujjamat ajkamon. Az a finom, puha bőr, ahogy fogamat belemélyesztettem, szinte még érzem a vágy édes illatát. Bárcsak enyém lehetett volna, bárcsak magamnak tudhatnám. Jobb kezemmel megtámaszkodtam a tükrön, majd közelebb hajoltam. Másik kezemmel eltűrtem hajam szememből, majd gúnyos mosoly csaltam számra.
- De hiszen… megízleltem a vérét… vagyis… nem csak Jin asszonya, hanem az enyém is… az én illatom is érződik rajta. Ha… haha. – A mosoly hirtelen lefagyott ajkamról. – Itt az ideje harcolnom ellene, Ahri… az enyém lesz.